Decemberben előállították Eva Kailit, az Európai Parlament egyik alelnökét és a testület több munkatársát. A vád szerint kenőpénzeket fogadtak el, hogy Katar érdekeit képviseljék az EU törvényhozó testületében és bizottságaiban. A nyomozás jelenleg is tart.

Az egyik főszereplő, Antonio Panzieri, az EP emberi jogi albizottságának korábbi elnöke vádalkut kötött és együttműködik a belga hatóságokkal az enyhe büntetés fejében. A szövevényes és egyre terebélyesedő ügyben akár több tucatnyi érintett lehet, köztük európai parlamenti képviselők, munkatársak, családtagok és civil szervezetek.

A Spiegel által megszerzett dokumentumok szerint Panzieri emberi jogi NGO-ja Katartól, Marokkótól és Mauritániától is kapott pénzeket.

A csoport egyébként „sokkolóan amatőr” módon viselkedett. A kenőpénzeket az otthonaikban tárolták, több száz hívást bonyolítottak nem titkosított módon, vagy például konspiratív találkozót tartottak egy olyan hotelben, amely teljesen be volt kamerázva. Ennek ellenére évekig sikerült elkerülniük a lebukást.

Charles Michel, az Európa Tanács elnöke a botrányt drámainak és az Európai Unió hitelességére nézve károsnak nevezte. Vannak, akik attól tartanak, ez csak a jéghegy csúcsa, és a felszín alatt számos hasonló ügy húzódhat meg.

Nincs új a nap alatt

A korrupció latin eredetű kifejezés, a romlás, rontás szóból származik. Olyan cselekedet, mely során valaki pénzért vagy más javakért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat. Sok fajtája van, leggyakoribb a politikai, közigazgatási és gazdasági korrupció. Érinthet orvosokat, rendőröket, bírókat, tanárokat, önkormányzati tisztviselőket – gyakorlatilag az élet minden területén felbukkanhat.

A korrupció a társadalmakban visszatetszést kelt, feszültséget okoz. Gazdasági költsége is jelentős; drágítja a közszolgáltatásokat, torzítja a piacot, csökkenti az üzleti versenyt.

A nemzetközi korrupciós indexek legalján általában ázsiai, latin-amerikai és afrikai nemzetek tanyáznak. Robert Mugabe, Zimbabwe korábbi diktatórikus elnöke még a lottófőnyereményt is megnyerte hazájában. Valószínűleg ő az egyetlen, akinek ehhez szerencsére sem volt szüksége.

A nyugati demokráciákban jobb a helyzet, a politikai, gazdasági és közélet átláthatóbb, etikusabb. Az EU tiszta imidzse ellenére azonban az aktuális botrányon túl is vannak problémák. A Transparency International felmérése szerint az EU területén tízből hárman fizetnek vagy használnak ki személyes kapcsolatokat, hogy bizonyos közszolgáltatásokhoz hozzájussanak (ez több mint 100 millió embert jelent). Az EU lakosságának 62 százaléka érzi a korrupciót komoly problémának hazájában.

A nyugati világ régóta küzd a korrupció ellen, van társadalmi igény a visszaszorítására. A demokrácia működése, a hatalmi ágak szétválasztása, a független ügyészség, bíróság vagy a független média a társadalmi kontrollt és átláthatóságot erősíti.

Érzékeny terület a politika és a gazdaság szereplőinek viszonya. Ezt a két szférát azonban nem lehet és nem is szabad mereven szétválasztani. Szükség van szakmai egyeztetésekre, kapcsolatokra. Ráadásul az állam gyakran a legnagyobb gazdasági szereplő is egyben az állami vállalatok, állami megrendelések, valamint az adóbevételek, központi pénzek újraelosztása révén.

A sok évtized alatt külön kis iparág épült fel arra, hogyan lehet a vállalati érdekeket még legális eszközökkel érvényesíteni. A bevált, hivatalos módszer a lobbitevékenység. Mivel azonban nagyon sok a kapcsolódási pont és nagyon sok lehet az érdekkonfliktus, óhatatlanul kialakult egy szürke zóna (egyesek szerint ez maga is korrupció). Rengeteg hír (vagy híresztelés) lát napvilágot, általában el is indul több vizsgálat, de viszonylag kevés elmarasztaló ítélet születik.

Gyakran beszélnek az ún. „washingtoni forgóajtóról” is. A kifejezés arra a rendszerre utal, amelyben magas rangú állami tisztviselők egy része lobbistaként vagy nagy multinacionális vállalatok jól fizető állásaiban folytatja karrierjét. Az ellenkezője is gyakori, amikor nagy pénzügyi és techcégek vezetői, munkatársai váltanak a közszférába. Egyrészt nyilván szükség van a szakértelemre és tapasztalatra (oda-vissza), ugyanakkor aggályos, hogy az egyéni karrier és vállalati üzleti érdekek összefonódnak a politikával, a törvényhozással és a végrehajtó hatalommal.

A lobbitevékenység, a BigTech, a BigFinance, a BigCorporate és BigPharma lobbitevékenysége és akaratérvényesítése így észrevétlenül egyre inkább összesimul a politikával és a kormányzással.

Orosz és ukrán szálak

Gerhard Schröder korábbi német kancellár egyik utolsó intézkedése volt az Északi Áramlat szerződés megkötése. Leköszönése után pár héttel az Északi Áramlat projekt vezetőségében tűnt fel immáron privát személyként. Schröder a német–orosz energetikai kapcsolatok egyik fontos lobbistájává vált, illetve gyakorlatilag az összes nagy orosz energetikai cégben feltűnt. Az Északi Áramlat Rt. mellett az olajipari óriás, a Rosneft is az igazgatóság elnökének választotta. Később a Gazprom igazgatóságába is bekerült. A Rothschild befektetési bankház pedig globális menedzseri pozíciót ajánlott a számára. Schröder körülbelül egymillió dollár jövedelmet kapott az orosz energetikai cégektől évente. A háború kapcsán a közvélemény nyomására a Rosneft elnöki tisztéről lemondott, de más pozíciókat viszont megőrzött, valamint továbbra is tagja a kormányon lévő Szociáldemokrata Pártnak.

Tom Lantos, a magyar származású korábbi amerikai képviselő „politikai prostituálthoz” hasonlította Schrödert. Ugyanakkor Schröder szerepén persze messze túlmutat, hogy a hivatalos német nemzeti energiastratégia több évtizeden keresztül az olcsó, nagy mennyiségben rendelkezésre álló orosz energiahordozókra épült.

A gazdasági racionalitáson alapuló kapcsolat mellett minden korábbi kormány elkötelezett volt egészen az ukrajnai háború kitöréséig.

Ukrajnát, mely egyre inkább a Nyugat részeként tekint magára, Európa legkorruptabb országaként emlegetik. Zelenszkij elnök tavaly novemberben azonban büszkén és határozottan jelentette ki, hogy a korrupt oligarchák mind elmenekültek a háború elől, a korrupció az országban megszűnt, és nem is lesz többé. Ezt az állítást a valóság sajnos gyorsan megcáfolta. Néhány napja különféle visszaélések miatt távozni kényszerült egy elnöki tanácsadó, négy miniszterhelyettes és öt régiós kormányzó. A vizsgálatok még folynak. Az előzetes hírek kenőpénzekről, túlárazott beszerzésekről, a háború alatt is folytatott luxus életmóddal vádolt köztisztviselőkről szólnak, és akár jóval több érintett lehet.

Az USA-ban egy ideje napirenden van, hogy gyakorlatilag teljesen ellenőrizetlenül, mindenféle elszámolás nélkül utalnak rendszeresen dollármilliárdokat a hadban álló országnak. A felszínre került korrupciós ügyek erősíteni fogják azokat a hangokat, amelyek elvárják, hogy az amerikai adófizetők pénzével Ukrajna elszámoljon.

Zelenszkij elnök személyét is több támadás érte korábban. A 2019-es elnökválasztási kampánya során elmulasztotta vagyonnyilatkozatában feltüntetni számos ingatlana között a toscanai villáját. Európa egyik legszegényebb országának vezetője 15 szobás, több millió eurót érő villát birtokol Forte Dei Marmiban, egy igen felkapott, drága nyaralóhelyen, amely ráadásul nagyon közkedvelt az orosz oligarchák körében. A korábban igen sikeres színész és szórakoztatóipari vállalkozó elnök tagadott bármi szabálytalanságot.

Részletek a Hetek pénteken megjelent számában.

Nagyvilág

Legyőzhető-e a korrupció?