Belföld

2013-04-08 10:04:20

A Zétényi-Takács féle javaslatot lényegében beemelték az alaptörvénybe

Huszonkét évvel ezelőtt a Fidesz még elutasította azt a törvényjavaslatot, ami alapján üldözhetővé váltak volna a pártállami időkben elkövetett, de politikai okokból nem üldözött bűntettek. A negyedik módosítással most lényegében beemelték a Zétényi-Takács féle javaslatot az alaptörvénybe. Tanulságos újraolvasni, hogyan érvelt annak idején az elutasítás mellett a Fidesz frakcióvezetője, Orbán Viktor.

A Zétényi-Takács féle javaslatot lényegében beemelték az alaptörvénybe

1991. november 4-én az Országgyűlés elfogadta a két MDF-es képviselő, Zétényi Zsolt és Takács Péter által jegyzett igazságtételi törvényjavaslatot. Az 1944. december 21-e és 1990. május 2-a között elkövetett és politikai okból nem üldözött súlyos bűncselekmények üldözhetőségéről címet viselt törvényjavaslat az ebben az időszakban politikai okokból elkövetett, de jogilag meg nem torolt bűncselekmények – vagyis ahol politikai okokból vagy politikai utasításra nem fogták perbe az elkövetőt – elévülhetetlenségét mondta ki. Göncz Árpád köztársasági elnök azonban nem írta alá, hanem elküldte azt az Alkotmánybíróságnak. A Sólyom László és Szabó András – előbbi a magas testület elnöke – által jegyzett 11./1992-es AB-határozat alkotmányellenesnek mondta ki és megsemmisítette a törvényjavaslatot. Az Alkotmánybíróság határozata többek közt kimondta:

„1., A már elévült bűncselekmények újból büntethetővé tétele alkotmányellenes.

2., A még el nem évült bűncselekmények törvényi elévülési idejének meghosszabbítása alkotmányellenes.

3., A még el nem évült bűncselekmények elévülésének törvénnyel való félbeszakítása alkotmányellenes.

4., Nyugvási vagy félbeszakítási oknak visszaható hatályú törvénnyel való megállapítása alkotmányellenes.

5., Az elévülés szempontjából nem lehet alkotmányosan különböztetni aszerint, hogy az állam politikai vagy pedig egyéb okból nem érvényesítette büntető igényét.

6., Határozatlansága miatt a jogbiztonságot sérti és ezért alkotmányellenes annak elévülési nyugvási okká nyilvánítása, hogy »az állam politikai okból nem érvényesítette büntető igényét«.”

2013

A negyedik alaptörvény-módosítást olvasva munkatársunknak az tűnt fel, hogy a 3. cikkben lényegében a Zétényi-Takács-féle 1991-es törvényjavaslat köszön vissza:

„(6) Nem tekinthető elévültnek azoknak a törvényben meghatározott, a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában Magyarország ellen vagy személyek ellen elkövetett súlyos bűncselekményeknek a büntethetősége, amelyeket az elkövetéskor hatályos büntető törvény figyelmen kívül hagyásával politikai okból nem üldöztek.

(7) A (6) bekezdés szerinti bűncselekmény büntethetősége az elkövetés időpontjában hatályos büntető törvény szerinti, az Alaptörvény hatálybalépésének napjától számított időtartam elteltével évül el, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének időpontjában hatályos büntető törvény szerint az elévülés 1990. május 1-jéig bekövetkezett volna.

(8) A (6) bekezdés szerinti bűncselekmény büntethetősége az elkövetés időpontja és 1990. május 1-je közötti, az Alaptörvény hatálybalépésének napjától számított időtartam elteltével évül el, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének időpontjában hatályos büntet ő törvény szerint az elévülés 1990. május 2-a és 2011. december 31-e között történt volna meg, és az elkövetőt a bűncselekmény miatt nem üldözték.”

Eörsi Mátyás jogász, volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő – aki 1991-ben a parlament alkotmányügyi bizottságának volt tagja – megerősítette feltevésünket, hogy a negyedik alaptörvény-módosítással a hatalom lényegében a Zétényi-Takácsot beemelte az alaptörvénybe. Eörsin kívül ugyanezt mondta egy, a békés átmenet igazságszolgáltatási kérdéseire rálátással bíró, ismert szakember is.

A Fidesz nem tűnik következetesnek

Mindez azért is érdekes, mert az 1991. november 4-i, névszerinti zárószavazáson a Fidesz nemmel szavazott a javaslatra. Nemmel szavazott többek közt Áder János, Kósa Lajos, Kövér László, Orbán Viktor és Szájer József is.

A Fidesz részéről a vitában főleg Orbán Viktor frakcióvezető és Fodor Gábor, az emberi jogi bizottság elnöke exponálta magát. 1991 október 15-én Orbán a következőt mondta: „Nem vagyok teljesen bizonyos abban, hogy mindannyian, akik itt ülünk, tudjuk, hogy mi folyik most itt, ebben a Házban. Azt gondolom, hogyha ez így folytatódik a következő néhány órában vagy néhány napban, akkor nagyon könnyen sikerülhet szétvernünk az első szabadon választott magyar parlamentet olyan formában, hogy hosszú szemelvényeket fogunk itt hallani egymás életéből, például arról, ki mit csinált az elmúlt húsz-harminc évben, ki kit, mikor ajánlott akadémikusnak, ki kit, mikor ajánlott egyetemistának, ki hol töltött be vezető pozíciókat az elmúlt húsz-harminc-negyven évben. Ha ez a vita itt folytatódni fog, azt gondolom, ma és a következő néhány napban, akkor úgy, ahogy van, ez a parlament először szépen lejáratja magát az ország közvéleménye előtt, majd szép lassan szétveri saját magát, megfosztja saját magát saját erkölcsi hitelétől. Ezért nagy tisztelettel arra kérem a két előterjesztőt, hogyha van rá mód, akkor vonják vissza a törvényjavaslatukat, a pártok pedig lehetőleg a legmagasabb vezetői szinten kezdjenek egyeztetést arra vonatkozóan, hogy milyen módon próbálnak szembenézni a múlt leszámolásával, milyen eljárásokat óhajtanak ebben az ügyben a Ház elé hozni. Azt javaslom, hogy ebben a hangulatban ezt a vitát sem most, sem a következő néhány napban ne folytassuk, a pártok próbáljanak megoldást találni arra, hogy miképpen óhajtják a múlt lezárásának történelmi kérdését megoldani. Ezt a javaslatot annak érdekében teszem meg, tisztelt Takács úr és tisztelt Zétényi úr irányában, tehát hogy vonják vissza javaslatukat, mert még egyszer mondom, ha ezt így folytatjuk, ennek csak kárát fogja látni az ország, és szétverjük az első szabadon választott magyar parlamentet.”

Az ellenzéki frakcióvezető két héttel később, október 29-én is szólásra emelkedett: „Először is: őszintén örülök annak, hogy Kónya Imre képviselőtársam jogi érvekkel hozakodott elő, mert azt gondolom, hogy ebben a Házban – miután ez a törvényalkotás háza –, még ha egy morális szempontból nagyon kényes kérdéssel foglalkozó törvényt alkotunk is meg, mindig elsőbbsége és primátusa van a jogi szempontoknak. Én azt gondolom, hogy a megbocsátás, meg nem bocsátás kérdése nem tartozik a tisztelt Ház elé. Én azt gondolom, hogy vannak, akik megbocsátanak, és ez magánügy, és vannak, akik nem bocsátanak meg, mert az is magánügy. S akik nem bocsátanak meg, azokat nem lehet elmarasztalni, mert vannak dolgok, amiért nem lehet megbocsátani. De az ő magánügyük azt gondolom, nem lehet megbocsátani soha azért, ha apától a fiát elvették, ha valakinek az anyját lemészárolták. De úgy gondolom, hogy ez bennünket, amikor törvényt alkotunk, nem befolyásolhat. Bennünket egyetlen dolog befolyásolhat, az, hogy a magyar hatályos jog által a mi számunkra biztosított területen belül megpróbáljunk jogi megoldást találni erre a problémára. Semmifajta morális ok nem jogosít fel bennünket arra, hogy a mindenkor hatályban lévő […] magyar jogrend kereteit túllépjük, bármifajta nemes, morális indokról legyen is szó. Ez az én jogi álláspontom, s a mi frakciónk ebben a szellemben fejtette ki az álláspontját. Úgy gondolom egyébiránt, hogy az MDF tisztelt frakciójának jó néhány képviselője az Igazságügyi Minisztérium meg a Fidesz-frakció álláspontja között semmifajta különbség nem lenne, ha most nem 1991-ben lennénk, hanem ezelőtt húsz-huszonöt vagy harminc évvel. Itt nem az elkövetett bűncselekmények morális, sőt, mi több, még csak nem is jogi természetű megítélésében van vita közöttünk, hanem egyetlen vita van közöttünk. Azt gondolom – miután hasonlóképpen gondolkodunk fölfogásom szerint ezekről a bűncselekményekről –, hogy ebben az esetben van-e módunk nekünk, törvényalkotóknak bármifajta jogi konzekvenciát fűzni ezekhez a bűncselekményekhez. Csak erről folyik közöttünk a vita és nem másról. Legalábbis a Fidesz esetében én ezt önöknek nyugodtan állíthatom. […] Kónya Imre azt találta mondani, hogy a visszaható hatályt – megpróbálom szó szerint idézni – lépten-nyomon meg szokás sérteni bizonyos esetekben. Na most, ez nincsen így. Szeretném elmondani, hogy a polgári és politikai jogok egyezségokmányának 11. paragrafusa, az emberi jogok konvenciójának 7. paragrafusa tiltja mindenfajta visszamenőleges hatály alkalmazását. Úgy gondolom tehát, hogy ma igen kedvezőtlen lenne Magyarország megítélésére nézve, saját magunk számára és nemzetközi megítélésünkre nézve is, hogy amikor éppen azon dolgozunk, hogy a magyar jogrendszert hozzáigazítsuk az európai normákhoz, akkor az európai normák által kifejezetten tiltott jogi megoldást alkalmazzunk, még egyszer mondom, bármilyen nemes, morális indítéktól vezéreltetve is.

A két idézett Orbán-felszólalás közül az elsőre Józsa Fábián reagált az MDF részéről. Egyebek közt ezt mondta: „Gondoltuk volna másfél évvel ezelőtt […], tisztelt képviselőtársaim, hogy e törvényjavaslat tárgyalásának kezdetén, amely egyebek között nem titkoltan az 1956-os gyilkos sortüzek felelőseinek bíróság elé állítását próbálja meg lehetővé tenni, a radikális ellenzék pártjának két prominense, közöttük 1989. június 16-i, a Nagy Imre-temetés ünnepelt ifjú szónoka felszólal majd annak érdekében, hogy az ügy a Ház napirendjéről lekerüljön? Nem, tisztelt Hölgyeim és Uraim!”

Önálló képviselői indítvány? Micsoda?

Bár szorosan nem tartozik a tárgyhoz, de 1991. október 8-án Orbán Viktor a következőt mondta a törvényjavaslat vitája során: „Teljesen kivételes eset az a magyar parlament történetében, ha egy ilyen súlyú kérdést […] nem kormányelőterjesztés formájában, hanem önálló képviselői előterjesztés formájában van módunk vitatni. Úgy gondolom, hogy a kérdés súlya miatt kifejezetten indokolt lenne, hogy lehetőleg még a pártok vezérszónokai előtt a kormány nyilatkozzon az ügyben, hogy saját képviselőinek előterjesztésével egyetért-e, ha egyetért, akkor nyilatkozzon, hogy igen, ha nem ért egyet, nyilatkozzon, hogy nem. Amennyiben pedig egyes részeivel egyetért, más részeivel pedig nem, akkor helyes lenne és a vitát jótékony irányban befolyásolná, ha meg tudná nevezni, hogy mely részeit tartja elfogadhatónak, s mely részeit nem. Ráadásul abban a szerencsés helyzetben is vagyunk, hogy jelen van körünkben az Igazságügyi Minisztérium képviselője, s föltehetően az előterjesztéssel kapcsolatos jogi megítélést a képviselőház számára talán meg tudja világítani, amit az igazságügy-miniszter ebben a kérdésben elfoglal.” (Az Orbán által említett igazságügy-miniszter Balsai István, aki az MDF-es országgyűlési képviselőként megszavazta a törvényt. Balsai 2011. szeptember 1-től egyébként alkotmánybíró.)

Mellékszál. A negyedik alaptörvény-módosítást 2013. február 8-án nyújtották be a Háznak és harmincegy nap múlva, március 11-én volt róla a zárószavazás. A Zétényi-Takács-féle törvényjavaslat 1991-es benyújtása és zárószavazása között fél év telt el.

atv.hu, Szegő Péter

nyitókép: google.com / hirszerzo.hu

Politikai hirdetés

<

További belföldi híreink

Legfrissebb hírek

Politikai hirdetés