Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2010-03-23 12:56:49

Az újságírás mindent elsöpört

Gyerekversek egy tizennyolc éves lánynak, egy régi-régi adósság, egy parkban rohangáló, minden doboló férfi - Pungor András, az ismert politikai újságíró Hogyismondják címmel írt verseket lányának, Lucának, a Háttér Kiadó meg közre adta.

Az újságírás mindent elsöpört

La bamba bella bolhalány bokázik egy bocikán – írja egy volt igazságügyi-, jelenleg pártokkal foglalkozó tudósító. Miért adja a fejét gyerekversek írására egy komoly politikai újságíró?

 

Ez a kettősség, vers és újságírás, korábban is megvolt, tízévesen csináltam egy saját magazint rejtvényekkel, képregénnyel, édesanyám stencilezte, én meg osztogattam az iskolában. Az osztálytársaim nem nevettek ki mint te, és volt egy kis füzetem is, amibe gyerekverseket írtam. Meg egy regényt a római gladiátorok történetéről, de az torzó maradt.

Azért keveredjünk ki a gyerekkorból.

Mocsok vagy. De korábban is írogattam verseket, novellákat, a ’90-es évek elején meg is jelentek az Eszterházy Péter, Döbrentei Kornél nevével fémjelzett Hitel című irodalmi folyóiratban. És a Dörmögőben próbálkoztam gyerekversekkel is – akkoriban született a lányom Luca, neki íródtak. Főleg a mássalhangzókra épülő alliteráló vereseket szeretem, például „szusszan a szőnyeg százfele szálldos a szombati szöszmösz”. Hogy praktikus legyek, az ilyenek az olvasási készséget is fejlesztik.

Mondod a lányodnak írtad a verseket, de Luca most tizennyolc – nem késtél el egy kicsit?

Mentségemre: a kötetben van három régi vers is. De pont azért jelent meg most, mert valamikor megígértem annak a pöttöm gyereknek, hogy könyv lesz a verseiből. Még nem volt tizennyolc, amikor beugrott, hogy van egy nagy adóságom, így mindent félresöpörtem, hogy még gyerekként adhassam oda neki ezt a könyvet. De csúszott a nyomda, így csak a címlapot kapta meg – és persze a verseket.

Reakciója?

Elvonult és végigolvasta. Nagyon odáig volt, de azért kicsit bánt ez a kettősség, mert tényleg kicsúsztam az időből. Nagylány lett, és egész más szempontból nézi ezt a könyvet. De azt érti belőle, hogy mennyire szeretem.


Melyik a kedvence?

Nem mondta. Szerintem az, amit gyerek kora óta ismer: „kicsi lányom, kicsi párán, kicsi szellő kicsirázik (direkt rövid i-vel a ritmus miatt – a költő), kicsi kacsnak kicsi ágán kicsi csillag kocsikázik.

És melyik a te kedvenced?

Ugyanez

Ha jól számolom a ’90-es évek eleje óta eltelt bő 15 év, ami alatt hallgattak a gyerekversek.  Miért?

Az újságírás elsöpört, az írás elapadt – ez az átka, ha az ember politikával foglalkozik. A napi robot mellett csak – egy vidéki hetilapban megjelenő – tárcákra futotta.

A tárca az egyik leginkább embert próbáló újságírói műfaj. Most tényleg hadd legyek mocsok: kívülről nézve egy míves tárcát sokkal keményebb munka összerakni, mint egy gőgicsélő gyerekverset.

Gyerekverset írni sokkal bonyolultabb, és nehezebb, mint bárki gondolná. Egy jó gyerekversnél – nem mondom, hogy az enyémek azok – alap, hogy az egészen végighullámzik egy ritmus. Az nem megy, hogy csak az első két-három sor lüktet, a többit meg úgy odakenem. És egy gyerekversnek tartalma is van, bárki bármit mondjon. Az ihlet pedig ebben a műfajban kevés. Ha a vers egy kockavár, akkor az ihlet csak egy doboz játékkocka, hogy abból olyan vár legyen, ami nem rogy össze, ahhoz munka kell. Egy tárca - az benne van csuklóban.

Induljunk a csuklótól. Megvan a doboz játékkockád, keresel egy kényelmes karosszéket, magad elé húzod a klaviatúrát…

Nem. Fogok egy papírlapot és egy tollat, az pedig teljesen mindegy, hogy hol vagyok, pillanatok alatt bezárulnak a külvilág ajtajai, hiába látnak az emberek és hiszik, hogy ott vagyok, nem vagyok. És azért inkább papír, mert az nem köt helyhez – kívülről egy nyughatatlan pasit látsz, aki összevissza járkál a parkban. De csak kívülről izgága, belül tök nyugodt.

A vers belső ritmusára rohangálsz kívül?

A ritmust inkább dobolom a lábamon, az asztalon, amit érek. Ez onnan jön, hogy korábban dalszövegeket írtam az Anima Sound System-nek, illetve elődjének, az Év zenekarnak pedig az üstdobosa voltam.

Oké, megvan a vers. Mi a következő lépés, például, hogy kerültél be a Dörmögőbe?

Bevonatoztam a versekkel Pestre, elmentem a Dörmögő szerkesztőségébe. Konstatálták, hogy jó, akkor most átvették az írásokat, véleményt nem mondtak, aztán egyszer csak megjelentek a verseim. Megjegyzem, a mai napig nem fizettek érte.


Most min dolgozol?

Egy meseregényen.


Megint törlesztesz?

Igen.

Kinek?

Magamnak. Öt éve kezdtem el, félbehagytam. Most talán.

És miért nyergeltél át prózára?

Nem nyergeltem, lesz benne egy csomó vers, arról szól, hogy az egyik főhős állandóan versel ír, de a többiek lehurrogják, hogy hagyja már abba.

Önéletrajzi ihletés?

Nem hiszem, mondja diplomatikusan az újságíró. A verset író kisfiút egyébként úgy hívják Bandita – Luca szólított engem így.

Hogy lett apából Bandita?

András, Bandi, Bandika, Bandita - sokszor húzzuk egymást, nem egy hagyományos apa lánya kapcsolat a mienk. Ha szombat este bulizni támad kedve, gyakran hív és együtt megyünk. Hivatalosan a testőr szerepe az enyém, de azt hiszem, szeret velem lenni hétvégén is. Sokat ökörködünk: egyszerre vagyunk testvérek, meg apa és lánya.

És mint báty és apa, hogy viseled, ha a szórakozóhelyen a férfiak körbedongják Lucát?

Iszonyú nehezen, nem tudok fesztelenül szórakozni. Bizonyos szempontból az ember persze büszke, hogy milyen nagy lánya van, de a sok kis ficsúrt nézve csak feltámad az apai ösztön. Amikor pólyás volt és néztük a kiságyban, arra gondoltam, hogy ha nem egy herceg jön érte, akkor baltával kikergetem a világból a nyikhajt.

További belföldi híreink