Kövessen minket a Facebookon

Itthon

2009-12-14 16:03:59

„Egy nagy blöff a globális felmelegedés”

Mondja Zágoni Miklós fizikus, klímakutató a HETEK-nek adott interjújában.

Öt évvel ezelőtt 2050-re globális káoszt prognosztizált lapunknak adott interjújában. Ma is ezek a várakozásai?

Akkoriban még nem voltak ismeretesek az új egyensúlyi adatok és egyenletek. A legújabb megfigyelési eredmények tükrében sokkal megnyugtatóbbnak tűnik a helyzet.

Tisztázzuk az alapkérdést! Van globális felmelegedés, vagy nincs? Ha van, gyorsul vagy lassul?

Az elmúlt száz évben hivatalosan körülbelül háromnegyed fok melegedést diagnosztizáltak, de az újabban napvilágra került adatok szerint úgy tűnik, mesterségesen eltúlozták az eredményt. Valószínűbb, hogy 0,6 foknál nagyobb eltérés nem történt, márpedig az földtörténeti szempontból még nem rendkívüli. Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy noha a melegedést előidézni képes kibocsátások tényleg gyorsulnak, maga a felmelegedés üteme nem, sőt az elmúlt tizenegy év inkább stabil, vagy csökkenő hőmérsékleti trendet mutat.

A jövő miatt aggódók állandó hivatkozási alapja, hogy a Föld lakosságának széndioxid kibocsátása oly’ mértékben erősíti fel az üvegházhatást, hogy az a sarkköri jég olvadásához, végső soron pedig globális katasztrófához vezet. A valóságban mekkora szerepe van az emberi tényezőnek a klímaváltozás folyamatában?

Régebben úgy gondolták, hogy meghatározó, ma már azonban bizonyítottnak tekinthető, hogy a természet sokkal nagyobb mértékben egyensúlyozza ki az emberi behatást, mint eddig gondoltuk. Az emberiség az elmúlt száz évben egyharmadával növelte a széndioxid kibocsátását. Annak ellenére, hogy ez egy megdöbbentő számadat, önmagában még kevés annak megállapításához, hogy az ennek nyomán beinduló folyamtok mibe torkollnak. A klímatudósoknak tehát nem volna szabad semmilyen elhamarkodott kijelentést tenniük csak azért, hogy a politika és a közvélemény igényeit kielégítsék.

Igaz, hogy a szakma közelmúltig egységes vélekedéseit egy magyar tudós felfedezése zavarta meg?

Konkrétan egy magyar fizikus, dr. Miskolczi Ferenc, az Országos Meteorológiai Szolgálat légköri sugárzási osztályának korábbi vezetője, a NASA műholdas légköri adatbázisának elemzése során fedezett fel olyan összefüggéseket, melyekből új energetikai egyensúly egyenleteket vezetett le. Megállapításai komoly vihart kavartak szakmai körökben, hiszen a klímaprobléma főáramú nézeteit kérdőjelezte meg.

Először 2001-ben, utoljára 2007-ben publikálta következtetéseit, miszerint a nem zárt felhőborítású, Föld típusú légkörök igenis képesek egyensúlyi üvegházhatást fenntartani. Azt kell mondanunk, hogy a – szén-dioxid, por, korom stb. – kibocsátásaink nem növelték számottevően az üvegházhatást, miközben a klíma folyamatosan változott. Az óceánok irdatlan vízfelszínéről elpárolgó vízgáz segítségével ugyanis a rendszer simán visszaszabályozza a megnövekedett üvegházhatású gáz kibocsátást a vízkörzési cikluson keresztül. Ez az álláspont nem „visszalépés” korábbi ismereteinkhez képest, hanem a tudomány legnormálisabb menete, egy lépés előre. Már elnézést a hasonlatért, de Galilei sem „szkeptikus” volt Arisztotelésszel szemben, hanem egyszerűen megcáfolta.

A koppenhágai klímacsúcs résztvevőinek többsége maximálisan nem értenek egyet ezzel a teóriával. Van közérthető magyarázat arra, hogy ez a visszaszabályozás hogyan is működik, hogyan jön létre az egyensúlyi helyzet?

Az üvegházhatás egyensúlyát két ellentétes fizikai folyamat tartja fenn. Az egyik a leghatékonyabb hűlés elve, melyet minden meleg testnek követnie kell, amely egy hidegebb környezetben van. A Föld és a világűr viszonya is ilyen: bolygónk forró kályha egy hideg szobában. A másik a hűlést megvalósító párolgási folyamatban szereplő vízpára üvegházhatása. A vízgőz eme két ellentétes szerepe, feltételezéseink szerint már az emberiség kibocsátásai előtt, valamikor régen beállította az üvegházhatás egyensúlyát, és fenn is tartja ezt az értéket.

A brit klimatológusok nemrég napvilágot látott egyetemi levelezései erősen megkérdőjelezik a klímacsúcsra készített számadatok hitelességét. Elképzelhető, hogy a tudományágban anyagilag érdekelt szakemberek manipulálják az adatokat?

Ez a történet legsötétebb oldala. A híradásokból úgy tűnik, hogy ezek a kutatók valóban nagy pénzekhez jutottak, ezért el akarták titkolni a saját álláspontjukkal ellentétes adatokat. Többmilliárd forint nagyságrendről van szó.

atv.hu/HETEK

További belföldi híreink