A 70 éves Dobrovolszkij egy kis csapat elkötelezett önkéntessel együtt annak szentelte az életét, hogy megtalálja, azonosítsa és újratemesse annak a több mint 100 000 szovjet katonának a maradványait, akik a szovjet védelmi vonal legészakibb részén haltak meg. A The Guardiannak arról beszélt Dobrovolszkij, hogy a ’80-as években kezdték el a munkát, akkor a harctereken több volt a holttest, mint a gomba.
„Minden nap szembesülök a háború szörnyű következményeivel. De úgy tűnik, nemzetünk nem tanulta meg a leckét a történelemből” – mondta.
„Hogy beszélhetnek hazafiságról?”
A náci Németország felett aratott szovjet győzelem fokozatosan az orosz identitásról alkotott koncepciójának központi elemévé vált Putyin két évtizedes kormányzása alatt. Szinte minden családnak volt valamilyen kapcsolata a háborúval, amelyben a szovjet áldozatvállalás elképzelhetetlenül nagy volt.
Amikor Oroszország megszállta Ukrajnát, Putyin a múltbeli háború emlékét, nyelvezetét és képi világát használta fel a támadás igazolására, azt mondván nemzetének, hogy az emberek „ugyanazért harcolnak, amiért apáik és nagyapáik”, és Ukrajnát a náci Németország utódjaként állította be.
Putyin szavait Dobrovolszkij „abszolút nonszensznek” nevezte. „Ez a két háború teljesen más. Apáink és nagyapáink hősiesen védték a hazánkat, nem pedig megszálltak egy másik országot” – fogalmazott. Arról is beszélt, az orosz közvéleményben sokan hazafinak állítják be magukat, de szerinte nem azok.
„Körülnézek, és látom ezeket a holttesteket, aztán látom ezeket az álhazafiakat, akik azt kiabálják, hogy senkit sem hagyunk hátra. Egy napot kellene eltölteniük velem itt a terepen, és megnézni ezeket az elfelejtett katonákat”
– mondta Dobrovolszkij. „Hogy beszélhetnek hazafiságról, amikor még a katonáinkat sem temettük el rendesen?”. A férfit bár megdöbbentette, de nem lepte meg, hogy az oroszok invázióját az országon belül támogatják, hiszen szerinte a társadalomban sok a gyűlölet. Példaként hozta a Kreml május 9-i, győzelem napi ünnepségeit, amelyek szerinte katonai bemutatókká alakulták át, és azt mutatják az oroszoknak, hogy „újra meg tudják csinálni”. Mint mondta: „úgy tűnik az ország elfelejtette, hogy a háború tragédia, ami fájdalommal és szenvedéssel jár”.
Személyes tapasztalata is van Dobrovolszkijnak ezzel kapcsolatban: tavaly tavasszal saját fiát kellett eltemetnie, aki a hírhedt Wagner-csoport tagjaként halt meg Bahmut közelében harcolva. Szergej a börtönből jelentkezett a Wagnerhez, ahol szabadságot ígértek neki, ha cserébe hat hónapot tölt a csoporttal Ukrajnában.
„Mindent megpróbáltam megtenni, hogy megakadályozzam, hogy elmenjen, mondtam neki, hogy „mit csinálsz fiam, ez egy egyirányú jegy”. De nem sikerült”
– mondta a lapnak. Hozzátette azt is, hogy nem volt lehetősége elbúcsúznia a fiától, de felismerte a fiát az ukrán hadsereg által a közösségi médiában közzétett drónfelvételeken, napokkal a halálhírét megelőzően. A férfi nem fél attól, hogy a kijelentései miatt hazájában felelősségre vonnák. Egyelőre azt tervezi, hogy folytatja a munkáját.