Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2016-06-03 07:44:00

Onyutha Judit: Az időjárás az igazi szerelmem

Német nyelvtanár, légi utaskísérő, időjárás jelentő. Élhetne Ugandában vagy Angliában, Onyutha Judit mégis Magyarországot választotta.

Onyutha Judit: Az időjárás az igazi szerelmem

Édesapád ugandai, te Csengeren születtél. Hogyan kerültetek Magyarországra?

Apukám a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt még a hetvenes években, akkoriban több afrikai diák tanult ott ösztöndíjjal. Anyukám eredetileg csengeri, de egy nyári munka miatt Gödöllőn tartózkodott, tulajdonképpen így ismerkedtek meg.

Kétéves korodban visszaköltöztetek Afrikába, majd egy németországi kitérő után újra Magyarország következett. Gyerekként hogyan élted meg az állandó lakhelyváltást?

Hát, amíg egészen kicsi voltam, addig nem zavart. Aztán egy bizonyos kor fölött – főleg tinédzserként, mikor az embernek barátságokat kellett felbontani az állandó költözések miatt – már kissé megviselt a dolog. Ez egészen 13 éves koromig tartott, akkor volt az utolsó nagy költözés. A gimit már Magyarországon kezdtem, azóta gyakorlatilag itt élek.

Aztán a családod egy része Afrikába, másik része pedig Nyugat-Európába költözött.

Igen, apukám most Ugandában él, az öcsém pedig Angliában dolgozik, hozzá mostanában gyakrabban ki tudok látogatni, akár hétvégenként. Tesómék tavaly nyáron voltak itthon nyaralni.

Téged mi tart Magyarországon?

A családom 1994-ben költözött el Magyarországról, én pedig épp akkor végeztem a német nyelvtanári tanulmányaimat. Akkor úgy döntöttem, hogy ezt már be kell fejeznem, mert ez a sok változtatás nem biztos, hogy az előnyömre válik. Persze nem zártam ki, hogy később én is kiköltözöm, de aztán úgy hozta a sors, hogy maradtam.


Említetted, hogy te Magyarországon is és Afrikában is egzotikusnak számítasz. Ezt te áldásként vagy átokként éled meg?

Nem is tudom, ez mindig változik. Vannak bizonyos helyzetek, amikor ez nyilvánvalóan előnyt jelent, máskor meg az ember nem akar outsider lenni, vagy kitűnni. Én meg aztán – dacára annak, amit csinálok – nem szeretek feltűnősködni. Tudom, hogy némileg ellentmond a munkámnak, de inkább zárkózott vagyok. És ezzel a külsővel Afrikában is mindig kiszúrtak, hiszen ott fehérnek számítok, és persze itthon is mindig feltűnő voltam, de mostanra egészen megszoktam. Egyébként a gyerekeimet is úgy nevelem, hogy fogadják el azt a másságot és szépséget, ami ezzel jár. De hátrányom soha nem származott belőle, ezt lekopogom. Ugandában azért vicces volt, amikor elmentem piacra, és az utcagyerekek futottak utánunk meg körbevettek mint fehér embert, itthon meg egészen máshogy kezeltek.

14 évesen már itthon kezdted a középiskolát, te ekkor kezdtél el megismerkedni a magyar nyelvtannal. Hogyan lett belőled német nyelvtanár?

Hála Istennek a német nyelvhez nem kellett a magyar nyelvtant kiválóan tudnom, németül felvételiztem, az összes tantárgyat – történelmet, irodalmat – németül tanultam. Én Németországban jártam az általános iskola nagy részét, és az a tudás a kezemben volt. Amikor hazajöttünk, írni, olvasni és beszélni is jobban tudtam németül, annak dacára, hogy otthon magyarul beszéltünk. Úgyhogy ilyen szempontból kemény volt a középiskola, hiszen nem ívódtak belém kiskoromtól kezdve a magyar nyelv szabályai. Sok dolgot egyébként most tanulok újra, amikor a gyerekeimmel csináljuk közösen a leckét… Az egyetem már sétagalopp volt, visszatértem a gyökerekhez.

Aztán légi utaskísérőként felfedezett a TV2. Kérlek, meséld el, hogy történt!

Ez tulajdonképpen úgy történt, hogy volt a Malévnél egy légi utaskísérői tanfolyam, az első olyan, amit külsősöknek hirdettek meg. Ez akkor nagy dolognak számított, és az egyik bulvárlap ki is jött tudósítani, éppen a mi csoportunkat kísérték, és csinált rólunk egy hosszú tudósítást. Ezután egy tévéstáb megkereste az utaskísérő osztály vezetőjét, hogy szeretnének egy velem egy riportot készíteni, hiszen az akkor kuriózumnak számított egy félvér lány. Ők végigkísértek engem az egész tanfolyam alatt, elkísértek vizsgázni majd az első utamra is. Az ebből készült kisfilmet látta az akkori programigazgató, aki felvette velem a kapcsolatot és behívott castingra. Fogalmam sem volt a tévézésről, sőt, az egyik szemem sírt, a másik nevetett, hiszen gyerekkori álmom volt, hogy a repüléssel foglalkozzam. Nagy dilemma volt, sokáig csak beszédtechnika tanárhoz jártam, és közben repkedtem. Aztán egy idő után annyira besűrűsödtek a dolgaim, hogy gyakorlatilag a hét minden napján dolgoztam, a repülés pedig fizikailag is sokat kivett. Egy idő után döntenem kellett, hiszen hosszú távon nem várhattam el, hogy mindenki alkalmazkodjon az én beosztásomhoz. Így maradt az időjárás-jelentés és a tévé.

Tavaly televoltak azzal a lapok, hogy tőled is megvált az állami tévé, ahol addig műsort vezettél. Ha jól tudom, ez nem teljesen így volt.

Valóban nem. Ez úgy történt, hogy én eleve úgy mentem oda, hogy csak helyettesítem a Dióssy Klárit, amíg ő elment babázni. Hozzátenném, hogy én addig is ott voltam mint időjárási szakértő. Aztán felajánlották nekem, hogy ha akarom, próbáljam ki magam műsorvezetőként, hiszen nem vagyok egy megosztó személyiség. Biztosra akartak menni, hogy egy olyan ember üljön be a Klári helyett, aki elfogadott, és szeretik a nézők. Megtiszteltetés volt nekem, hogy ezt csinálhattam. Aztán Klári visszajött, nekem pedig olyan feladatot kínáltak föl, ami nem az én világom: riportokat kellett volna készítenem. De abszolút jól váltunk el, nem volt semmilyen konfliktus, teljesen az én döntésem volt, amit elfogadtak.


És ekkor jött az ajánlat az ATV-től.

Igen, és ez teljesen véletlen egybeesés volt. Én azon voltam, hogy visszamegyek tanítani, végül is az a gyerekek mellett is kényelmes lett volna, mert a hétvégék és a szünetek szabadok. Úgyhogy be is adtam a pályázatomat több suliba – egyikbe be is hívtak –, és ekkor keresett meg Németh Szilárd. Nem is volt kérdés, hogy mit választok, hiszen az időjárás az én igazi szerelmem, aminek odaszántam az életemből 10 évet.

Ezalatt az évtized alatt volt emlékezetes mellélövésed az előrejelzésben?

Hát az időjárás az mindig meg tudja viccelni még a profi meteorológusokat is. Például ez a mostani helyzet is tipikusan egy labilis állapot: sokszor nem ott alakul ki a zápor, ahol vártuk, vagy hirtelen jön és még egy jégeső is társul hozzá. De nagyon durva helyzetre nem emlékszem, ami miatt elővettek volna, hogy ugyan miért nem néztem ki az ablakon. De azért izgul az ember mindig.

Akkor ne is kérdezzek arról, hogy mikor menjünk nyaralni, ha nem olyan időt akarunk, mint a hét közepén volt?   

Hát inkább ne (nevet). Egyébként az elkövetkező tíz napra változékony időt jósolnak, de nagyon remélem, hogy lesz nyarunk, főleg, hogy nyakunkon a nyári szünet.

Ajánlom

További belföldi híreink