2022

Az ellenzéki pártok azt már – úgy tűnik – eldöntötték, hogy szeretnének jelölti vitát. Úgy érzik, ez hiányzik a mai magyar belpolitikából, holott a vita segíthet a választóknak is eldönteni, kit tartanak a legszimpatikusabbnak. Részletek azonban egyelőre még nem körvonalazódtak.

A főpolgármesteri előválasztási vita két évvel ezelőtt már megmutatta, hogy van értelme nyilvános vitát tartani és választói igény is van rá, felmerülhet ugyanakkor a kérdés, hogy most, amikor közös hatpárti koalíciós kormányzásra készülnek, közös programmal, akkor mi értelme van egy ilyen vitának.

Fekete-Győr András – a Momentum elnöke és miniszterelnök-jelöltje –, Farkas Krisztina – a Jobbik szóvivője –, Rónai Sándor – DK-s EP-képviselő –, és Dorosz Dávid – a Párbeszéd kampányfőnöke – is úgy véli, hogy a jelölteknek lehetnek eltérő nézőpontjai bizonyosra részletekről, a vita pedig nagyon jó eszköz lehet ezek ismertetésére, kifejtésére.

Farkas szerint „vérre menő” veszekedésre sehol sem kell számítani, csak higgadt vitára. Dorosz pedig arra számít, hogy miután a Fidesz „az elmúlt 15 évben legyilkolta” a vitakultúrát, az ellenzék most megteremt majd egy újat, ami az egész országban elterjed majd.

1998

2010-ig egyáltalán nem volt kérdés, hogy legyen-e vita. Úgy tűnt, hogy a rendszerváltás után ezt a hagyományát sikerült átörökíteni a nyugati demokráciából.
1994-ben a választás első fordulója előtt rendeztek először televíziós vitát, amin a listavezetők vettek részt. Miniszterelnök-jelölti vita pedig 1998-ban volt először, a két választási forduló között. Bárdos András azon ritka újságírók egyike, aki vezetett miniszterelnök-jelölti vitát, ráadásul nem is egyet. A Heti Naplónak ő mesélt ennek az egésznek a hátteréről.

A ’98-as vita egy előadássorozatként kezdődött, aminek Bárdos volt a műsorvezetője és ahol fellépett többek között Csurka István, Kuncze Gábor, Orbán Viktor és Horn Gyula is. „Marha jó volt, demokrácia volt, pezsgett minden, imádták a hallgatók, imádták a politikusok, nagyokat röhögtünk” – mesélte Bárdos. Végül ez az előadássorozat torkollt miniszterelnök-jelölti vitába, amiről Orbán Viktor elkésett.

„Volt egy megbeszélt időpont, és ő nem volt ott. (…) Azt mesélték, hogy leette az ingét és inget kellett cserélni. (…) Akkor keveredett mellénk, amikor már mentünk le az aud maxba, ahol egyébként vitára alkalmatlan körülmények voltak” – árulta el Bárdos. Az újságíró azt is felidézte, hogy Horn Gyula „borzasztó dühös”, „ideges” és „felháborodott”. „Olyan lelkiállapotba került már oda, amit biztos nem akart magának” – fogalmazott Bárdos.

A több mint másfél órás vitát – az akkori és az utólagos elemzések szerint épp a nyugodtsága, a könnyedsége és a humora miatt –, Orbán Viktor nyerte. Ahogy végül a 98-as választást is.

4 évvel később sokáig ment a huzavona, hogy legyen-e egyáltalán vita, végül a vita napján írták alá a közösen elfogadott feltételeket. A kampánycsend előtt 4 órával kezdődött a vita. Két nappal később pedig megtartották a választás első fordulóját.

2006

2006-ban a Fidesz a mostani ellenzék retorikájához kísértetiesen hasonlító közleménnyel kezdeményezte a vitát. Deutsch Tamás azt írta: „A Medgyessy-Gyurcsány-kormány és az MSZP megfutamodott a nyilvános viták elől. Demokráciában szokatlan módon el akarják kerülni a nyilvános eszmecserét. A megfutamodás oka nyilvánvalóan az, hogy nem tudják megvédeni az elmúlt négy esztendőt.”

Végül összejött a vita, de az addigi gyakorlattal ellentétben nem nyilvánosan, hanem TV-stúdióban rendezték. A vitából végül kifejezetten rosszul jött ki Orbán, sokak szerint épp ez az oka annak, hogy többet, vagyis most már 15 éve, nem is vállalt nyilvános televíziós vitát.

Mint arra Gáspár Kristóf a Paradigma Intézet vezető elemzője felhívta a figyelmet: egy vitahelyzet veszélyekkel jár, bárki rosszul tud szerepelni. Szerinte a Fidesz úgy érezte, hogy mivel ilyen nagy többséggel kormányozzák az országot, egyszerűen nem éri meg vitázni. Gáspár ugyanakkor úgy véli, a politikai haszonelvűség nem minden, legalábbis egy demokráciában. A politikai részéről van egy érdek-szempont, ami jó esetben összeér a demokratikus kultúrával, hiszen a demokrácia az nagyjából a vitázást jelenti – magyarázta.

Másfél évtized vita nélkül

Az ellentétes oldalon álló politikusi vita így 2010 után ritkaság lett. Ha a politikusok vállalták is, hogy leülnek egymással, az inkább sárdobálás, egymás meghazudtolása volt, mint érdemi vita.

Orbán Viktor, bár másfél évtizede nem vállalt miniszterelnök-jelölti vitát, azt mondja, nem menekül a viták elől, hiszen a parlamentben háromhetente lehet őt kérdezni. Arról viszont, hogy 2022 tavaszán kiáll-e vitázni még nem gondolkodik. Azt mondta: minden kampánykérdés majd csak januárban kerül terítékre.

Gáspár Kristóf ennek kapcsán arra is felhívta a figyelmet, hogy a világ demokratikus országaiban nagyon kevés példa van arra, hogy nem rendeznek nyilvános vitát a választásokat megelőzően. Ha pedig előfordul, hogy elmarad, akkor azért büntetnek a választók. Angliában Teresa May sokak szerint azért bukott el, mert szakítva a hagyományokkal nem vállalta a vitát.

A nyugati demokráciákban, de még azon kívül is sok országban van vita. Angliában; a térség országaiban – a Cseheknél, Szlovákoknál, Románoknál, Lengyeleknél –; de persze Németországban; Franciaországban; sőt a kontinensen kívül Dél-Amerika több országában; az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában, és még Afganisztánban is van vita.

Amerikában az egész műfaj szülőhazájában elképzelhetetlen a választás vita nélkül. De az egy oldalon belüli előválasztás, és az előválasztási vita is amerikai eredetű.

Kamala Harris és Joe Biden például egymás szavába vágva keményen vitázott az amerikai előválasztáson. Egyáltalán nem kímélték egymást, ez pedig jó példa arra, hogy egy előválasztási vita is lehet kemény, de aztán lehet mégis együtt dolgozni.

Gáspár Kristóf szerint a demokratikus kultúrának az is a része, hogy a vita végeztével mindenki, nemcsak, hogy kezet fog, de ha úgy alakul, akkor támogatja is a felülkerekedő jelöltet.

atv.hu

Itthon

Elszoktunk a nyilvános politikusi vitától az elmúlt másfél évtizedben