Néhány gondolat az interjúból:

Orbán tusványosi beszéde és Hegedűs Zsuzsa nyílt levele

Schiffer András: Hegedűs Zsuzsának ez a produkciója egy karikatúrája volt a 80-as évek magától eltelt poszt-bolsevik mentalitású demokratikus ellenzéki értelmiségének. Ők azok, akik– ahogy Csurka István annak idején fogalmazott– nem választást akarnak nyerni, hanem be akarnak ülni a zsűribe. Hegedűs Zsuzsa úgy gondolja, hogy ő egy erkölcsi magaslaton ül: hol Orbán Viktort osztja ki, hol Orbán ellenzékét osztja ki– mikor éppen ki van soron. Ő nevelő célzattal lemond, majd nevelő célzattal lemondja a lemondását. Szerintem ez egy kiváló karikatúrája volt annak az értelmiségi szemléletnek, ami idézőjelben bearanyozta a magyar rendszerváltást.

Vona Gábor: Nekem erről más a véleményem. A közvéleményben Hegedűs Zsuzsa ide-oda táncolása komikussá vált. De Orbán Viktor is írt egy nyílt levelet- engem igazából ez lepett meg. Innentől kezdve minden hipotetikus, amit mondok: ez Orbánnak fájt és valamiért fontos volt. Arra gyanakszom, hogy Hegedűs Zszuzsának nem pusztán annyi volt a szerepe, hogy tanácsokat adott. Azt hiszem, lehetnek a nyugat-európai baloldali értelmiségben olyan kreditjei, ami Orbán Viktor politikai sakktábláján fontos szereppel bír. Talán Hegedűs lépésénél érezte azt Orbán, hogy valami olyan történt, ami nem volt bekalkulálva.

SA: Abban igazad van, hogy Orbán nyílt levelének az ország szempontjából van jelentősége. Én csak annyit állítok, hogy Hegedűs Zsuzsa szerepét a kormányzásban, kapcsolatrendszerét sem értékelném túl. Valamekkora biztos van, ami hiánycikk ma a NER-ben.

SA: A Fidesznek a hagyománytisztelet mellett a másik nagy ereje, amiért a legsikeresebb párttá tudott válni, az az egymás iránti hűség, a belső lojalitás. Bármilyen bűnt követ el a miniszterelnök, a pártelnök, kifelé akkor sem visszük a konfliktusokat.

VG: Egy ilyen szituációban pont nem kellene Orbán Viktornak sem továbbvinni ezt az ügyet.

SA: Az, hogy valaki a rendszer részeként kibeszél és ráadásul odaüt a vezérnek, ahol fáj, ez példátlan. Ezt valahogy a hívek előtt neki le kell reagálni, ez nem maradhat válasz nélkül.

SA: Én azt látom, hogy Orbán Viktor a szokásos magabiztosságából kibillent, amikor látta, hogy vélhetően olyan taktikai hibát vétett, amit ő nem szokott, és itt mozdult el egy olyan irányba, ami esetében szokatlan.

VG: Gondoljunk bele, az ellenzéknek az elmúlt években hányszor sikerült Orbán Viktort ilyen jellegű meghátrálásra kényszeríteni. Lehet Hegedűs Zsuzsán mosolyogni, de mégiscsak egy olyan helyzetbe kényszerítette a miniszterelnököt, ami nem illik a karakteréhez. Lehet, hogy nekünk üzent, tűzoltás volt, de ennek az volt az ára, hogy Orbán a karakterétől teljesen idegen gyengeséget mutat.

Válság

SA: Ha egy ilyen gazdasági, geopolitikai helyzetben beszakad a forint, akkor teljesen kezelhetetlenné teszi a folyamatokat a kormány számára. A pénzpiacokat csak akkor tudja megnyugtatni egy kormány – így tett Horn és Bokros ’95 tavaszán –, hogyha azonnal drasztikus intézkedéseket hoznak– akkor is, hogyha ezek esztelenek. Szerintem ez történt. Abban az ijedtségben, amit a forintárfolyam beszakadása okozott, húzták meg viszonylag rövid időn belül a három nagy megszorító lépést.

SA: 2006 őszén a Fidesz abban a kényelmes pozícióban volt, hogy ők mondhatták azt, hogy mi tavasszal már mondtuk nektek gyerekek, hogy Gyurcsány Ferenc hazudik. Itt nem volt új a Nap alatt. Most az ellenzék viszont ütötte azokat a témákat, amikkel a Fidesz valóban átvágta a választókat. Ezért ennek a történetnek a Mi Hazánk akár a nyertese is lehet.

VG: Azt látom, hogy külpolitikai értelemben nagyon szerencsétlen helyzetbe került a kormány, belpolitikai értelemben pedig relatíve szerencsés helyzetben van. (...) Amennyiben lenne Magyarországon egy potens ellenzék, amennyiben egy olyan ellenzéke lenne a Fidesznek, amilyen ő volt a Gyurcsány-Bajnai kormányoknak, az egy nagyon veszélyes belpolitikai helyzetet teremthetne. Orbán Viktornak most össze kell tennie a két kezét, és foggal-körömmel kell védenie ezt az ellenzéket, mert ez az ellenzék számára a legfontosabb belpolitikai stabilizálás.

SA: Ha a nagy képet nézzük 12 éves távlatban, az rajzolódik ki, hogy érdekes módon válsághelyzetben is valahogy úgy vág az Orbán-adminisztráció, hogy az elsősorban a szegényeknek fájjon. Valahogy mindig a nap végén a gazdagok még gazdagabbak lesznek, a kisvállalkozókat még nehezebb helyzetbe hozza. Valahogy mindig ez jön a ki a nap végén, akár derűsebb, akár borúsabb napok vannak.

SA: Az elmúlt 32 évben az igazán nagy vagyonok azért tudtak kumulálódni, mert valaki jóban volt az állammal. Nem az lenne a normális, hogy ilyen két év után azokra a cégekre is extraprofitadót vetek ki, akik nyereségesek és nyertesei voltak az állami támogatásoknak és közbeszerzéseknek az elmúlt években?! Ez lett volna az igazán vagány húzás, és ezzel tudna hosszú távon bizalmat építeni a kormány.

SA: Helyeslendő, hogy azok, akik milliókat katáznak, magasabb adókulcssal adózzanak a továbbiakban. Ehelyett fürdővízzel a gyereket is kiöntötték. A közvetlen motiváció szerintem az elszabadult forintárfolyam miatt a piacok megnyugtatása volt. Ahogyan Bokros Lajos esetében nem értettem egyet az ilyen kíméletlen neokonzervatív húzással, ugyanígy Orbán Viktor esetében sem.

VG: Azt gondolom, a KATA-törvénynek mintha az lett volna a célja, hogy a Magyarországon lévő multinacionális cégek számára szükséges munkaerőt biztosítsa. Az eddigi katázók ideális munkaerőt képeznek ezen cégek számára. Nem zárnám ki annak a lehetőségét sem, hogy akár Parragh Lászlón keresztül, akár más módon jött egy impulzus a kormány felé, hogy szükségük volna munkaerőre.

Taxisok

VG: Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a NER-re, mint amit szuperhősök vezetnek és nem lehet legyőzni, de úgy tűnik, a taxisoktól mégis félünk. Nyilván ennek ismerjük a történelmi tapasztalatait.

SA: Orbán az erőt tiszteli.

VG: Nemcsak, hogy tiszteli, az erőtől fél is. Amikor a Kutyapárt tüntetéseket szervez és ott fesztiválhangulat alakul ki, annak Orbán Viktor örül. Ezzel nem akarom a Kutyapártot bántani, mert ők legalább a maguk világán belül azt tették, amit tenniük kellett.

SA: De nem biztos, hogy ez jót tett az ügynek.

VG: A taxisok példája azt bizonyítja, hogy ha lesz valódi erődemonstráció az utcán, azt a kormány féli.

A teljes interjú itt hallgatható meg:

Itthon

Orbán az erőt tiszteli és fél tőle – így látja az egykori ellenfél

kapcsolódó cikkeink