1988 óta folynak a magyarok lelkiállapotát és egyben vallásos beállítottságát is vizsgáló Hungarostudy kutatások, melyek közül a legutolsót tavaly nyáron, a Covid-járvány békésebb időszakában végezték el. Vallásosság terén a legszembeötlőbb trendet 1995-től 2006-ig a maguk módján vallásosak arányának a megduplázódása és a nem hívők számának megfogyatkozása jelentette. A legtartósabb, 1995 óta töretlen tendencia azonban a „templomba járók” számának folyamatos csökkenése.

2006 és 2021 között háttérbe szorult az egyházi vallásosság iránti nyitottság, és fölerősödött a szekularizáció: növekedésnek indult a nem hívők száma, arányuk 15 év alatt a másfélszeresére (25 százalékról 37 százalékra) nőtt. Ez a folyamat gyakorlatilag minden korosztályban megfigyelhető, de különösen érinti az iskolázottabb, fiatalabb és nagyvárosi rétegeket, így a budapestieket is, ahol a nem hívők aránya közel 50 százalék.

A 2021-es helyzetkép alapján a nem hívők már a társadalom 37 százalékát, a vallásukat nem gyakorlók a 20 százalékát adják, míg az egyházias vallásgyakorlók aránya 10 százalékra esett le, a maguk módján vallásosak pedig egy stabil 33 százalék körüli csoportot alkotnak.

Iskolázottság és hit

A szekularizációs elméletek szerint az iskolázottság emelkedésével egyre inkább háttérbe szorul a vallásosság a fejlett társadalmakban, de egyes hazai és nemzetközi kutatások ennek ellentmondanak. A Hungarostudy vizsgálat nem először világított rá arra, hogy Magyarországon a felsőfokú végzettségűek között a legmagasabb a rendszeres vallásgyakorlók aránya (8 százalék), s a diplomás hívők mondják a legnagyobb arányban (7 százalék) azt, hogy a vallás minden cselekedetüket befolyásolja. (Hasonlóképpen a Magyar Ifjúság kutatások is azt mutatták ki, hogy a magasabban képzett fiatalok aránya jelentősen átlag feletti a vallásosság különböző vizsgált dimenzióiban.)

A legkisebb csoportot a vallásilag leginkább elkötelezettek alkotják, akiknek bevallásuk szerint minden cselekedetüket befolyásolja a vallás – arányuk 2013 óta mindkét nem körében zsugorodott, de különösen a férfiaknál. Igaz, ezeknek a nagyon elkötelezett vallásos embereknek az aránya eleve igen alacsony volt – az elmúlt 20 év alatt a harmadára, 6 százalékról 2 százalékra esett vissza.

Ha a fiatalok idővel istenkeresőkké is válnak, azt valószínűleg kevésbé intézményes formában teszik majd: látható ugyanis, hogy bár az idősek körében a vallás nagyobb arányban függ össze annak gyakorlásával, a többség (43 százalék) ezt már nem egyházi keretek között, hanem a maga módján teszi.

A rendszeres istentiszteletre járás az idősek 10 százalékára jellemző, míg a 65 év alattiaknak csak a 3-4 százalékára. Mindez azt jelenti, hogy a megtartó erejű, tradicionális közösségek egyre inkább felbomlanak, de ugyanakkor fel is értékelődnek. Érdekes adalék a 44 év alatti diplomások 8 százalékos rendszeres templomlátogató aránya, ami 65 év felett egyenesen kimagasló: 14 százalék. Ezzel együtt is jól látszik viszont, hogy míg régebben a vallásosság egyenlő volt a templomba járással, addig manapság már egyre jobban elszakad attól.

A Z generáció képlékeny vallásossága

Magyarországon – amely eleve nem tartozik a kifejezetten vallásos társadalmak közé – az elmúlt másfél évtizedben fölerősödött elvallástalanodást bizonyos fokig a négyévente lefolytatott „Magyar Ifjúság” kutatások is megerősítik. A 15–29 évesek körében végzett legutóbbi, 2020-as vizsgálat szerint a fiataloknál tovább nőtt a vallás intézményes, tradicionális formájának elutasítása (mindössze 5 százalékuk „egyháziasan” vallásos), míg a korcsoportban egyedülálló módon emelkedő tendenciát mutat a maguk módján vallásosak aránya – ez jelenleg 49 százalék, míg a teljes felnőtt társadalomban 33 százalék – , akiknek jelentős hányada nem vallásos háttérből jön. A fiatalok 44 százaléka vallástalan.

Az ifjúságkutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a vallásosság értelmezése jóval képlékenyebbé és tágabbá vált, egyre kevésbé van kőbe vésve a felekezeti hovatartozás vagy a hit mibenléte, határozatlanabbak a fiatalok válaszai is.

A 15–29 éves korcsoportot a szakértők szerint egy igen sokszínű vallási mintázat jellemzi, mivel a hagyományos, egyházias vallásosság helyét náluk nem a teljes vallástalanság veszi át, hanem „egyfajta individuális, kevert, olykor bizonytalanságokkal teli hitrendszer képe bontakozik ki”.

Jól tükrözi ezt a helyzetet az a mindössze 5 százalékos „vallásos kemény mag” is, amely átélt vallásos élményeket, egyházi kötődése van, és rendszeres vallásgyakorló, ugyanakkor nemegyszer bizonytalan a kutatók által megnevezett keresztény tételekben, azaz abban, hogy Isten mellett egyaránt létezik menny és pokol is.

Részletek a Hetek pénteken megjelent számában.

Itthon

Vallásosabbak vagy vallástalanabbak lettek-e a magyarok?

kapcsolódó cikkeink