Dallia Mohamed Abdelmoniem és családja Kartúmban élt a harcok kitörése előtt, és még utána is ott maradtak egy ideig, ám ezen a héten rendkívül súlyos döntést kellett meghozniuk a biztonságuk érdekében.

A család eredetileg április 19-én akart elmenekülni a városból, azonban az otthonuk közelében zajló harcok során megrongálták az autójukat. Másnap rokonok siettek segítségükre, akik a város külvárosába költöztették őket. Ezt követően komoly választás előtt álltak: vagy megtesznek egy mintegy 1000 kilométeres utat észak fel, az egyiptomi határig, hogy onnan továbbmenjenek Kairóba, vagy a valamivel rövidebb, 850 kilométeres utat választják északkelet irányába, és a Vörös-tenger partján fekvő Port Szudán felé veszik az irányt.

Mivel az ország nagy részén durva harcok folynak a hadsereg és a Félkatonai Gyors Támogató Erők (RSF) között, így mindkét útvonal rendkívül kockázatosnak számít. Végül meghozták a nehéz döntést:

„Úgy döntöttünk, hogy az út hossza miatt nem Egyiptomba megyünk – gyerekek és idősek is voltak velünk, így nem volt értelme” – mondta Dallia Mohamed Abdelmoniem. Ráadásul a harcok kitörése óta ezrek indultak Egyiptom felé, így a határon történő feltartóztatások miatt is aggódott a család. Végül Port Szudán mellett döntöttek, ugyanis ott családtagjaik is vannak – írja a BBC.
A hosszú út mintegy 26 órát vett igénybe.

„Azért tartott ilyen sokáig, mert a buszsofőr nem akart kockáztatni és RSF harckocsival találkozni, ezért a hosszabb utat választotta”

– tette hozzá az asszony. Végül sikerült elkerülniük az RSF harcosait, bár több helyen is voltak katonai ellenőrzőpontok. „Azt kell mondanom, nagyon civilizáltak voltak, csak meg akartak győződni arról, hogy családtagok vagyunk, és hogy nem bujkálnak közöttünk harcosok” – tette hozzá.

Az országot sújtó zavargások ellenére Abdelmoniem elárulta azt is a lapnak, hogy voltak felemelő pillanatok is a hosszú út során, nevezetesen, amikor az út szélén élő emberek egy csoportja odasietett a buszukhoz, hogy italokkal, harapnivalókkal kínálják őket és szerencsét kívánjanak. „Ez az egyetlen pozitív emlékem erről az időszakról” – tette hozzá.

A buszuk hétfő este érkezett meg Port Szudánba, ahol elmondása szerint „nagyon nyugodt a helyzet”. Hozzátette, „olyan, mintha egy teljesen másik bolygón lennénk”.

Azonban a család útja korántsem ért véget. Abdelmoniem úgy véli, hogy a harcok miatt Szudán az elkövetkező hetekben, hónapokban még nagyobb káoszba fog süllyedni. Ugyanis az országban már most is hiány van az alapvető élelmiszerekből, nincs megfelelő mennyiségű ivóvíz, gyógyszer és üzemanyag sem, sőt korlátozott az elektromos áram és a kommunikációhoz való hozzáférés is.

Madiha Raza, a Nemzetközi Menekültügyi Bizottság munkatársa a BBC-nek kiemelte, a hiány miatt az alapvető árucikkek árai az egekbe szöktek, miközben a humanitárius műveleteket felfüggesztették.

Abdolmoniem pedig úgy gondolja, hogy a helyzet még ennél is elkeserítőbb lesz a jövőben, így azt tervezi, hogy édesanyját egy biztonságos országba szállítja, majd, amikor lehetősége lesz, akkor ő maga visszatér Szudánba. Nem akar menekült lenni egy másik országban, mindenképpen vissza akar térni. „Átmenetileg a lakóhelyemet elhagyni kényszerült személynek nevezem magam” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy mit érez, amikor el kell hagynia az otthonát, úgy válaszolt, hogy „az egyik legrosszabb érzés, amit valaha átéltem, a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnám” – hangsúlyozta.

„Nem tudom, mikor térhetek vissza, és nem tudom, hogy a házam állni fog-e még. Ezt az érzést senkinek sem kívánom. Szörnyű, gyomorszorító”

– tette hozzá.

Harc a túlélésért

Mivel a harcok döntő része a fővárosban, Kartúmban zajlik, így sokan úgy döntöttek, hogy elhagyják a várost, bár azt egyelőre nehéz megmondani, hogy pontosan hány emberről van szó. Sokan mások azonban a maradás mellett döntöttek, bár ez sem könnyű döntés.

Tagreed Abdin egyike azoknak, akik a fővárosban maradtak, annak ellenére, hogy otthonából hallani lehet a harcokat. Kedden telefonon keresztül beszélt a BBC-vel, ám az interjút meg kellett szakítani, mert egyre hevesebb harcokat és lövéseket hallott az utcáról – annak ellenére, hogy a harcok kezdete óta már a negyedik tűzszünet vette kezdetét.

A nő úgy fogalmazott, hogy otthon még mindig nagyobb biztonságban érzi magát, mint az utcán, ahol az embereket megtámadják, kirabolják, vagy még ennél is rosszabb dolgokat csinálnak velük. Ráadásul a beszámolók szerint az utcákon halott katonák holttestei fekszenek, a harcosok pedig széles körben fosztogatnak.

„Jelenleg van áram is a lakásban” – mondta, majd hozzátette, így otthon biztonságban érzik magukat, bár néhány nappal korábban ez a biztonságérzete megrendült, amikor a harcok során a támadók egy közeli lakóházban is lecsaptak.

„Túlélő üzemmódban vagyunk”

– emelte ki a nő, majd azzal folytatta, azért imádkoznak, hogy az áramszolgáltatás továbbra is megmaradjon.

Az esetleges menekülésről is beszélt Abdin, aki szerint mindez logisztikai kihívásokkal jár. A buszjegyárak az egekbe szöktek: a harcok kezdete előtt egy buszút 20 dollárba került, most ugyanezért 300 dollárt kérnek. Ráadásul a férje és a fia vízumával kapcsolatban az egyiptomi határon akár problémák is felmerülhetnek.

„Tehát számunkra ez nem olyan könnyű, hogy csomagolunk és menekülünk is” – mondta, majd arra kérte a harcoló feleket, hogy ebből az egészből a civileket hagyják ki. „Akármilyen megállapodás is születik, annak a szudáni emberek életét és biztonságát kell garantálnia” – zárta gondolatait az asszony.

Nagyvilág

Nem csitulnak a véres harcok Szudánban, túlélő üzemmódba kapcsolt a főváros civil lakossága

kapcsolódó cikkeink