Denys és élettársa, Olga azon gondolkoztak, hogyan lehetne a legjobban megszökni az ukrán fővárosból, Kijevből. Nem csak azért, mert van egy ötéves kislányuk, Inga, öt macskájuk és két kutyájuk, akikről gondoskodni kell: Denys teljesen vak, Olgának pedig 1 százalékos a látása.

„Fizikailag nem sikerült volna felszállnunk a vonatra” – magyarázta Denys a Sky News-nak. „Személy szerint még mindig nagyon szerettem volna maradni”.

„Légi csata zajlott közvetlenül a tetőnk fölött. Miután minden elpusztult és semmi sem működött igazán, egyre nagyobb terhet jelentettünk másoknak.”

A távozás mellett döntöttek, de tudták, hogy lehetetlen számukra, hogy vonattal vagy busszal a szomszédos országba menjenek.

„Fizikailag nincs annyi kezünk, ami az öt macskához és két kutyához szükséges hét ketrechez elég lenne” – mondta. „Van egy gyerek, akit irányítanunk kell, és ezt vizuálisan nem tudjuk megtenni, ezért alapvetően kézen kell fognunk, különösen a pályaudvaron ilyen körülmények között, amikor zsúfolt és sokféle ember van, nem lehet tudni, mi történhet” – tette hozzá.

Az egyetlen lehetőség az volt, hogy autóval menjenek. Denys elmagyarázta, hogy két napot vártak, de a sofőrjük nem jött. Elmondta: „Két napig ültünk a bőröndeinken, és arra számítottunk, hogy 20 perc múlva indulunk. A kutyáinkat jó ideig a ketrecekben tartottuk. Közben folyamatosan hallgattuk a lövöldözéseket és a repülőket, és ez nagyon megterhelő volt.”

Később egy volt szomszéd rokonától újabb ajánlatot kaptak, hogy elviszik őket az ukrán határhoz. Ekkorra Olga - aki majdnem hat hónapos terhes - kétségbeesetten akart távozni.

„Nem tudom, ki miatt aggódtam jobban abban a pillanatban, az ötéves gyermekemért, vagy a még mindig a hasamban lévő gyerekemért.”

Ám a sofőr csak senkiföldjére vihette volna őket, Ukrajna és Lengyelország között egy kilométeres körben – és megint nem zsonglőrködhettek volna kutyáikkal, macskáikkal, lányaikkal, bőröndjeikkel. A határőrök először nem voltak hajlandók segíteni. Denys elmondta: „A probléma alapvetően az volt, hogy gyalogosan kellett átlépjük át a határt, ez körülbelül egy kilométer, és senki sem tudott elkísérni minket, mert nem engedik. Szóval sétáltunk, majd segítséget kaptunk az ukrán oldal határőreitől.”

Egy másik lengyel sofőr fogadta őket, aki épségben Varsóba szállította őket, és egy jóakarójuk ingyen lakást ajánlott fel nekik. Nem könnyű letelepedni egy idegen városban, de a szomszédok beugranak a legfontosabb dolgokkal.

atv.hu

Nagyvilág

Napokat kellett várnia a vak párnak, mire kimentették őket a kijevi légi csata közepette

kapcsolódó cikkeink