A tárgyaláson Portik súlyos állítást tett, amely szerint tudomására jutott volna, hogy őt a bírónak politikai nyomásra életfogytiglan börtönbüntetésre kell ítélnie, majd közölte, ha a bíró vele szemben nem hoz tizenkét évnél súlyosabb ítéletet, beismerő vallomást tesz, feltár mindent, ami segíti az ügy megoldását. Póta Péter bíró elmondta, hogy az eljárásbeli előírás erre nem ad lehetőséget, az ítélettel kapcsolatban előzetesen nem bocsátkozik feltételezésekbe, de a precedens szerint a beismerő vallomást mindenkor figyelembe veszik.
Portik elmondta, hogy nemcsak a Gyárfás Tamással lezajlott korábbi beszélgetései kerültek rögzítésre, hanem a Princz Gáborral lezajlottak is. Állítása szerint lépéseket is tett annak érdekében, hogy ezeket átadhassa a bíróságnak, de – ezt szintén ő állította – a rendőrség ezt meggátolta. Azt is elmondta, hogy szerinte Fenyő sok emberrel került komoly összetűzésbe, még Amerikában is.
Ügyészi kérdésre Portik egyértelműen kijelentette: Gyárfás Tamás nem kérte arra, hogy gyilkolja meg Fenyő Jánost, ő maga pedig nem üzent Gyárfásnak, hogy végrehajtja a cselekményt, aminek elkövetését nem is ismerte el.
Arra a kérdésre, hogy miért rögzítette a beszélgetéseket, Portik azt válaszolta: „A hatalom döntött úgy, hogy nekem ezt meg kell tennem. Kerüljek Gyárfás és mások bizalmába, adjam a szájukba, hogy közük van ehhez a bűncselekményhez.” Azt is elmondta: ha Gyárfás egyszer is igent mondott volna a Fenyő-gyilkosságban játszott vélt szerepére, Portik nem kereste volna többet, Gyárfás azonban ezt nem mondta, ami Portikot feszültté tette. „Ment a „horgászás” – mi ezt így neveztük –, hogy ki tudj a másikból egy ilyen választ kényszeríteni” – mondta erről Portik.