Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2019-09-26 06:30:00

„Tűnjön el a lakásból” – mondta a végrehajtó, majd pár nap múlva utcára került a család

Pénze és ruhája is a lakásban maradt annak a budapesti nőnek, aki csupán egy véletlen folytán tudta meg múlt hét pénteken, hogy hétfőn el kell hagyniuk az otthonukat. Sz. Ildikó állítja, hogy semmilyen értesítést nem kapott a kilakoltatás időpontjáról, és azóta sem kapott hivatalos dokumentumot arról, ami bizonyítaná, hogy az ingatlan elhagyására a végrehajtó konkrét dátum megjelölésével felszólította volna. Kétségbeesésében a végrehajtó-helyettest is felhívta még pénteken, aki közölte, hogy „kezdjen el szedelőzködni és a hétvégén tűnjön el a lakásból”. Az atv.hu a kerületi jegyzőt és a végrehajtót is megkereste, hogy az értesítés tényét alátámasztó hivatalos dokumentumok felől érdeklődjön. Előbbi adatvédelmi okokra hivatkozva nem válaszolt, utóbbi pedig gyakorlatilag azt mondta, hogy a postán adjuk fel kérdéseinket. Bár még nem lehet tudni mi lesz az ügy vége, az Ildikó által előadott törvénysértésekről – a rendőrökkel kapcsolatosan – jegyzőkönyvet vettek fel, míg a végrehajtót és végrehajtó-helyettes ellen feljelentést tett a BRFK-n.

„Tűnjön el a lakásból” – mondta a végrehajtó, majd pár nap múlva utcára került a család
Képünk illusztráció

Meglehetősen furcsa, akár a törvényesség kereteit is súroló módon tehettek ki egy nőt budapesti otthonából – legalábbis azok alapján az információk alapján, amelyek eljutottak az atv.hu-hoz. Sz. Ildikót és családját hétfő reggel, a karhatalmat igénybe véve lakoltatták ki, amely után az atv.hu-nak telefonon annyit mondott: fiával, édesanyjával él együtt tanácstalan, hogy merre menjenek. Mint mondta, szinte mindene, a pénze és ruhája is bent maradt az ingatlanban, egyedül a személyije van nála.

Egy véletlen nyomán jöttek rá, hogy három nap múlva el kell hagyniuk a lakásukat

Ildikó kálváriája még a múlt hét pénteken kezdődött, amikor - a nő elmondása szerint - két egyenruhás rendőr jelent meg a házánál. Ő nem volt otthon, a rendőrök szomszédnál érdeklődtek, hogy kik élnek a házban.

A nő fia viszont otthon volt, és ekkor indult el, majd találkozott a ház előtt a rendőrökkel. Utóbbiak közölték a fiával – aki se nem szerződő fél, sem végrehajtás nincs ellene, ugyanakkor születése óta ez az otthona, de soha nem volt tulajdonos az ingatlanban –, hogy a végrehajtó kérésére hétfőn tíz órakor rendőri segítséget kért a végrehajtó a kilakoltatásukhoz, majd egy sem pecséttel, sem aláírással el nem látott végrehajtói fejléces papírt mutattak neki, amiben a végrehajtó rendőri segítséget kér a már említett időpontra.

Ildikó és fia ekkor a kerületi rendőrkapitányságra mentek, ahol közölték velük, hogy megkeresést kaptak egy végrehajtótól, hogy az megadott időpontban rendőri jelenléttel biztosítsák a végrehajtó személyes biztonságát.

A nő közölte a rendőrökkel, hogy semmilyen értesítést nem kapott arról, hogy hétfőn el kellene hagyniuk az otthonukat. Mivel a rendőrök nem tehettek semmit a helyzetben az elmondásuk szerint, ezért Ildikóék átmentek a XVII. kerületi jegyzőhöz, hogy birtokvédelmet kérjen az előzetes értesítés nélküli rendőri jelenléttel való kilakoltatás ellen.

Bár az önkormányzat átvette a dokumentumot, nem sok jóval bíztatták őket. Ildikó ezután az érintett végrehajtó irodába is elment, ahol aznap nem volt ügyfélfogadás, így iratbetekintésre sem adtak lehetőséget, hanem közölték, hogy jöjjön vissza hétfőn reggel, amikor van ügyfélfogadás.

Ezt követően Ildikó már segítőjével – P. Eszterrel együtt – a Központi Nyomozó Főügyészségre ment, hogy feljelentést tegyenek a végrehajtó és a két rendőr ellen, de itt is azt tudták csak meg, hogy hivatalos személlyel szemben feljelentést csak ügyfélfogadási időben lehet tenni.

Később a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságra mentek azonnali jogvédelemért, ahol közölték, hogy nem létezik ügyeletes bíró. Végül – délután 5 körül - a Budapesti Ügyészségen sem jártak sikerrel, mert ott is csak a kapuőrséget ellátó biztonsági őrig jutottak, aki közölte velük, hogy bár itt létezik ügyeletes bíró, és ügyeletes ügyész is, de ők csak szombaton (másnap) lesznek benn, de biztos, hogy nem foglalkoznak utcáról beesett ügyekkel, hanem csak az előzetes letartóztatással kapcsolatos ügyeket bírálják.

Végrehajtó a kilakoltatásra váró Ildikónak: „tűnjön el a lakásból!”

Ildikó nem értette a történteket, hogyan lehet kilakoltatás különösen rendőri jelenléttel, ha meg értesítést sem kaptak róla. Úgy döntött a XVII. kerületi RK rendőrétől telefonon kapott mobilszámon felhívja a végrehajtó-helyettest, aki elmondta, hogy valóban ingatlan birtokbaadásra kerül sor, miután árverésen értékesítették azt.

És bár a nő többször említette, hogy ő semmilyen értesítést nem kapott az időpontról, a végrehajtó többször is elmondta, hogy szeptember 3-án vitte ki az értesítést, rakta bele a postaládába, amelynek lényege, hogy nyolc napon belül önként el kell hagyniuk az ingatlant.

Miután Ildikó biztos volt abban, hogy semmilyen értesítés vagy felszólítás nem volt a postaládájukban, arról érdeklődött a férfinál: tudja-e bizonyítani valamilyen dokumentummal, hogy ezt ők megkapták.

A férfi közölte, hogy „erre nincs szükség”, mivel saját maga által kiállított jegyzőkönyvvel tudja igazolni a saját maga általi kézbesítést. Azt is közölte a végrehajtó-helyettes, hogy nincs szükség sem tanúra, sem egyéb más igazolásra, hogy valóban Ildikóék házánál járt és a postaládába bedobott valamit, mert az általa kiállított jegyzőkönyv álláspontja szerint elégséges bizonyítás.

Ildikó persze továbbra is arra volt kíváncsi, hogy miképpen tudja bizonyítani a férfi, hogy bedobott bármilyen az értesítőt a postaládába, mely által az ingatlan elhagyásáról tudomást kellett volna, hogy szerezzenek, mire a férfi azt felelte, hogy „nem érdekel, hogy tudomásuk van-e róla vagy sem”, majd később kijelentette: „most kezdjen el szedelőzködni és a hétvégén tűnjön el onnan abból a lakásból”.

Tértivevényes levél lehet a megoldás?

Sz. Ildikó segítője, P. Eszter közben azt mondta az atv.hu-nak, az értesítésen kívül a másik problémás része a folyamatnak, hogy szerinte a végrehajtó semmilyen ingatlan kiürítése iránti kérelmet nem küldött a jegyzőnek, ezzel pedig, mint mondta, megszegte az 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról (Vht.) szóló törvény egyik pontját (154/A. (11)), amely kimondja, hogy „A végrehajtó köteles - a lakóingatlan kiürítésére irányuló kérelem részére történt kézbesítését követő 8 napon belül - tájékoztatni a lakóingatlan fekvése szerint illetékes jegyzőt arról, hogy az árverési vevő az ingatlan kiürítésére irányuló kérelmet terjesztett elő.”

Ez alapján pedig a (154/A. (12)) bekezdésben foglalt 60 napos határidő el sem kezdődhetett, melynek végén kérhetne a végrehajtó rendőrségi közreműködést az ingatlan kiürítésre.

Ez utóbbi ugyanis azt mondja, hogy „A végrehajtó az árverési vevő kérelmére - szükség esetén rendőrség közreműködésével - akkor intézkedik az ingatlan kiürítése iránt a 182. § és a 182/A. § megfelelő alkalmazásával, ha a (11) bekezdés szerint a jegyző részére megküldött tájékoztatástól 60 nap eltelt.” Igaz, a kilakoltatásnál a végrehajtó felmutatott egy papírt, hogy állítólag a végrehajtó azt küldte meg elektronikus úton a jegyzőnek az ingatlan kiürítésről, de ennek jegyző részére való megküldését igazoló elektronikus igazolás bemutatását a végrehajtó megtagadta.

Az atv.hu közben más szakmabeliekkel (jogászokkal) is beszélt, akik szerint a tértivevényes levél valóban megoldás egy ilyen helyzetben, bár az is igaz, hogy az értesítés hiánya nem jogfosztó, tehát a kilakoltatást nem akadályozza meg.

Csakhogy ebben a történetben Ildikó szerint nem volt értesítés, a végrehajtó szerint igen, amit ráadásul ő maga dobott be a postaládába, de ezt igazolni semmilyen hitelt érdemlő formában nem tudta. Ez utóbbin még az Utcajogász Egyesület képviselője is meglepődött, akik pedig már sok hasonló helyzettel találkoztak munkájuk során.

A végrehajtó postával várja a kérdéseket

Ildikó tehát nem kapott értesítést elmondása szerint, így az atv.hu a kerületi jegyzőt és a végrehajtót is megkereste, hogy a szóban forgó értesítésről érdeklődjön, azonban mindkét helyen lepattintottak minket. A XVII. kerületi jegyzőnél csupán arra voltunk kíváncsiak, hogy a végrehajtótól érkezett-e hivatalos dokumentum arról, hogy az árverési vevő kérte az ingatlan kiürítését, és ha igen, akkor mikor.

A kerületi aljegyző válaszát változtatás nélkül közöljük: „az Ön által idézett ügyben - alkalmazandó jogszabályként - megfelelő jogszabályhelyeket citált, azonban tekintettel arra, hogy egyedileg nevesített személy ügyében kér felvilágosítást, így az egyedi ügyben történő felvilágosítást adatvédelmi okok alapján megtagadom. Egyben tájékoztatom, hogy a végrehajtási eljárás jogszerűsége megítélése tekintetében nincs hatásköre a jegyzőnek, az az eljáró végrehajtó és az illetékes bíróság hatáskörébe tartozik.”

A jegyző után az adott ügyben eljárt végrehajtót is megkerestük – hogy az értesítésről készített jegyzőkönyvről, vagy bármilyen más, az értesítést alátámasztó dokumentum meglétéről érdeklődjünk –, aki egyebek mellett azt mondta Ildikónak a telefonban, hogy „most kezdjen el szedelőzködni és a hétvégén tűnjön el onnan abból a lakásból”. Sajnos választ nem kaptunk, helyette azt tanácsolta, hogy kvázi adjuk fel postán a kérdéseinket.

Feljelentés a végrehajtó és végrehajtó-helyettes ellen

Ildikó nem adta fel, és kedden visszament a Központi Nyomozó Főügyészségre, ahol az első nehézségeken átjutva egy tapasztalt ügyészhez került, aki a meghallgatási jegyzőkönyvben rögzítette az általa előadott törvénysértéseket, de kizárólag a helyszínen jelen volt rendőrök ügyében.

„A feljelentésemben azt szeretném kiemelni, hogy az ingatlan elhagyására felszólító szabályszerű értesítés nem történt meg, így a végrehajtó ezt a rendőrség felé nem is igazolhatta, ennek ellenére a rendőrség 2019. 09. 23-án foganatosított kiürítéshez a végrehajtónak aktívan és testi kényszer alkalmazásával segítséget nyújtott.” - áll a meghallgatási jegyzőkönyvben.

Ezt követően Ildikó a BRFK-ra ment, ahol a Korrupciós és Gazdasági Bűnözés elleni főosztályon tett feljelentést a végrehajtó és a végrehajtó-helyettes ellen. Órákon keresztül magyarázta a törvénysértéseket és mutatta be a bizonyítékait, melyhez a feljelentést rögzítő nyomozó segítőkészen, de teljesen tárgyilagosan állt az elmondás alapján.

Még nem lehet tudni, hogy mi lesz az ügy vége, de Ildikó állítása szerint mind a Központi Nyomozó Főügyészségen, mind a BRFK-n tett feljelentése azon alapul, hogy több hangfelvételt, rögzített telefonbeszélgetést és videofelvételt volt képes csatolni bizonyítékként, így az ügye nem ragadt meg a szóbeli beszámoló szintjén, hanem azokat objektív, valós bizonyítékokkal is alá tudta támasztani.

Ajánlom

További belföldi híreink