Tóth Viktor, a kőbányai Szent László Gimnázium angoltanára múlt héten jelentette be felmondását. Mint emlékezetes, az ő akciója indította el februárban a sztrájkjog korlátozása miatt kirobbant polgári engedetlenségi mozgalmat, ami több hónapon át tartott, és – a szakszervezetek adatai szerint – 320 hazai intézmény legalább 6300 pedagógusa vett részt az egyéni munkabeszüntetésekben.
Elkeseredésük egyik oka, hogy a kormányzat számtalanszor elismerte ugyan, hogy jogos a szakma bérkövetelése, ám nem növelte meg a következő három évre beígért, mindössze 10 százalékos évenkénti bérpótlék-emelést. Az érdekképviseletek viszont azonnali, legalább 55 százalékos béremelést követelnek, valamint a pedagógusok kötelezően megtartandó óraszámának heti 22-re csökkentését a jelenlegi 24-26-ról, mondván: nem szeretnének több ingyen pluszmunkát végezni.
Nem nyugtatta meg a kedélyeket, hogy parlamenti bizottsági meghallgatásán Pintér Sándor belügyminiszter – akinek irányítása alá került a közoktatás is – egyebek közt kijelentette: ő a tanárok polgári engedetlenségi mozgalmát nem jogi, hanem „fegyelmi kérdésnek” tekinti, az érdemi béremelést pedig más kormánytagokhoz hasonlóan ő is az ország jövőbeni gazdasági helyzetétől tette függővé.
Nem sokra rá Parragh László iparkamarai elnök egy interjúban arról értekezett, hogy a pedagógusokat, akik délután 4-kor leteszik a lantot és a nyaruk is szabad, a szakszervezetek vitték bele a politikai vitákba.
Egyidejűleg a parlament elfogadta a pedagógussztrájk elégséges feltételeire vonatkozó törvénymódosítást is, miáltal lényegében ellehetetlenítette a munkabeszüntetést. Ez a döntés a PDSZ szerint alapjogot sért, ezért a szervezet a hazai Alkotmánybíróság mellett az Emberi Jogok Európai Bíróságát is megkeresi jogorvoslat céljából.
Krónikus a tanárhiány
A Hetek által megkérdezett pedagógusok óvatosak voltak a felmondás kérdését illetően. „Ez egy nagyon kiszolgáltatott helyzet, hiszen a pedagógusok derékhada az ötvenes éveit tapossa. Én 27 éve vagyok a tanári pályán, ehhez értek, erre érzek elhivatottságot a mai napig, ráadásul humán szakos vagyok. Ha valaki egész életében ezzel foglalkozott, akkor – bárki bármit mond – nem könnyű 52 vagy 60 éves fejjel pályát váltani. Persze az sem véletlen, hogy akik megtehetik, azok nagyrészt mind lelépnek: ilyenek a fiatalok, a reálszakosok, az informatika- vagy angoltanárok. Zömében belőlük rekrutálódnak azok is, akik egyáltalán tiltakozni mernek, válaszul pedig megy a politikai hangulatkeltés a tanárokkal szemben, jóllehet a kollegák többsége szerintem egyetértett mind Hoffmann Rózsával, mind Pintér Sándorral” – fogalmazta meg többek véleményét egy 12 évfolyamos állami iskola magyartanára.
Minden érdekvédelmi szervezet, köztük a Nemzeti Pedagóguskar is egyetért a két alapvető problémát, azaz a béreket és a tanárhiányt illetően. A szakmabeliek átlagéletkora 50 év fölött van és emelkedik, egyre nagyobb tömegek mennek nyugdíjba, miközben egyre kevesebb fiatalt vonz a pálya. A felvételi statisztikák azt mutatják, hogy az utóbbi években folyamatosan csökken a pedagógus szakra jelentkezők száma: idén nem egészen 12 ezren voltak, míg 2019-ben még 17,4 ezren választották ezt a hivatást.
Az ELKH Közgazdaságtudományi Intézetének kutatása szerint 2020-ban az általános iskolákban a természettudományi tárgyakat oktatók 10, a matematikát tanítók 9, az idegen nyelvi órákat tartók 8, az összes tárgyat tekintve pedig az oktatók 7 százaléka volt képesítés nélküli.
Az IVSZ digitális gazdasági szövetség az elmúlt 12 év felsőoktatási adatait vizsgálva arra jutott, hogyha nem lesz beavatkozás, egyre vészesebb lesz a hiány informatikusokból és természettudományos, elsősorban matematikatanárokból.
A teljes cikk a Hetek aktuális számában olvasható.