A szegénység mást jelent a budai kerületekben, mást Telkiben, mást Ózdon és mást Tiszabőn. Egy dolog viszont közös mindegyik helyen: a szegénység öröklődik, „újratermelődik”. Statisztikai szempontok alapján a szegények közé azokat kell sorolni, akik a mediánjövedelem 60 százalékánál kevesebből élnek meg. A nettó mediánkereset Magyarországon 131 000 Ft, ennek a 60 százaléka 78 600 Ft. Szeretném a figyelmet felhívni, hogy a nettó minimálbér nem éri el ezt az értéket – hiszen csak 60 950 Ft. Tehát ez azt jelenti, hogy ha valaki 2012-ben egyedül élt, és minimálbért keresett, akkor a szegénységi szint alatt élt 22 százalékkal- írja a szerző.

Az egy főre jutó háztartási jövedelmek személyek közötti eloszlásának fontosabb egyenlőtlenségi mutatói Magyarországon, 1987–2012

Forrás: 1987: KSH Jövedelem Felvétel, 1992, 1996: Magyar Háztartás Panel, 2001, 2003, 2005, 2007, 2009,2012: TÁRKI Háztartás Monitor.

A szegénység oka lehet:
   - a jövedelemhiány;
   - a motivációs csapdahelyzet;
   - az információkhoz való hozzáférésnek a hiánya;
   - a szolgáltatások elérésének a hiánya.

Szubjektív anyagi helyzet megítélés a magyar népesség körében százalékban kifejezve.

Forrás: a szerző saját számításai a TÁRKI Háztartás Monitor alapján.

A táblázat egyértelműen mutatja, hogy a drasztikus elszegényedés megindulása a 2008-as pénzügyi és gazdasági válsághoz köthető. A válságnak négy periódusa volt eddig Magyarországon:

   - 2008. második felében tört ki a pénzpiaci válság, amely a megtakarítással rendelkezőket érintette;
   - 2008−2009-ben visszaesett a foglalkoztatás, nőtt a munkanélküliség. Ezzel párhuzamosan a devizahitelek problémája is élesen megjelent.
   - 2009−2011-ben az állami kiadásokat erőteljesen csökkentették, miközben nőttek a lakossági elvonások. Az egykulcsos SZJA bevezetése hátrányosan érintette az alacsony keresetűeket.
   - 2011−2012-ben egyértelműen szűkítették a szociális és egészségügyi kiadásokat.

Ezeknek az eseményeknek az lett a következménye, hogy a II. világháború óta nem volt ilyen nagy és drasztikus az elszegényedés: ma Magyarországon 4,6 millió ember él európai mércével mért szegénységben.

2007 és 2013 között évente átlagosan 2 százalékkal csökkent a háztartások átlagjövedelme. Az eloszlást tekintve az összkép nagyon aggasztó. Az alsó tizedben élőknek 6-7 százalékkal csökkent, miközben a felső tizedben élőknek esetenként több mint 10 százalékkal is nőtt évente a jövedelme. Az alsó és felső jövedelmi tizedben élők közötti különbség kilencszeres lett (a társadalmi egyenlőtlenség mértéke az EU-ban csak Romániában nagyobb, mint nálunk). A felső jövedelmi tizedben élő egymillió ember összes jövedelme több mint az alsó négy jövedelmi tizedben lévők – négy millió ember – összes jövedelme. A felső három jövedelmi hányadban élők összes jövedelme négyszer akkora, mint az alsó háromtizedben élők jövedelme összesen.

Ezek az adatok egyértelműen mutatják, hogy a magyar társadalom végzetesen kettészakadt. A válság hatására megindult az alsó középosztály lecsúszása. Az elszegényedés megakadályozása hihetetlen erőfeszítést igényel az alsó társadalmi csoportoktól. Az alsó három tizedben egyre nagyobb azoknak a száma, ahol nincs foglalkoztatott – még közmunkás sem. Ennek az az eredménye, hogy az átlagjövedelem felénél kevesebb pénzből 1,2 millió ember él napjainkban. Ők a teljes kilátástalanság és reménytelenség szintjén tengetik napjaikat. Ezekből a csoportokból egyre kevesebben lesznek nyugdíjasok, mivel el sem érik a nyugdíjkorhatárt (ami jelenleg 62 év). Ezért van az a hamis látszat, hogy a nyugdíjasok között csökkent a létminimum alatt élők száma.

A jövedelmi viszonyokat az alsó középosztálynál jelentősen befolyásolja a családi pótlék nagysága, ami 2008 óta változatlan nagyságú. Itt él a legtöbb nagycsaládos, és ez a csoport egyáltalán nem tudja igénybe venni a családi adókedvezményeket, még akkor sem, ha van munkahelye. 2005-től a legszegényebb alsó ötöd munkanélkülisége megduplázódott, viszont a közmunka hatására a második ötödtől csökkent a munkanélküliek száma. A fiatal munkanélküliek száma nem nagyobb az európai átlagnál, mivel ebből a korosztályból mennek ki külföldre dolgozni a legtöbben. Ennek viszont az lett a következménye, hogy 2013 első öt hónapjában már 5,5 százalékkal kevesebb gyerek született, mint az elmúlt évben. A kivándorlás és a születések számának csökkenése miatt egyre kevesebb a szülőképes korba lépő nők száma. Belekerültünk egy ördögi körbe, ahonnan nem lehet kitörni, és a következmények nemcsak a társadalom alsó rétegeit érintik majd hátrányosan. Elfogyott a határon túli magyar utánpótlás is. 2030-ra a KSH adatai szerint 43 százalékkal kellene emelkednie a termékenységi mutatóinknak, hogy stagnálást érjünk el!

A létminimumértékek idősora Forrás: Statisztikai tükör 2013/53

Az igazi gondot nem csak az jelenti, hogy nőtt a szegények száma, hanem a szegénység mélysége és a kitörés esélytelensége is hihetetlenül megnőtt.

Az elszegényedéssel a következő tényezők mutatnak szoros összefüggést:

   - iskolázottság;
   - foglalkoztatottság;
   - gyermekszám;
   - lakóhely földrajzi helyzete.

2007-hez viszonyítva a nélkülözők száma 2012-re 3,8 százalékról 8 százalékra ugrott, a hónapról hónapra gondokkal küzdők száma 18 százalékról 26 százalékra nőtt, ami azt jelenti, hogy a magyar lakossága 34 százaléka kilátástalan megélhetési gondokkal küzd. A szegénységi ráta a fiataloknál a legmagasabb: 26 százalék. A 8 általánost végzetteknél hússzor nagyobb a szegénység kockázata, mint a diplomával rendelkezőknél. A roma származás jelenti a legnagyobb szegénységi kockázatot, körükben a szegénység majd 70 százalékos. A gyermekét egyedül nevelő szülők 30 százalékát, míg a 3 gyermeket nevelő szülők 41 százalékát sújtja a szegénység kockázata. A 3 vagy több gyermeket nevelő roma családoknál az elszegényesedési kockázat 90 százalék feletti. A gyermektelenek szegénységi rátája viszont nem éri el a 3 százalékot. A felső tizedben statisztikailag alig kimutatható a 3 vagy több gyermeket nevelő családok száma, az alsó tizedben viszont 39 százalék. A Budapesten élőknek a legalacsonyabb az elszegényedési kockázata, a legnagyobb pedig a vidéki kisvárosokban élőké.

Statisztikai szempontból a szegények 47 százaléka aktív foglalkozású – ide tartoznak a közmunkások is –, de csak 25 százalékuknak van egész évben rendszeres munkajövedelme.

Egy háztartást akkor nevezünk depriváltnak – szükséget szenvedőnek –, ha a lenti felsorolásból három feltételnek, súlyosan depriváltnak, ha négy feltételnek nem tudnak megfelelni:

(1) képtelen a nem várt kiadásokat fedezni;
(2) nem engedhet meg magának évi egy hét nyaralást az otthonán kívül;
(3) nem képes a különféle tartozások törlesztésére;
(4) nem engedheti meg magának legalább kétnaponta hús-, csirke- vagy halétel fogyasztását;
(5) nem képes az otthonát megfelelően fűteni.

A háztartás kénytelen lemondani:

(6) a mosógépről,
(7) a színes tévéről,
(8) a telefonról vagy
(9) a személyes használatú autóról.

A háztartások közel 81 százalékának nincs annyi tartaléka, hogy egy váratlan, nagyobb kiadást – 100 000 Ft nagyságban – ki tudjon fizetni. Ez az érték 2007-ben még nem érte el a 60 százalékot. A fűtés hiánya 20 százalékról 27 százalékra nőtt az elmúlt két év alatt. Saját bevallásuk szerint a családok 45 százaléka még kétnaponta sem képes húsfélét fogyasztani. Ez az érték 2007-ben 40 százalék alatt volt. A roma családok 90 százaléka volt deprivált vagy súlyosan deprivált állapotú.

Az anyagi depriváció indikátorai a népesség arányában Forrás: TÁRKI Háztartási Monitor jelentés

A családok bevételeiből a lakásfenntartás viszi el a legnagyobb hányadot. Egynegyedről egyharmadra emelkedett a rezsikiadások nagysága az elmúlt öt évben. A lakás rezsijére többet fordítanak a magyar családok, mint saját élelmezésükre. Nagyjából minden családnál hasonló nagyságrendben jelenik meg a lakásfenntartás költsége az összbevételeikhez viszonyítva. Viszont az élelmiszerekre fordított összegeknél ordító különbségek vannak. A felső tized három és félszer annyit költ élelmiszerre, mint az alsó tized. Itt nem csak az élelmiszerek közötti értékekben, hanem a vásárolt mennyiségekben is komoly különbség mutatkozik. A társadalom alsó ötödének a fogyasztása nem éri el az átlag 60 százalékát sem, míg a legfelső ötöd az átlag másfélszeresét fogyasztja.

Mindent összefoglalva, a válság elmúlt öt évében azok a negatív tendenciák erősödtek fel még jobban, amelyek a társadalom alsóbb rétegeit érintik hátrányosan. A szegénységnek nem csak a mértéke, hanem mélysége is hatalmas ütemben nőtt. Különösen jelentős volt a szegénységi kockázat növekedése a gyermekek és a fiatalok, az alacsony iskolázottságú és a roma háztartásfővel élők körében, valamint azok között, akik olyan háztartásban élnek, ahol a háztartásfő munkanélküli vagy inaktív.

A parlamenti pártok lemondtak a leszakadó rétegek felzárkóztatásáról, hiszen egyik pártnál sem jelent meg átfogó program a leszakadás további megakadályozására- írja a cikk szerzője. A szociálpolitikai kérdések mellett nem látni sem a szociálpolitikában, sem az oktatásban, sem az egészségügyben azokat a célokat és a hozzárendelhető eszközöket, forrásokat, amelyek segítenének a további romlás megállításában. Ha a folyamatokat nem tudja megfékezni az elit, akkor a szélsőséges politikai erők komolyan profitálhatnak ebből- áll a cikkben.

Le Monde Diplomatique / Totyik Tamás

Itthon

Uniós mérce: 4,6 millió magyar él szegénységben