Miért nem állnak ki az áldozatok mellett azok, akik a szakmán belül vannak? – tette fel a költői kérdést Janisch Attila az Egyenes Beszédben. A rendező a szexuális zaklatásokkal kapcsolatban Rónai Egon kérdésére válaszolva azt mondta: egyfajta védelmet jelenthet, ha kialakul a kérdésről egy társadalmi párbeszéd. Szerinte ez azért fontos, hogy az áldozatoknak ne kelljen félniük a meghurcolástól.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára arról is beszélt, hogy az internetes hozzászólások abban erősítik meg az áldozatokat, hogy ne lépjenek elő a történetükkel. Szerinte ez azért is van, mert a szexuális zaklatások a legnehezebben bizonyítható helyzetek, hiszen általában négyszemközt történnek.

A társadalom többi részében is rossz a helyzet

A rendező hozzátette: a témával kapcsolatban van egy relativizmus a társadalomban: néhányan azt állítják, hogy a nagy művészeknek el kell nézni a szexuális erőszakot, vagy legalábbis elnézőbbnek kell lenni velük. Janisch szerint azonban a bűn, mint jogi fogalom önmagában értékelendő, a mű pedig esztétikai fogalom, ezeket szét kell választani. Azt is elmondta: a művészvilág jobban reflektorfényben van, de a társadalom többi rétegében ugyanolyan rossz a helyzet a szexuális abúzussal kapcsolatban.

Nem a szexről szól

A szexuális zaklatás nem a szexről szól, hanem a hatalomról – ezt már Virág György mondta az Egyenes Beszédben Rónai Egon kérdésére válaszolva. Az Országos Kriminológiai Intézet igazgató-helyettese szerint a társadalom jelentős része tévedésben van, hogy ezt az agresszív cselekedetet csupán szexuális eseményként értékeli. A pszichológus hozzátette: ezért van a számtalan erőszak-mítosz, amelyek felmentik az elkövetőket és hibáztatják az áldozatokat.

Virág György arról is beszélt, hogy a szexuális zaklatás megítélésével kapcsolatban ugyan nagyon rossz a helyzet, de van egy folyamatos javulás. A szakember szerint már az is eredmény, hogy egyáltalán felmerül, hogy az áldozatok igazságot kaphatnak.

Az Országos Kriminológiai Intézet igazgató-helyettese elmondta, hogy a szexuális abúzus, mint társadalmi jelenség megítélése idő- és kultúra kötött. Példaként említette, hogy évtizedekkel ezelőtt normális volt, ha egy tanár felpofozta a diákot, és az állatkínzást sem vették annyira szigorúan. Hozzátette: az számít bántalmazásnak, amit az áldozat annak érez. Szerinte így akár az is bántalmazásnak minősülhet, ha egy állványról a járókelő után füttyent egy munkás.

Itthon

Zaklatások: az számít bántalmazásnak, amit az áldozat annak érez