13 évesen volt kénytelen hátrahagynia a családját, és Donyeckből előbb a kárpátaljai Munkácsra érkezett, ahonnan 16 évesen igazolta le a Kisvárda. „Abból merítettem erőt, hogy labdarúgó akartam lenni. Fiatalon felmértem, ha nem teszem oda magam, nem valósul meg az álmom. A családom mindent alárendelt annak, hogy labdarúgó legyek, nagyra értékeltem az erőfeszítéseiket, hálás vagyok nekik” – idézi a Blikk a Nemzeti Sportban megjelent interjút.

Óriási megtiszteltetésnek tartja Artem, hogy egy uniós ország NB I-es csapatában kapott lehetőséget. Ráadásul itt talált rá a szerelem is, és hamarosan megkaphatja a magyar állampolgárságot. Arról is beszélt az interjúban, hogy bár szülei még most is szülővárosában, Donyeckben vannak, nem tervezi, hogy elhagyja Magyarországot.

Elárulta: „egyébként én már megkaptam a behívómat, de egyelőre Magyarországon maradok. Borzasztó a helyzet Ukrajnában. Korábbi lakhelyemen, Mariupolban például nincs élelem, ivóvíz, mindennap lőnek, lőnek és lőnek. Megszűnt az a futballklub, amelyben játszottam, a stadion sem áll már, és a kollégiumnak is annyi. Tudok olyan korábbi csapattársamról, akinek a házát rakéta találta el, a családja hajléktalan lett, az egyik kis faluban húzzák meg magukat. Az pedig a nemzetközi hírekbe is bekerült, hogy a helyi gyerekkórházat lebombázták. Nagyon felbőszít ez a helyzet, utálom az egészet!”

Itthon

Behívót kapott a Kisvárda ukrán kapusa

kapcsolódó cikkeink