A hvg360 még a tavaszi parlamenti választások előtt februárban írt arról, hogy a 64 magyar felsőoktatási intézményből mindössze hat egyetem nem váltott még modellt - nem alapítványi fenntartású - köztük az ELTE és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), ugyanakkor a pénzhiány miatt a Műegyetem is a modellváltást választhatja az „autonómia helyett”.

A BME modellváltása egyelőre azonban lekerülhetett a napirendről ‒ írta szerdán a 444.hu ‒ a cikkében hosszan elemezve azt a folyamatot, melyben az egyetem vezetése, és elsősorban a rektor, Czigány Tibor, egészen a közelmúltig aktívan napirenden tartotta a kérdését. Olyannyira, hogy több BME-s oktató is „lényegében már tényként kezelte, hogy előbb-utóbb egy alapítvány fenntartásában találja magát az intézmény”. A cikkben megjegyzik, hogy a modellváltás atyja és menedzsere, Palkovics László maga is a BME oktatója volt a politikai pályája előtt, és változatlanul “nagyon sok erős személyes nexusa van az intézményben”. A kormány részéről is nagyon erős jelzések érkeztek korábban, hogy sokkal jobban járna a BME, ha beállna a modellváltók közé - írták.

A rektor már májusban a parlamenti választások után „felhatalmazást kért és kapott arra, hogy kontrollált intézményi működési modell-fejlesztést készítsen elő és a kérdésről tárgyaljon a kormány illetékeseivel”, bár a modellfejlesztés, amiről Czigány Tibor beszélt, nem feltétlenül jelentette az alapítványi modellváltást, de nem is zárta ki azt. Sőt több belső fórumon is beszélt arról, milyen feltételekkel lenne számára elfogadható az alapítványi modell.

A BME a költségvetése harmadát a piacról szerzi, az arány karonként változik, de egyes karokon az oktatók és kutatók nagyjából felét már a piaci szereplőkkel közös projektekből fizeti az egyetem, nem állami pénzből. A piaci „bekötöttség”, különösen a két legnagyobb karra, a Gépészmérnöki és a Villamosmérnöki és az Informatikai Karra igaz. A cikk forrásai szerint a modellváltás támogatója volt még a Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar, Palkovics László volt karának a vezetése és Kotán Attila kancellár is.

A BME költségvetési normatív finanszírozása az elmúlt években változatlan maradt, viszont a büdzsét a kutatási pályázatokon elnyert támogatásokkal ki lehetett egészíteni. E támogatásokat korábban a Palkovics László vezette ITM ítélte meg az egyetemeknek, és elég sokat kapott a BME. 2021-ben ugyanakkor a modellváltó egyetemek nagy része beelőzte a Műszaki Egyetemet, már nem került a top3 támogatott egyetem közé. Ezt nem lehetett máshogy értelmezni, minthogy aki modellt vált, kap pénzt, aki nem, az nem ‒ vonja le a konklúziót a cikk, hozzátéve: a jelenlegi 2022-es évet, a tartalékokat felélve ki tudja húzni a BME, 2023-ban viszont egyes karok reménytelenebb helyzetbe kerülhetnek, ha nem változik az intézmény anyagi helyzete.

Mint ismert, a választások után a felsőoktatás a Csák János vezette Kulturális és Innovációs Minisztérium portfóliójához került. A miniszter álláspontja teljesen egyértelmű, a felsőoktatási modellváltást sikeresnek ítéli. Csák János személyesen is részt vett az első modellváltó egyetem, a Corvinus átalakításában, az egyetem kuratóriumának tagja volt.

Czigány Tibor rektor a nyár elején állítólag arra hajlott, hogy mégis legyen meg a modellváltás, és egy esetleges átalakulás esetén Áder János volt államfőt látta volna jónak megnyerni az egyetemi kuratórium elnökének - 444.hu cikke szerint ez a rektor magánakciója volt.

Időközben Czigány Tibor számára az derült ki, hogy a miniszter nem várja el a BME modellváltását és bár a ’23-as költségvetésben sem rendeltek több forrást az egyetemhez, viszont azt az arányt, hogy 6000 kutatómérnök jut egymillió lakosra növelni kellene. A 444.hu azt írta: úgy tűnik, a BME modellváltása lekerült a napirendről.

30 évvel ezelőtt született papiros a “modellváltásról”

Ami a modellváltást illeti, arra 30 évvel ezelőtt, 1992. május 12-i dátummal készült egy “papiros”, egy előterjesztés - ez a „BME jogi és gazdasági státuszának módosítása” címet viseli, és az állami egyetemi jellegből adódó előnyöket és a hátrányokat írja le.

Előnyök

A belső BME-s, harminc évvel ezelőtt született “előterjesztés” a gazdasági előnyök között nevezi meg, hogy az állami költségvetés ‒ ha szűkösen is ‒, nagy állandósággal gondoskodik a fenntartásról, és ha gazdasági problémák vannak, akkor az állami költségvetés tehető felelőssé.

Hátrányok

A hátrányok között viszont felsorolják, hogy az egyetem gazdaságilag szükségszerűen nagyfokú passzivitást tanúsít, jóllehet, az egyetemi “szürkeállomány” sok mindenre képes, de nincs értelme nagyobb erőfeszítést kifejteni, mert a béralap, a bérkategóriák központilag meghatározottak és a fejlesztések is állami döntési körbe tartoznak. Így az egyetem gyakorlatilag elszigetelve él a magyar ipartól, nincs szerves ‒ a kölcsönös érdekekre alapozott ‒ élő kapcsolat az iparvállalatok és az egyetem tanári kara között.

Az előterjesztés megfogalmazza ugyanakkor azt is a BME esetében, hogy „az állami tulajdon lebontása (privatizáció) kapcsán lehetőség nyílna az állami függőség teljes vagy részleges felszámolására a fokozatosság elvének a betartásával”. Aztán egy kalkuláció következik: eszerint a mintegy 7000 milliárd forint értékű állami vagyonból körülbelül 3000 milliárd forintot tesz ki az úgynevezett működési tőke, azaz a vállalkozói vagyon. A 3000 milliárd forint értékű vagyon egy része az önkormányzatok tulajdonába kerül, illetve kárpótlási célt szolgál. Még így is közel 2000 milliárd forint érték privatizálandó ‒ tartalmazza ez a belső papiros, kiemelve, hogy a privatizálásnál a külföldi tőkének van jelentős szerepe, azonban ennek mértéke és irányultsága ‒ nemzetgazdasági szempontokra figyelemmel ‒ korlátok között tartandó. S mivel a privatizációban a hazai tőke nem tud döntő módon részt venni, mivel tőkehiány van, ezért válik lehetővé és szükségessé, hogy a privatizálás során a beruházási piacon ne csak a tőkével megjelenő személyek és szervezetek vegyenek részt, hanem olyan intézmények is ‒ emeli ki az anyag ‒ „amelyeket eddig az állami költségvetés tartott el”.

Az akkori megoldási javaslat

Aztán a megoldás módját is leírják: eszerint „a költségvetési támogatásról vagy annak egy részéről való lemondás fejében az intézmény fenntartója vételi lehetőséget kapna vállalatok, részvénycsomagok, üzletrészek megvásárlására, amennyiben ezzel állami költségvetési támogatást vált ki”. E módszerrel a hazai beruházási vásárlóerő bővülne, az állami költségvetési kiadások csökkennek, a vállalatokat sújtó adók pedig ugyancsak mérsékelhetők ‒ tartalmazza az anyag. Konkrét javaslatot is megfogalmaztak a 30 évvel ezelőtti javaslatban a „modellváltásra”.

Azt, hogy „létre kell hozni a BME fenntartására és irányítására szolgáló alapítványt (ilyen alapítványt bárki létrehozhat), aztán az alapítványt az állam (ÁVÜ) lássa el megfelelő mennyiségű vételi jeggyel.

„Jelenleg a BME évi mintegy 1 milliárd költségvetési támogatást kap. A mintegy 10 százalékos hasznú tulajdont (részvény üzletrészt) feltételezve, 10 milliárd forint értékű vételi jeggyel ki lehetne váltani az állami költségvetési támogatást teljes egészében. Az akció lebonyolítására 3-5 év elegendő lenne.” Az alapítvány az említett vagyon birtokában azzal gazdálkodna, igazgatósági tagokat, felügyelőbizottság tagokat delegálna a legkülönbözőbb ipari vállalatokba, és ezeket irányíthatná, komoly befolyást gyakorolhatna ‒ tartalmazza az anyag, hangsúlyozva: az alapítvány fenntartaná a BME-t és vele szemben a tulajdonost megillető jogokat gyakorolná (az egyetem gazdálkodásának irányítását, felügyeletét az egyetemi oktatáspolitika, személyzeti politika irányítását).

Az alapítvány működésében a kuratóriumnak már ez a 30 éves javaslat kulcsszerepet tulajdonít: például az 50 ragú kuratóriumból 20-25 fő egyetemi oktató, a többi pedig az MTA, az ipar, valamint az állam delegáltja lehetne.

Az állami költségvetési támogatás így fokozatosan csökkenne, az állam azonban garanciát vállalna az egyetem folyamatos működéséért (kamatmentes hitelek, vagy hitelgaranciák).

A megoldás előnyei között fölsorolják: az egyetemi autonómia gazdaságilag is megalapozott lehetne, az egyetem a magyar iparral szerves kapcsolatba kerülne (MIT modell) - utalnak az amerikai egyetemre, a Massachusetts Institute of Technology-ra -, oktatás pedig így nemcsak tudományos, hanem vállalkozás irányultságú is lehetne. Továbbá az egyetem vagyonának növekedése az oktatás személyi és tárgyi feltételeit jelentős mértékben szélesítené, de közvetlen és azonnali előny lenne, hogy az egyetemi oktatók egy része azonnal bekerülhetne a vállalatok irányításába és ezzel szakmailag is, anyagilag is jobb helyzetbe kerülhetne, “a jelenlegi kényszerűen passzív szemlélődésből aktív magatartás alakulhatna ki”.

A javaslat a változtatás hátrányát is megjelöli, mégpedig abban, hogy a jelenlegi „biztonság” helyett bizonyos kockázati elemek is megjelennének és ezzel együtt a felelősségvállalás is, “bár a háttérben az állami garancia fel nem becsülhető értéket is jelentene”.

Hogy ezt a 30 éve készült javaslatot - ami a “modellváltás” előnyeit és hátrányát írja le - a BME jelenlegi vezetése látta-e, nem tudni.

“Bármi lehet…”

A 444.hu mindenesetre azt írja: “bármi lehet, nem lehet biztosan kijelenteni, hogy a politikai széljárás változásával a közeljövőben nem kerül-e megint elő a BME modellváltásának ötlete”. Mint ahogy azt sem tudni, kaphat-e még szerepet az egyetem jövőjében Palkovics László. S bár az egyik egyetemi forrásuk azt valószínűsíti, hogy nem lesz változás, tegyük hozzá: az Orbán-kormányban a stallumok nem örökre szólnak, a mostani portfóliók is jelzik, hogy mozoghatnak bizonyos hatáskörök.

Ha Magyarország hozzájut az Európai Uniós forrásokhoz, az változást hozhat, mert abból aztán újra tud bőkezűbben adományozni - írta a 444.hu a cikkében.

Az egyetemi modellváltásról korábban is beszámoltunk és itt és itt írtunk részletesen.

Itthon

Műegyetem: Nem lesz modellváltás? - egy 30 éves “papiros” már leírta az alapítványi működést

kapcsolódó cikkeink