„Tavaly ilyenkor még diák voltam, most 18 évesen nettó 370-et viszek haza pályakezdő szobafestőként. A 26 éves tanár nővérem mesterdiplomával 6 év egyetem után nettó 205 ezret keres. Már nem hazudja a diákjainak, hogy tanulni megéri, mert azon gondolkodik, hogy itthagy mindent és megy ki takarítani Ausztriába” – írja egy Vas megyei fiatalember a Szülői Hang véleménygyűjtő fórumán.

Főként a megalázóan alacsony bérek miatt indítottak el idén januárban a pedagógus szakszervezetek egy újabb tiltakozó hullámot, mivel az EMMI-vel folytatott tárgyalások nem vezettek eredményre. A januári kétórás figyelmeztető sztrájk után jött ki az a kormányrendelet, amely lényegében ellehetetlenítette a pedagógusok számára a munkabeszüntetést. Az emiatt kirobbanó polgári engedetlenség, a márciusi sztrájkok és tüntetések okát – az alacsony bérek és a sztrájkjog korlátozása mellett – olyan ismert problémák sora jelentette, mint az egyre vészesebb tanárhiány, a túlterheltség, a túlzott központi irányítás, az állandó forrás- és eszközhiány, a tantervi szabályozás, a rendkívüli mennyiségű tananyag, az állami tankönyvek alacsony színvonala vagy az érdemi egyeztetések hiánya és az ebből fakadó szakmaiatlanság a döntéshozatalban.

Évtizedes problémákról van szó, melyek már a 2014-es választások idején, majd 2016-ban, a kockás inges mozgalom idején is kicsúcsosodtak. Akkor a tiltakozások országos méreteket öltöttek, de érdemi változásokat mégsem sikerült a pedagógusoknak elérniük, sőt az érintettek szerint a helyzet azóta csak rosszabbodott. „Nem előre mentünk, hanem hátra” – fogalmaztak a Tanítanék Mozgalom képviselői idén, a márciusi Kossuth téri tüntetésen.

A szakszervezetek a választások előtt felfüggesztették az általuk meghirdetett határozatlan idejű sztrájkot, tekintve, hogy csak májusban, az újonnan felálló kormánnyal tudják folytatni a tárgyalásokat. Adataik szerint idén az eddigi tiltakozásokban a 147 ezres pedagógustársadalomból több mint 40 ezren vettek részt, diákok és szülők tömeges támogatása mellett, számos egyházi és alapítványi iskola részvételével.

Az alapvető problémák ugyanis – közalkalmazotti bérezés, tanárhiány, „tantervi diktatúra” stb. – fenntartótól függetlenül minden pedagógust, illetve oktatási intézményt sújtanak. A pedagógusbérek tekintetében fenntartótól függően előfordulhatnak 10-20 százaléknyi különbségek. Ez főként abból fakad, hogy egy állami tankerület fenntartása a sokszorosát viszi el egy hasonló számú intézményt működtető, nem állami fenntartó költségeinek. Sok egyéb mellett emiatt is szokás a szétaprózott állami szisztémát „pénznyelő, pazarló rendszerként” emlegetni.

Az EMMI politikai kampányakciónak minősítette a sztrájkot, annak időzítése miatt is. Gulyás Gergely miniszterelnökségi miniszter ugyanakkor elismerte, hogy a tanárok követelései jogosak és annyit ígért, hogy 2022–2024 között háromszor 10 százalékos béremelésre számíthatnak. Ez nem nyugtatta le a kedélyeket, hiszen a pedagógus-kezdőbérnek megfelelő garantált bérminimum viszont idén 20 százalékkal növekszik.
Nem csak a bérek

A tanárok hangsúlyozzák: nemcsak a megalázóan alacsony bérek, hanem a munkafeltételek és az egész rendszer átgondolatlansága is nagyon problémás. Elemzések sora, köztük legutóbb az Egyensúly Intézet tanulmánya hívta fel a figyelmet a szisztéma tarthatatlanságára. A jövőkép hiányára, azaz a 21. századi oktatással kapcsolatos közös vízió – egy nemzeti minimum – szükségességére. A teljesítményhiányra, amit jól mutatnak a magyar diákoknak már a régiós átlagokat is alulmúló PISA-teszteredményei. A pedagógushiányra és arra, hogy egy-másfél évtizeden belül a tanárok fele eltűnik a pályáról. Az alacsony bérekre, tekintve, hogy egy pedagógus fizetése 61 éves korára éri el az átlagbért. Az elemzés rámutatott az autonómiahiány és a túlbürokratizáltság teljesítményromboló hatására, s nem utolsósorban az esélyhiányra is. A társadalmi mobilitás hiányának fő oka a korai szelekció (6 és 8 osztályos gimnáziumok), az iskolák közti óriási különbségek és a korai iskolaelhagyás.

Covid-hatás

Általános tapasztalat, hogy a járvány alatt még nyomasztóbbakká váltak az oktatási rendszer felgyülemlett problémái, fölerősödött az amúgy is magas (12 százalékos) lemorzsolódás és tovább nőtt az esélyegyenlőtlenség. Az elmúlt két év legnagyobb kárvallottjai az érettségizők és különösen a hátrányos helyzetű iskolák, illetve diákok voltak.

Hazai számítások szerint Magyarországon a gyerekek és fiatalok 25 százaléka maradt ki a digitális oktatásból oly módon, hogy a felzárkóztatásukra és visszaintegrációjukra vajmi kevés esély mutatkozik. Ennek elsődleges oka, hogy a digitális szakadék miatt az online oktatás vidéken sok helyen nem tudott megvalósulni. Az ENSZ adatai alapján világviszonylatban mintegy 24 millió gyermek és fiatal morzsolódhatott le vagy nem jutott oktatáshoz 2021-ben, s az esélykülönbségek még a fejlett országokon belül is növekedtek.

A lapunknak nyilatkozó pedagógusok úgy látják, hogy az oktatási kormányzat nincs figyelemmel a járvány okozta problémákra, „minden úgy kellett, hogy menjen tovább, mintha semmi nem történt volna”. Pedig a károk helyreállítását nemcsak a tudásbeli elmaradás, hanem lelki tényezők is hátráltatják. A digitális oktatásra való hirtelen átállás a tanárok, diákok, szülők, intézményvezetők számára egyaránt nagyon megterhelő volt, egy „kifacsart, túlerőltetett, magas óraszámú” rendszerben, egzisztenciális és egészségügyi félelmekkel súlyosbítva óriási pszichés megterhelést jelentett mindenkinek. Szociológusok szerint a járvány közös sokkjának egyenesen generációképző hatása volt a fiatalságra.

„A digitális oktatás messze nem olyan hatékony, mint a jelenléti, és nevelési célokra teljesen alkalmatlan egy mediatizált rendszer, mivel a személyesség elengedhetetlen az oktató-nevelő munkában. A kárfelmérést most az iskolák maguk próbálják elvégezni és a lemaradást valamennyire pótolni. Az államtól joggal elvárható, hogy az eddigi tapasztalatok alapján legalább kidolgozzon egy olyan katasztrófavédelmi tervet, ami felkészültebbé tenné az egész rendszert a jövőbeni hasonló vészhelyzetek esetén” – fogalmazta meg sokak véleményét az egyik megkérdezett tanár. Hozzátette: a motiváció eddig se volt túl nagy a rendszerben, de az utóbbi másfél év végképp a kiégés felé terelte a szereplőket, ezt jelzi a tanárok tiltakozása is.

Itthon

A kampánynak vége, de a pedagógusok helyzete rendezésre vár

kapcsolódó cikkeink