Tényleg a tanárok tehetnek a PISA-tesztek siralmas eredményéről? Egyetért Lázár János miniszter megállapításával?
Nem hallottam a nyilatkozatát. De ha csak a tanárokat hibáztatnánk, az kicsit erős volna. A felmérés rossz eredménye nagyon sok tényezőtől függ. Tegyük hozzá, hogy azok a gyerekek, akiket a mostani PISA-vizsgálat mért, 2000-ben születtek, 2006-2007-ben kezdtek iskolába járni, a mi reformjaink pedig csak hét évvel később, 2013-tól kezdődtek. A reformok 2015-ben, a vizsgálat idején még csak az alsó tagozat elején tartottak. Majd a 20-as évek második felének PISA mérései mondhatnak véleményt a Fidesz és a KDNP oktatáspolitikájáról.

Azt állítja, hogy a történelmien rossz eredmény a Magyar Bálint éra bűne lenne?
Igen, a korábbi iskolarendszernek a következményei azok az eredmények, amelyek ebben tesztben megtalálhatók. De sajnos, régóta tudott dolog és ez a vizsgálat mindig felmutatja, hogy a gyerekek teljesítményét nálunk Magyarországon sokkal nagyobb mértékben meghatározza a családi hátterük, mint más országokban. A rossz eredmény tehát nemcsak oktatási probléma, hanem össztársadalmi, szociális, egészségügyi, településpolitikai kérdés is. Ezért, ha megfelelő választ akarunk adni a mostani eredményre, az összehangolt, komplex intézkedéssorozatot követel.

2010 óta Önök kormányoznak.
Kétségtelen, hogy az oktatáspolitikának és a pedagógus munkájának is van köze ahhoz, hogy mit mutat a PISA-felmérés, de sok egyéb tényezőnek is.

A hátrányos helyzetű gyerekek korábban is éppoly hátrányos helyzetűek voltak, mégis jobb volt a PISA-eredmény. Sőt, a leszakadásuk, az olló szétnyílása fokozódott.
Az a gyanúm, hogy az olló valóban szétnyílt. Mert miközben azok mellett, akik munkából élnek és mindent megtesznek azért, hogy boldoguljanak ők is meg a gyermekeik is, van egy másik réteg, amelyik valahogy nem tud kimozdulni a mélypontról.

Ez a gyermekek hány százaléka? Harminc?
Nem vagyok szakértője ennek a területnek. Én magam úgy látom – és a konzultációkból is azt a következtetést szűröm le mindig –, hogy egyre nehezebb ezekkel a gyerekekkel olyan fejlődést elérni, mint lehetett, mondjuk, 30-40 évvel ezelőtt.

Jól értem, azt mondja, hogy a 15 éves diákoknak, akik a mérés alanyai voltak, a jelentős részük jól teljesít, és azok húzzák le ezt a magyar átlagot, akik hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetűek?
Körülbelül igen. Mert a mérés kiterjed minden 15 évesre, akármilyen iskolatípusba, akármelyik évfolyamra jár. A legjobbak most is jól teljesítettek, tehát nem a gimnazistákkal van a probléma. Hanem inkább a szakiskolába járókkal, akiket természetesen nem a szakiskola rontott el, hanem az előzmények, a körülményeik voltak hatástalanok. Talán alaposan meg kellene nézni, hogy hogyan lehet a Híd programot annak szolgálatába állítani, hogy ezek a gyerekek is megállják a helyüket. De ez a kérdésnek csak az egyik oldala. A másik, hogy fel kellene gyorsítani azokat az oktatáspolitikai reformokat, amelyeket elkezdtünk, hogy a szaktanácsadás, a tanfelügyelet, és a minősítés segítségével gyorsabban elérjük, hogy a tanári munka módszertanilag jobban megfeleljen a mai kívánalmaknak ott, ahol esetleg ilyen hiányosság van.

Változtatni kell az alaptanterven?
Nem az alaptantervben keresendő a hiba, bár a felülvizsgálata időnként – így most is – szükséges.

Akkor? Fizika órán legyen több kémcső például?
Olyan feladatok domináljanak a tanórán, amelyek a gyakorlati alkalmazást segítik. Elindult a pedagógiai kultúrában ez a fejlődés, ezt kellene gyorsítani. Az átmenetet, a reformok eredményeit viszont türelmesen végig kellene vezetni, nem pedig kapkodva mindjárt ördögöt kiáltani.

Ön szerint a 2019-es PISA-mérés már nem ilyen katasztrofális eredményt mutat majd?
Nem vagyok benne biztos. Az oktatásügyi reformok eredményeinek beéréséhez legalább egy évtizedre van szükség – ez tudományos megállapítás. A katasztrofális meg tragikus jelzőt túlzónak tartom. Persze egyikünk sem örül, és a magyar önérzetünknek sem segít, hogy romlottak az eredmények, hogy sereghajtók vagyunk. De mindaddig nem kell tragédiáról beszélni, amíg lehet segíteni. Márpedig lehet. A Nemzeti alaptanterv egyensúlyt teremtett a kompetenciák és a lexikális ismeretek között. A szaktanácsadásnak és a tanfelügyeletneklenne az a dolga, hogy a mindennapi gyakorlatban nagyobb hatékonysággal és nagyobb gyorsasággal segítsen átvinni a megújulást.

Másrészt a PISA-feladatok nagyon érdekesek, látványosak, de elég távol esnek attól a klasszikus műveltségideáltól, amely a magyar közoktatás rendszerét hagyományosan jellemzi. Ezért az abszolutizálásuk hiba volna. A magyar oktatási rendszer sosem lesz olyan, de nem is kell, hogy olyan legyen, mint, mondjuk, néhány tengerentúli országé, amely ebben a versenyben látványos eredményt ért el. Ha ezen országok elküldenék a tanítványaikat egy nagy európai múzeumba, ahol művészettörténeti, történelmi, irodalmi, bibliai vonatkozású ismeretekre van szükség, akkor egy ilyen versenyt a magyar diákok nyernének meg magasabb általános műveltségüknek köszönhetően. Szerintem tehát nem kell, hogy a magyar köznevelés rendszerének az legyen a célja, hogy a magyar diákok a csak kompetenciákat mérő versenyen éllovasok legyenek, mert ez nem következik a mi értékeinkből. Ám az erős középmezőnyhöz tartozás elérendő cél kell hogy legyen.

Itthon

Hoffmann: A bibliai versenyeket mi nyernénk