Néhány napon belül háromszor kellett megmondanom a kislányomnak, hogy meghalt valaki a családból: elment a nagymamája, az édesapja és végül a nagypapája – emlékezett vissza a tavaszi tragédiára Galántai Lukrécia. Ráadásul a szív fájdalma mellett anyagi vészhelyzet is fenyegette az édesanyát és a lányát. Azonban nem maradtak egyedül: a Covid-árvákat gyámolító Regőczi Alapítvány segítő kezet nyújtott, és még hosszú évekig fogja majd a kislány kezét.

Az édesanya minderről egy kisfilmben beszélt, amelyet az alapítvány javára rendezett jótékonysági esten mutattak be a Nemzeti Múzeum dísztermében. A divatbemutatóval és árveréssel egybekötött eseményt immár másodjára szervezte meg két elkötelezett divattervező. Hampel Katalin és Kovácsné Dobor Dorina célja a kezdetektől az volt, hogy hagyományt teremtsen, hiszen a Regőczi István Alapítvány nem egyszeri adományokkal könnyít a Covid-árvák életén, hanem kézen fogja őket, és nagykorúságukig, tanulmányaik befejezéséig törődik velük. És e közös úton Hampel Katalin, illetve Kovácsné Dobor Dorina is el szeretné kísérni a szüleiket vesztő gyerekeket. Így terveik szerint évről évre megrendezik a jótékonysági divatbemutatót.

Kezdeményezésükhöz egyébként a Nemzeti Múzeum is csatlakozott, hiszen ahogy főigazgatója deklarálta, az est célja egybeesik hazánk egyik legfontosabb kulturális intézményeinek szándékával – így L. Simon László jövőre is idevárja a rendezvényt, amelynek kiemelt vendége többek között Varga Mihály pénzügyminiszter, illetve Schmitt Pál egykori köztársasági elnök volt.
Ahol idén is számos ruha került kalapács alá, egy kreáció ruha kikiáltási ára 250 ezer forint volt, és összesen mintegy 6,15 millió forint gyűlt össze az alapítvány javára.

"Amikor eldöntöttük, hogy létrehozzuk a Regőczi István Alapítványt, mintegy 500 Covid-árváról lehetett tudni, mára ez a szám meghaladta az 1300-at" - hangsúlyozta az alapítvány munkáját ismertető Herczegh Anita kuratóriumi elnök, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat jószolgálati nagykövete.

Azaz, végzett gyors kalkulációt, ha minden gyereknek, akinek a koronavírusjárvány elragadta édesapját, édesanyját, az alapítvány 50 ezer forintot szeretne biztosítani, akkor ehhez évente 800 millió forintot kellene összegyűjtenie. Márpedig ennél sokszor sokkal nagyobb a baj.

Például azért, mert sok család egyedül a Regőczi István Alapítványra számíthat, ugyanis – mint azt jótékonysági munkája során több tucat családdal személyes kapcsolatot építő Herczegh Anita megtudta – Magyarországon az árvaellátás nem jár alanyi jogon, csak akkor, ha a szülő az öregségi nyugdíjellátáshoz való jogot megszerezte (ez nagyjából húsz évnyi munkaviszony). Ráadásul az árvaellátás összege – figyelmeztetett Herczegh Anita – nagyon alacsony, noha a kormány nemrég megduplázta azt. (Az árvaellátás praktikusan annak a nyugdíjnak a harmada, amelyre az elhunyt szülő jogosult lett volna.)

"Advent van, közeledik a karácsony. Mindannyian elkezdhetünk azon dolgozni, aggódni, mit adunk a szeretteinknek, mivel lepjük meg barátainkat”, mondta Herczegh Anita.

De a Regőczi István Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint az a helyes, ha ilyenkor ismertelenekre is gondolunk, olyanokra, akik szükséget szenvednek. Mert – idézte a Nobel-békedíjas lelkészt, Albert Schweitzert – „időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is — valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.” Az alapítvány és a támogatói köre ezt teszi nap mint nap.

És a erről szólt a jótékonysági divatbemutató is. Melynek kifutóján két üdítően eltérő stílus jól megfért egymás mellett. Hampel Katalin a régi magyar viseleti hagyományokat élesztette újra, ma hordható divatos formában. Kovácsné Dobor Dorina pedig olyan darabokat tervez, amelyek egyszerre kényelmesek és elegánsak, amelyek egyaránt eseménnyé tesznek egy baráti vacsorát, egy színházi estét.

De bármennyire is különböznek a stílusok, mindkét divattervező ugyanúgy kötődik a jótékonysági esthez, illetve annak helyszínéhez. Hampel Katalin őse a Nemzeti Múzeumban dolgozott, Hampel József a 19. század és a 20. század fordulójának meghatározó régésze volt. És Hampel Katalin ruháinak fontos „építőelemei” azok a tarsolylemez-motívumok, amelyeket a Nemzeti Múzeum remek kamarakiállítása épp most tár a közönség elé. Kovácsné Dobor Dorina a Covid-árvák jóvoltából lett divattervező, négygyermekes anyaként. Ha úgy tetszik, a szüleiket vesztő gyerekektől kapta élete első kollekcióját, ők inspirálták.

Ruháit egyébként öt kontinens harminc országából érkező modellek mutatták be, hiszen ő szervezi a World Top Modell (WTM) budapesti döntőjét is. A WTM a világ egyik legrangosabb modellversenye, amit a szépséggel, a luxussal, a profizmussal és a progresszív divattervezéssel azonosítanak – ez most sincs másképp, ám a magyar fővárosban egy kicsit átlényegül. Ugyanis részben a gyerekekről szól.

Kovácsné Dobor Dorina szerint ugyanis társasági esemény – rendelkezzen bármilyen kiforrott tradíciókkal – nem térhet ki a felelőségvállalás elől: reagálnia kell a világ történéseire, most éppen a Magyarország szomszédjában dúló háborúra. Így a WTM-gála, lehetőségeihez mérten, segíteni szeretne, hogy a gyerek átvészeljék ezeket a vészterhes időket, tehát szelídíti a gála megszokott luxusát, csillogását, és felajánl 1,5 millió forintot a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek, a kárpátaljai gyerekek javára.

Amit az alapítványról tudni érdemes

Dr. Herczegh Anita és férje, Áder János köztársasági elnök hívta életre.
Célja, hogy azt a több mint 1300 gyereket segítse, aki a koronavírusjárvány idején veszítette el egy vagy mindkét szülőjüket.
Névválasztása is szimbolikus: Regőczi István katolikus pap volt, aki háborúk és diktatúrák idején is fáradhatatlanul küzdött az árván maradt gyerekek sorsának jobbra fordulásáért.
Támogatási gyakorlata újszerű és figyelemreméltó: nem alkalomszerű segítséggel próbálja könnyebbé tenni a Covid-árvák életét, hanem 18 éves korukig (esetleg tanulmányaik befejezéséig, munkába állásukig) törődik velük.
Eddig több mint félmilliárd forintot fordított a Covid-árvákra.
A Covid-árvákat hiba lenne arctalan tömegként kezelni, e gyerekek története nagyon eltérő.
Fontos különbségtételi pont például a kor. A közbeszéd a Covid-árvák kifejezést általában a gyerekekre szűkíti, holott számos tinédzser és fiatal felnőtt megoldhatatlannak tűnő élethelyzetben találta magát – erre az egyik legszívszorítóbb példa egy debreceni egyetemista esete, aki édesanyját és édesapját egyaránt elvesztette a járványban
Az persze kétségtelen, hogy az alapítvány legtöbb gyámolítottja olyan egy vagy két kisebb gyereket nevelő család, ahonnan az egyik szülőt ragadta el a Covid. De e körön belül sincs két egyforma sors, az egyik legfontosabb változó a pénz. Például annak a kétgyermekes tette szegedi anyukának, aki férjével vitt közös kerámiaműhelyt, sokkal küzdelmesebb volt újrateremteni gyermekei anyagi biztonságát, hiszen az édesapa elhunyta a közös jövedelmet tette kérdésessé.

Itthon

Amikor egy családból hárman haltak meg – a Covid-árvák javára rendeztek jótékonysági estet a Nemzeti Múzeumban

kapcsolódó cikkeink