A sarkvidék nem kizárólag az Északi- és Déli-sarkot jelöli, hanem azt a kört, amin belül a nap egyáltalán nem megy le a nyári, és nem kel fel a téli napforduló alatt. Ez nagyjából a 60. északi és déli szélességi köröktől a sarkokig tart. Ez a terület a globális hatalmi játszmák szempontjából fontosabb Északi-sarkkörön magába foglalja Amerika (Alaszka), Kanada, Dánia (Grönland), Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország területeit is a kontinentális szárazföldeken.

A sarkkör a hidegháború alatt vált ismét fontossá, az Egyesült Államok és a Szovjetunió rakéta-előrejelző rendszerei miatt.

A vasfüggöny lehullása után meg is indult a közös tudományos kutatómunka a sarkkörön, azonban ahogy egyre inkább olvadni kezdett a sarkvidék, megjelentek új lehetőségek.

Lehetőség a felmelegedésben

Oroszország eddig is iszonyatos összegeket költött sarkvidéki területeire, és ezeknek hatalmas presztízsértéke van a jelenlegi orosz politikai elit és az átlagemberek számára is.

Az oroszok híres nukleáris jégtörő flottája mellett eltörpül nemcsak az amerikai, hanem az összes többi országé is. Így ahogy a jég visszahúzódik és az oroszok képesek még könnyebben navigálni a már kevésbé fagyos északi tengereken, úgy tűnhet, hogy helyzeti előnyben vannak a Nyugattal szemben.

Ez okból kifolyólag a Military Times aggódó elemzői örömmel fogadták a hírt, hogy Amerika végre ismét foglalkozik a sarkkörökkel, és részben megkezdte pár nehéz- és közepes jégtörő építését. Azonban ezek nem olcsó projektek: egy átlagos nehézjégtörő ára 800 millió dollár (272 milliárd forint) körül van. Amerika jelenleg két ilyen benzinüzemű jégtörőt üzemeltet, Oroszország 46-ot, ebből három nukleáris meghajtású, amelyek üzemideje és teherbírása is többszöröse a hagyományos hajókénak.

Amerika kénytelen befektetni ebbe az északi versenybe is, mivel a szövetséges NATO-államok is csak vagy kevés, vagy a saját területükön mindenképp szükséges mennyiségű jégtörőt üzemeltetnek, így nem alkalmasak arra, hogy az Egyesült Államok a segítségükkel tudja kiterjeszteni a befolyását.

Ezen narratíva szerint, a Kína által pénzzel kitömött orosz vállalatok a sokéves tapasztalatuknak köszönhetően készen állnak majd arra, hogy kiaknázzák az olaj- és földgázkincseket és bármilyen más, az iparban hasznos nyersanyagot, hogy aztán azt rövid úton Kínába szállítsák, tovább fűtve a gazdasági növekedést. Az elmúlt években az oroszok újra üzembe helyezték és militarizálták a hidegháború végével elhagyott és leszerelt sarkvidéki támaszpontjaikat is.

Jelenleg a legtöbb politikus és stratégiai elemző az Amerikai Földtani Intézet egy 2009-es elemzésére hivatkozik, amiben az akkori kutatási eredmények azt mutatták, hogy a világ felfedezetlen földgázkészletének 30 százaléka és a felfedezetlen olajkészletének 13 százaléka is akár a jégtakaró alatt rejtőzhet.

Ebben a teóriában, miszerint az orosz–kínai páros a helyzeti előnyének és gazdasági erejének segítségével meg tudja majd hódítani a sarkvidéket, lehet igazság, bár az oroszok mostanában a híres sarkvidéki csapataikat is átcsoportosították Ukrajnába, így az ütőképességük lényegesen csökkent, és a folyamatos katonai jelenlétet sem tudják a korábbi mértékben biztosítani területi követeléseik legitimálására.

Kétélű fegyver

A másik elmélet szerint, amit a CIMSEC (Nemzetközi Tengeri Biztonsági Központ) egyik szerzője, John Caladan is oszt, a látszólagos kínai–orosz helyzeti előny és a ténylegesen tapasztalható csekély érdeklődés az Egyesült Államok részéről egy teljesen jogos és akár hosszú távon győztes stratégia is lehet.

Oroszország is már közel kétmilliárd dollárt költött a sarkvidéki Vosztok olaj- és gáztermelő állomásra, amely a reményeik szerint hatmilliárd tonna olajat és 2000 milliárd köbméter földgázt lenne képes kitermelni a szibériai olaj- és gázmezőkből. Abban bíznak, hogy az olvadó jégmezőkkel ez az állomás képes lesz vízi úton is szállítani a kitermelt nyersanyagokat, azonban az orosz–ukrán háború miatti szankciók a 70–80 milliárd dolláros beruházást is veszélybe sodorták, mivel az erősen épített a fejlett nyugati kitermelő technológiára és képzett személyzetre.

Azonban van egy csavar ezekben a tervekben, amikor a tágabb sarkkört vesszük figyelembe. A hatalmas globális méretű olaj- és gáztartalékok, amikkel egyes elemzők számolnak, nem bizonyított kimutatások.

Tegyük fel azonban, hogy Kína és Oroszország sikerre viszi ezeket a projekteket, és közösen, nagy áldozatok árán megkezdik a kitermelést. Ennek az eredménye nyilván segítené a kínai és orosz gazdaságot, azonban a világ többi része, így a Nyugat is learatná ennek az áldozatnak a gyümölcseit. A megnövekedett kínálat tartósan lejjebb nyomná az árakat a világpiacon, még akkor is, ha Oroszország és Kína nem árulná ezt ott, hiszen az eltűnő kínai kereslet után a szabadon maradt olaj és gáz olcsóbban tudna gazdát cserélni.

Úgy tűnik, hogy akár tudatosan, akár nem, de az Egyesült Államok ezt a stratégiát követi. A sarkvidékkel kapcsolatos, relatív alacsony intenzitású amerikai érdeklődés is elég volt arra, hogy az oroszok továbbra is komoly erőforrásokat kössenek le itt.

Azonban pont a növekvő orosz agresszió volt az, ami két potens sarkvidéki államot – Finn- és Svédországot – rábírta a NATO-csatlakozásra. Így a norvég, finn, svéd és dán négyes az amerikaiakkal kiegészítve már képes lehet arra, hogy megvédje a nyugati érdekeket a régióban.

Úgy tűnik, hogy egyelőre félre kell tennünk az érintetlen békés és minden hatalmi rivalizálástól mentes semleges északi sarkvidék képét. Mivel azonban a terület nem kulcsfontosságú az amerikai és európai területek gazdasági és nemzetvédelmi érdekeit tekintve, azzal, hogy nem hoztak nagy gazdasági áldozatokat, képviselték a természetvédelmi szempontokat és az őslakos északi népek jogait a régióhoz, a nyugati hatalmak képesek voltak egy viszonylagos erkölcsi fölényt kiharcolni ezen a területen. Miközben, ha sikerrel járnak az orosz–kínai törekvések, azok is a nyugati hatalmak malmára hajthatják a vizet a piaci folyamatokon és a megélénkült kereskedelmen keresztül.

Részletek a Hetek pénteken megjelent számában.

Nagyvilág

Verseny a sarkkörért: fagypont alatt tartott geopolitikai ambíciók

kapcsolódó cikkeink