Kína a világ második legnagyobb gazdasága, ahol több mint 1,4 milliárd ember él, ugyanakkor számos problémával küzd – többek között lassú növekedéssel, magas fiatalkori munkanélküliséggel, illetve zűrzavaros ingatlanpiaccal.

Nemrég azonban az ország súlyosan eladósodott ingatlanfejlesztőjének, az Evergrande-nak az elnökét őrizetbe vették a rendőrök, a vállalat részvényeit pedig azonnali hatállyal felfüggesztették a tőzsdén.

Miközben ezek az ügyek Peking számára komoly fejfájást okoznak, vajon mennyit számít mindez a világ többi részének?

Az elemzők szerint a közelgő globális válsággal kapcsolatos félelmek túlzóak, azonban a nemzetközi vállalatok, azok dolgozói és még a Kínához közvetlenül nem kötődő emberek is valószínűleg érzékelni fogják a következmények egy részét – írja a BBC.

Győztesek és vesztesek

„Ha a kínaiak elkezdik visszaszorítani például az étteremben való étkezést, akkor az hatással lesz-e a világgazdaságra?” – tette fel a kérdést Deborah Elms, a szingapúri Ázsiai Kereskedelmi Központ ügyvezető igazgatója.

„Erre a válasz az, hogy nem olyan mértékben, mint ahogy azt gondolnánk, de mindenképpen érinti azokat a cégeket, amelyek közvetlenül a belföldi kínai fogyasztókra támaszkodnak” – tette hozzá a szakember.

Cégek százai, például az Apple, a Volkswagen és a Burberry a bevételeinek nagy részét Kína hatalmas fogyasztói piacáról szerzi, ám a háztartások hamarosan kevesebbet fognak költeni. Az ebből következő negatív hatásokat pedig világszerte több ezer beszállító és munkavállaló fogja érezni, akik korábban ezekre a vállalatokra támaszkodtak.

Ha figyelembe vesszük, hogy Kína felelős a világban tapasztalható növekedés több mint egyharmadáért, akkor bármilyen lassulás érezhető lesz a határain túl is.

A Fitch amerikai hitelminősítő intézet még a múlt hónapban kijelentette, hogy Kína lassulása „árnyékot vet a globális növekedési kilátásokra”, majd leminősítette az egész világra vonatkozó 2024-es előrejelzését.

Egyes közgazdászok szerint azonban eltúlzott az az elképzelés, hogy Kína a globális jólét motorja lenne.

„Matematikailag Kína a globális növekedés mintegy 40 százalékát adja”

– mondta George Magnus, az Oxfordi Egyetem Kína Központjának közgazdásza. „De kinek kedvez ez a növekedés? Kína hatalmas kereskedelmi többlettel rendelkezik. Sokkal többet exportál, mint amennyit importál, így az, hogy Kína mennyire növekszik vagy nem növekszik, valójában nem Kínára, sokkal inkább a világ többi részére van hatással”.

Mindazonáltal az, hogy Kína kevesebbet költ árukra és szolgáltatásokra, vagy lakásépítésre, kevesebb keresletet jelent a nyersanyagok iránt. Augusztusban például az ország 9 százalékkal kevesebbet importált, mint tavaly ugyanebben az időszakban – amikor még komoly Covid-korlátozások alatt állt.

„A nagy exportőröket, például Ausztráliát, Brazíliát és számos afrikai országot érint mindez igazán súlyosan” – ezt már Roland Rajah, a sydney-i Lowy Intézet Indo-csendes-óceáni Fejlesztési Központjának az igazgatója mondta.

A gyenge kínai kereslet azt is jelenti, hogy az ottani árak alacsonyabbak maradnak. A nyugati fogyasztók szemszögéből nézve ez egy üdvözlendő módja lenne az emelkedő árak megfékezésének, amely nem jár a kamatlábak további emelésével.

„Ez jó hír a magas inflációval küzdő emberek és vállalkozások számára” – tette hozzá Rajah. Rövid távon tehát az átlagfogyasztóknak kedvezhet Kína lassulása. A fejlődő világban élők számára azonban hosszabb távon problémák merülhetnek fel.

Az elmúlt 10 évben Kína a becslések szerint több mint egy billió dollárt fektetett be az „Övezet és Út” elnevezésű, hatalmas infrastrukturális projektbe.

Több mint 150 ország kapott kínai pénzt és technológiát utak, repülőterek, tengeri kikötők és hidak építésére. Rajah szerint a kínaiak elkötelezettsége e projektek iránt csorbát szenvedhet, ha a gazdasági problémák továbbra is fennállnak az országban.

„Most a kínai cégek és bankok nem fognak ugyanolyan nagylelkűen költekezni a tengerentúlon”

– jelentette ki a szakértő.

„Kína a világ”

Bár a kínai befektetések csökkenése külföldön lehetséges, az nem világos, hogy az ország belföldi gazdasági helyzete milyen más módon fogja befolyásolni a külpolitikát.

Egyesek szerint egy sebezhetőbb Kína megpróbálhatja helyrehozni a megromlott kapcsolatait az USA-val. Az amerikai kereskedelmi korlátozások ugyanis részben hozzájárultak ahhoz, hogy az idei év első felében 25 százalékkal csökkent az USA-ba irányuló kínai export, míg Gina Raimondo amerikai kereskedelmi miniszter nemrégiben „befektetésre alkalmatlannak” nevezte az országot egyes amerikai vállalatok számára.

Ugyanakkor semmi sem utal arra, hogy Kína megközelítése enyhülne. Peking továbbra is saját korlátozásokkal vág vissza, gyakran bírálja a nyugati országok „hidegháborús mentalitását”, és nagyon úgy tűnik, hogy jó kapcsolatokat ápol a szankciókkal sújtott rendszerek autoriter vezetőivel, például az orosz Vlagyimir Putyinnal és a szír Bassár el-Aszaddal.

Ennek ellenére az USA és az EU tisztviselői továbbra is havonta utaznak Kínába, hogy folytassák a kétoldalú kereskedelemről szóló tárgyalásokat. Az igazság az, hogy kevesen tudják, mi van a kínai retorika és a kínai politika között.

Ennek a bizonytalanságnak az egyik legszélsőségesebb értelmezése a washingtoni megfigyelők részéről figyelhető meg, akik szerint a kínai gazdaság visszaesése hatással lehet arra, hogy miként viszonyul Tajvanhoz, a Peking által saját területként tekintett, autonóm szigethez.

Szeptember elején Mike Gallagher republikánus képviselő – az amerikai képviselőház Kínával foglalkozó bizottságának elnöke – azt mondta, hogy a problémák miatt Hszi Csin-ping „kevésbé kiszámítható”, és ez arra késztetheti, hogy Tajvannal kapcsolatban „valami nagyon ostoba lépést” tegyen.

Az elképzelés szerint, ha – ahogy azt Rajah is állítja – nyilvánvalóvá válik, hogy Kína „gazdasági csodájának befellegzett”, akkor a kommunista párt reakciója „valóban nagyon következetesnek bizonyulhat”.

Azonban sokan vannak, akik elutasítják ezt az elképzelést, köztük Joe Biden amerikai elnök is. Amikor erről a lehetőségről kérdezték, akkor azt válaszolta, hogy Hszinek jelenleg „tele van a keze” az ország gazdasági problémáival.

„Nem hiszem, hogy ez arra késztetné Kínát, hogy lerohanja Tajvan, ami azt illeti, épp ellenkezőleg. Kína valószínűleg nem rendelkezik ugyanazzal a kapacitással, mint korábban”

– hangsúlyozta Biden.

Váratlan események jöhetnek?

Ha azonban levonhatunk egy tanulságot a történelemből, akkor az az, hogy mindig számítsunk a váratlanra. Elms rámutatott arra, hogy 2008 előtt kevesen gondolták, hogy a Las Vegas-i jelzáloghitelek sokkoló hullámokat fognak okozni a világgazdaságban.

A 2008-as események miatt azonban egyes elemzők aggódnak az úgynevezett „pénzügyi fertőzés” miatt. Ez magában foglalja azt a forgatókönyvet, hogy a kínai ingatlanválság a kínai gazdaság teljes összeomlásához vezet, ami világszerte pénzügyi összeomlást idézne elő.

Párhuzamot vonni a 2008-as jelzáloghitel-válsággal – amely a Wall Street-i befektetési óriás, a Lehman Brothers összeomlásához és a globális recesszióhoz vezetett – mindenképpen érdekes. Magnus szerint azonban ezek nem teljesen pontosak.

„Ez nem egy Lehman-típusú sokk lesz” – mondta. „Kína valószínűleg nem fogja hagyni, hogy a nagy bankjai csődbe menjenek – és erősebb mérleggel rendelkeznek, mint az Egyesült Államokban csődbe ment több ezer regionális és közösségi bank”.

Ezzel Elms is egyetért, mint mondta

„a kínai ingatlanpiac nem kapcsolódik úgy a pénzügyi infrastruktúrához, mint az amerikai másodlagos jelzáloghitelek. Emellett Kína pénzügyi rendszere nem elég domináns ahhoz, hogy közvetlen globális hatása legyen, mint amilyet 2008-ban az Egyesült Államokban láttunk”.

„Globálisan összekapcsolódunk” – tette hozzá. „Ha a növekedés egyik motorja nem működik, az kihat a többiekre és gyakran olyan módon érinti a többieket, amire nem számítottunk”.

„Ám ez nem jelenti azt, hogy 2008 megismétlődne, de a lényeg az, hogy az olykor helyi, belföldi gondoknak tűnő dolgok mindannyiunkra hatással lehetnek. Még olyan módon is, amit nem is gondoltunk volna”.

Nagyvilág

Eddig tartott a kínai gazdasági csoda? Újabb súlyos válság fenyegeti a világot, és ez mindenkinek fájni fog

kapcsolódó cikkeink