Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2018-04-30 15:33:00

Már bárkit felvesznek dolgozni a Balatonnál, van, aki összeomlástól tart

Nagyfokú munkaerőhiány sújtja a Balaton környékét, és a főszezon még el sem kezdődött. A hiány nem új keletű, de úgy tűnik, újabb szintre lépett. A legtöbben akárkit alkalmaznának, a szakképzett munkaerőt pedig már elengedték: vagy azért, mert nem tudják megfizetni, vagy azért, mert már külföldön vannak. Van, aki 100 ezres prémiumot ad annak, aki megbízható mosogatót visz neki, de akad olyan is, aki egyenesen Thaiföldről hozza a dolgozni akaró munkaerőt.

Már bárkit felvesznek dolgozni a Balatonnál, van, aki összeomlástól tart


Egyre közeledik a főszezon a Balatonnál, a vendéglátósoknak pedig idén is főhet a fejük. Az utóbbi évek hírei ugyanis rendre a munkaerőhiányról szóltak, és arról, hogy nem egy esetben éttermeknek kellett bezárniuk, mert nem volt ember, akivel kinyithatta volna. A helyzet összetett, amelyet sokan, sokféleképpen látnak: a munkavállaló gyakran arról panaszkodik, hogy keveset kap, és rémisztőek a körülmények, míg a vendéglátó egységek tulajdonosai a szakképzettség hiányán túl hozzáállásbeli dolgokat is megemlítenek, mint ahogyan azt is, hogy aki szakképzett, az már külföldön keres boldogulást. Az elmúlt évek híreszteléseiből kiindulva, arra voltunk most kíváncsiak – még a főszezon kezdete előtt –, hogy a vendéglátósok milyen szezonra számítanak, és továbbra is kardinális problémát okoz-e az emberhiány.

Ma az a nyerő, akinek normális, megbízható munkaereje van

„Állandó probléma a munkaerőhiány, és ahogyan múlnak az évek, egyre súlyosabb” – meséli Hidasi Károlyné. A Tihanyban található Tűzkert Étterem tulajdonosa azt mondja: tavaly július közepétől augusztus végéig 14 mosogató fordult meg náluk. Közülük volt, aki csak egy napot volt, de olyan is, aki csak egy fél órát. Hogy milyen szezonra számít idén, azt mondja, reméli, el tudják érni azt a forgalmat, amit tavaly is. A munkaerőpótlás egyik eszköze egy iskolával való kapcsolatuk lehet, ahonnan szakmai gyakorlatra érkeznek a fiatalok, és csak reméli, hogy sikerül ott tartani őket. Majd hozzáteszi: sokáig állt kapcsolatban egy intézménnyel, ahonnan végzős diákok jöttek hozzá, többen ma is ott vannak közülük. Két éve azonban nem tudott diákot felvenni, tapasztalata szerint ugyanis inkább otthon maradnak.

„Folyamatosan beállunk dolgozni, én is, a férjem is, mert egyszerűen nincs ember” - meséli.

Kollégái sincsenek könnyebb helyzetben. Van olyan, aki már évek óta Ukrajnából hoz munkaerőt, de ismerősi köréből ismer olyat, aki még messzebbről, egyenesen Thaiföldről hoz vendégmunkást. A toborzás másik fajtája a téli vidékjárás. Kissé szarkasztikusan teszi hozzá: „aki kettőig tud normálisan számolni, az még rég nincsen itthon, a többiek azért vannak itthon, hogy őrizzék a házat. A nagy büdös helyzet ez”. Na, meg az, hogy már 100 ezer forintos prémiumot ajánl annak, aki olyan mosogatót hoz, aki megbízhatóan dolgozik. Feltétele a következő: 50 ezret kap akkor a személy, amikor hoz valakit, és ha a munkaerő beválik, a szezon végén a másik 50-et is megkapja.

Ma, akinek van „normális, megbízható munkaereje, az a nyerő”. Ennek ellenére szerencsés, mert neki már csak 1-2 mosogató hiányzik - meséli tovább Hidasi Károlyné. Megtartani sem könnyű őket, de mindent megtesznek ezért: karácsonyra például nyaralást kapnak a dolgozók (az étterem ugyanis a nyári szezont leszámítva is nyitva van az évben, igaz csak a péntek-vasárnap időintervallumban).

Az étterem-tulajdonos arról is beszámol, hogy volt helyzet, amikor emberhiány miatt nem tudták normálisan kiszolgálni a vendégeket. Ekkor az étlapot voltak kénytelenek szűkíteni, tehát kevésbé tudnak „extra étterem” lenni olyankor. Vadonatúj étlapot állítanak össze, ami minden bizonnyal a gulyáslevest nem fogja tartalmazni. A munkaerőhiányhoz még hozzáteszi: a szakképzett munkaerővel nincsen problémája, hiszen, akik ott vannak, ott is tanultak be, amikor még végzősként kerültek hozzájuk. A szakképzetlennél viszont „teljes az anarchia”.

Tudás nélkül várnak el sokat a szakképzetlenek?

Keil Norbert - aki Balatonfűzfőn üzemeltet egy fagyizót és ABC-t - is arról mesél, hogy az előszezont még elbírják, de a főszezonra biztos embergondokkal fognak küzdeni. Sok helyen pedig elképzelhető, hogy ki sem nyitnak, mert nincsen elég alkalmazott. Hogy a toborzás hogyan működik, arról azt mondja: a tél végével a vendéglátóhelyek felkeresik az előző évi dolgozóikat, visszajelzést várva, hogy tudnak-e, szeretnének-e jönni, és ha igen, milyen időintervallumban. Utóbbihoz hozzáteszi, azért is fontos, mert a fiatal korosztály „meg van őrülve a fesztiválra járásért”, miközben a vendéglők nem szeretnek külön kívánságra, ennyi és annyi hétig alkalmazni valakit.

Amellett, hogy ő és családja sem vonja ki magát a munka alól, nyárra még mindig hiányzik 2-3 ember a fagyizóból, ahol az elmúlt két évben 6-7 főt foglalkoztatott. Egyik ismerőséhez képest azonban még mindig jó helyzetben van, hiszen neki 20 embere hiányzik még. Keil is úgy van vele, hogy mindegy ki, csak menjen és legyen munkaerő.

És hogy mi a legnagyobb probléma szerinte? Az utóbbi években az a tapasztalat, hogy az embereknek több pénze van költésre, tehát több a forgalom és a bevétel, mondja, majd azzal folytatja, hogy ez magával húzta a bérek növekedését. Ugyanakkor, aki szakételemmel rendelkezik, az már nagyrészt külföldön van, részben a jobb bérezésnek köszönhetően. Akik itthon maradtak, azok pedig elvárnak egy bizonyos bért a gazdasági fejlődéssel, de mindezt nulla szaktudással és hozzáállással. Sokan mondják, hogy 6-700 forintért nem mennének el dolgozni, de sokaknak a szakértelme még annyit sem eredményezne. Kiemeli: az 1200-2400 forintos órabért is megfizetné az ember, ha valakinek olyan szakértelme lenne.

Valaki összeomlástól tart

Ugyancsak Balatonfűzfőn üzemeltet vendéglátó egységet Batyki Árpád, aki saját maga is kénytelen folyamatosan dolgozni. Azt mondja, jelenleg a pultba és a konyhába van hiány. Folytatja azzal, hogy a nyolcfős brigádnak jelenleg a fele van meg. Nem feltétlen vendéglátóst keresnek ők sem, hiszen, ahogyan fogalmazott: „nekem jó lenne egy varrónő is, aki agilis, és akarja csinálni éppen, ami egy ilyen büfébe kell”.

A szakképzett munkaerőt „már nagyon régen elengedte”.

Hat éve csinálja a büfét, és nem engedheti meg magának, hogy egy szakembert megfizessen, mert aki jó, az elmegy éles állásra, miközben olyan is van, aki szakácsnak vallja magát, papírja is van róla, azonban a gyakorlatban ez mégsem látszik.

Bár szezonális munkára keresnek embert, a legtöbbjüknek feltétele van: egy bizonyos időintervallumot jönne, vagy esetleg még nyaralni is menne a nyáron. Keil Norberthez hasonlóan Batyki Árpád is kiemeli, hogy a szakképzettek inkább külföldön keresnek boldogulást. Mint mondja, a negyvenes éveiben járó szakács-felszolgálók, akikkel végzett, azoknak nagy százaléka vagy kint van a szakmában, vagy itthon, de immár a szakmán kívül. Végül kissé szomorúan, és halkan megjegyzi: én megjósolom a balatoni vendéglátás 10 éven belüli összeomlását.

Akad olyan is, aki köszöni, semmi problémája nincsen

Nem mindenki van ugyanakkor annyira elkeseredve, mint a fenti vendéglátóegységek tulajdonosai. A Balatonszemesben található Kistücsök étterem tulajdonosa erős szezonra számít 2018-ban, és úgy véli, hogy a Balaton régiót tekintve 10-15%-os forgalomnövekedés lesz, amit az előző hónapokra alapoz. Noha számtalan helyen küzdenek emberhiánnyal, Csapody Balázsnak nincs ilyen problémája. Mint mondja, náluk többlet van: folyamatosan érkeznek jelentkezők, olyanok is vannak, akik külföldről költöznek haza. Egyrészt növekszik a vendéglátás színvonala, nyugat-európai éttermek körülményei itthon is megtalálhatóak és a bérek is emelkednek, a pozíciótól függő 3-500 ezres nettók pedig már itthon is elérhetőek. Igaz, ők egész évben nyitva vannak, és a tulajdonos úgy véli, a munkaerőhiány leginkább a szezonális egységeket sújtja.

További belföldi híreink