Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2016-05-27 05:10:00

Nyolc kérdés Simon Andráshoz

Híradót vezet, szerkeszt, tanít, céget irányít, jótékonykodik. Családjáról és az „öreg vas” iránti szenvedélyéről szinte sosem beszél, most azonban kivételt tett. Nyolc kérdés Simon Andráshoz.

simon andrás / fotó: atvSimon András / Fotó: ATVKezdjük az ATV Este 9-cel! A vártnál talán nehezebben szokták meg a nézők a csatorna késő esti híradóját, mára azonban az ATV egyik legnézettebb műsora lett. Mi kellett a sikerhez?

Türelem. Feltételeztük, hogy van a hírfogyasztóknak egy jelentős csoportja, amelyik este kilenc előtt egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy egy fél órát a tévé előtt tölthessen. Nem ért haza a munkából, még tanul a gyerekkel vagy vacsorát készít neki. A nap fontos történései persze már elérték őt a számítógépén vagy a telefonján, de a nap végén szívesen megnézne egy jól szerkesztett összefoglalót. Úgy tűnik, ez bejött. Tényleg léteznek ezek az emberek, megismerték és megszerették az Este 9-cet és mára rászoktak.

A műsorvezetőkről sokan azt vélik, hogy csak felolvassák az eléjük tett szöveget. A valóságban mi minden történik addig, amíg beülsz a díszletbe? 

Televíziója válogatja, mert van, ahol tényleg csak felolvassák. Ők a hírolvasók és vannak a híradós műsorvezetők. Én csak ez utóbbiak munkájáról tudok beszélni. Egy szenior műsorvezető – fájdalom, ma már én is annak számítok – valódi alkotótárs: nem csak eladja a végeredményt, hanem a tartalmat is alakítja. Már órákkal az adás előtt konzultálunk a felelős szerkesztővel, átbeszéljük, hogy mi van a csőben, mivel indítsuk a műsort, mi legyen a nap sztorija kilenckor. Két órával a főcím indulása előtt szoktam érkezni, ennyi kell a felkészüléshez. A műsorvezetői szövegekre kész javaslatokat kapok, de szinte mindig átírom őket. A jó híradó könnyen érthető, mert amit nem értünk, arra egy idő múlva már nem figyelünk. De azért is érdemes belenyúlni a szövegekbe, mert a saját szavaival könnyebben beszél az ember.  simon andrás / fotó: atvSimon András / Fotó: ATV

Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztad, hogy Simor András korábbi MNB-elnök annak idején azért választott téged maga mellé a jegybankba, mert egy „ütésálló palira” volt szüksége. Hol van szükség nagyobb állóképességre, az üzleti világban vagy a médiában?

Nem látok érdemi különbséget. Itt is, ott is, találkoztam pojácákkal, gazemberekkel és egészen kivételes koponyákkal is. Férfias játékok folynak mindkét terepen – természetesen nem a kifejezés gender-értelmében. Közös bennük az is, hogy a politika reménytelenül átszövi mindkettőt.

Az ATV-nél nagyon sok elismert műsorvezető dolgozik, te is Príma-díjas újságíró vagy. Hogy fér meg egymás mellett ennyi nagy név?

Miért éri meg egymásra nyitni a kávézókat a Ráday utcában? Mert erősítik, és nem kioltják egymást. Nincs pontos statisztikám, de meg merem kockáztatni, hogy egy négyzetméterre jutó Pulitzer-emlékdíjasokból, Primákból és Prima Primissimákból az ATV-nél jobban senki nem áll.bombera krisztina és simon andrás / fotó: atvBombera Krisztina és Simon András / Fotó: ATV

A Budapesti Metropolitan Egyetem Televíziós Műsorkészítő szakán tanítasz. Milyen arányokat érzékelsz azok között, akiket a csillogás vonz, és azok között, akikben tudatosodott, hogy ebben a szakmában fontos gondolatokat is lehet közölni?

A hallgatóimnak csak elenyésző hányada készül képernyősnek. Meglepő, ugye? Vannak évfolyamok, ahol a stúdiógyakorlatokon lasszóval kell műsorvezetőt fogni. A többség a kamerák mögött érzi jól magát: producerek, rendezők vagy független video-újságírók szeretnének lenni. Úgy látom, hogy lecsengőben van a „médiás szeretnék lenni” időszaka, amikor butácska fiúk és lányok tömege ezen a pályán képzelte el magát.

A műsorvezetés és a tanítás mellett saját céget irányítasz, és társadalmi munkát is vállalsz alapítványoknál. Hogy néz ki egy átlagos napod?

Szeretem, hogy sokfélét csinálok, de nem vagyok jó a többfelé figyelésben. Ezt úgy próbálom áthidalni, hogy „tömbösítem” a feladataimat. Össze vannak vonva az óráim az egyetemen, az ilyen napokon reggeltől estig tanítok. A céges ügyfeleim többségéhez sok éves munkakapcsolat fűz. Munkaterv alapján dolgozunk, váratlan helyzeteket csak ritkán kell kezelni. És jól tervezhető a híradózás is, főszabály szerint heti váltásban vagyunk Bombera Krisztinával. Én azok közé tartozom, akik inkább áldást látnak benne, hogy az infokommunikációs eszközök lényegében eltörölték a hivatali órákat. Sokkal több minden belefér egy munkanapba.

A magánéletedről nem sokat tudni, de azt például igen, hogy a Fradi – Chelsea meccsre a két fiaddal látogattál ki. Milyen szerepet játszik a sport az életetekben?

Fontos szerepet játszik, bár focimeccsen akkor voltunk először és mindmáig utoljára. Gera Zoli visszatérése bizony elérte az ingerküszöböt, de jellemzően nem nézzük, hanem műveljük a sportot. Elég színes a családi paletta: Ádám fiam vívó, Matyi teniszezni jár. A feleségem atléta volt, vele leggyakrabban futni vagy kerékpározni szoktunk, de azt a gyerekek nem annyira csípik. Viszont mindenki jól úszik és a síelés az igazi közös szenvedély, az hozza össze a leginkább a családot. Volt olyan egyesületi házibajnokság, amikor a férfiak, a nők és a gyerekek két korosztályában is bennünket szólítottak a dobogó tetejére. Mókás díjkiosztó volt…simon andrás fotójaSimon András fotója

Sokat látni téged egy gyönyörű régi Mercedesszel. Veterán-rajongó vagy? Esetleg fiatalkori szerelem ez az autó?

Észérveket ne várj, egy ilyen autót őrizgetni és életben tartani színtiszta megszállottság. Nem csak a vezetése, de a vele való törődés is öröm. Az pedig egész csodálatos, ahogy egy ilyen „öreg vas” a környezetére hat. A régi tárgyaknak kisugárzásuk van, ehhez elég átülni ebbe az autóba. Megváltozik a világ. Sávváltásnál beengednek, előzékenyek lesznek, a mellettem álló autókból csillogó szemű, mosolygós emberek integetnek. Ilyenkor egy élhetőbb országba ülök át.

 

Ajánlom

További belföldi híreink