Akinek gyerekei vannak, többnyire azon dolgozik, hogy a lehető legtöbbet adjon a jóból és a lehetőségekhez képest a legkevesebbet a rosszból. Úgy gondolhatjuk, a gyerekünknek mindent meg kell adnunk, ami segíti őt az egészséges fizikai, szellemi és mentális fejlődésében. Minden szülő egy kicsit a saját gyereke pszichológusa is - írja a lapban Békési Tekla pszichológus.

A gyerekeinknek szükségük van mozgásra, így logikus gondolat az, hogy az iskola mellett eljárjanak külön sportfoglalkozásra. Azt is hallottuk, hogy a zene is nagyon fejlesztő hatással tud lenni a fiatal lélek és elme számára, nos, akkor tanuljon zongorázni. Gyerekünk így reggel 8:00-tól este 6-ig iskolában van, különórákon és sportszakkörökön vesz részt, majd hazaérve megírja a másnapra kötelezően elkészítendő házi feladatot. Hol marad az önfeledt, megfelelési kényszerektől mentes játszás? A vacsora és a fürdés közé beszorítva valahol ott rejlik gyermekünk kreatív énje, amikor végre elérkezik a várva várt játékidő. A túlterheltség veszélye leselkedik még a legtökéletesebb családokban is. Fontos a gyermekeinknek időt hagyni önmaguknak, nem is feltétlen arra, hogy megfejtsék a világ dolgait, de legalább elgondolkozzanak rajta.

Milyen jelek követik a túlterhelt gyermekeket?

A kisiskolásoknál (1.–2.osztály) sok esetben a pedagógusok jelzik a problémát, ilyenkor úgy gondoljuk, hogy majd megszokja a gyerek az iskolát, hiszen ez nagy váltás az óvodát követően.

Ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünkre rátelepedett a kedvetlenség, lehangoltság, vagy túl van pörögve, ezek mind a túlterheltség jelei. Továbbá lehetnek a táplálkozásban zavarok és az alvásban is: nem eszik, nincsen étvágya, vagy pont fordítva túl sokat eszik, sőt állandóan csak enne, másfelől pedig nem bír aludni, rémálmok gyötrik, vagy alszik ugyan, de fáradtan ébred.

A tinédzsereknél más a helyzet, mert sokszor ők maguk kérnek tőlünk segítséget, mivel érzik, hogy túl sok rajtuk a teher. Erre érdemes odafigyelnünk, nyitottnak és türelmesnek lennünk.

Mi az, ami segít?

Időben felismerni, ha gyermekünket érinti a túlterheltség problémája. Ha mi, szülők szorongunk, túlterheltek vagyunk, akkor a gyermekünk is szorong, mert egyszerűen „letapogatja” a mi lelki, érzelmi állapotunkat. Fontos az őszinteség és az érzelmek egészséges megélése, de meg kell maradnunk a gyermekeink számára biztos, stabil pontnak! A minőségi időtöltés (!) azt jelenti, hogy tudatosan odafigyelünk egymásra, nem feltétlen kell, hogy drága vagy színes program legyen. Szánjunk erre időt, előre tervezzük meg! Amikor így együtt van az egész család, akkor a gyerekek is és mi, szülők is feltöltődünk.

Ne féljünk attól, hogy a gyermekünk unatkozni fog! Sokszor a legkreatívabb ötleteik ekkor születnek, az ilyen szabad, strukturálatlan időben. Ez főleg a tinédzser korosztály számára sarkalatos kérdés, mivel az unatkozó percekben az önismeretük is fejlődik a kreativitásuk mellett. Ez a kiégés ellenszere lehet, erre a pedagógusoknak és a szülőknek is érdemes odafigyelniük.

„Ha most abbahagyod, meghátrálsz és gyenge vagy!”

Fontos az árnyalt gondolkozásmód, az önismeret: lehetnek bennünk akadályozó hiedelmek, elősegítve az örökös pörgést, létrehozva ezzel a túlterheltség állapotát. Ilyenek lehetnek a következő jól ismert mondatok: „Amit elkezdtél, azt fejezd is be!” (fontos, hogy menetközben ki lehessen szállni például egy szakkörből), „Ha most abbahagyod, meghátrálsz/gyenge vagy!”, „Egy igazi férfi sosem adja fel!”, „Egy igazi fiú vérbeli focista!” Ide sorolható a családi kötelező minta továbbvitele is pl.: „Egy Horváth mindig sportol valamit.”, „Nálunk minden lány zongorázik.” Az is téves gondolat, hogy nem lehet pihenni, mert ha valaki pihen, akkor nem produktív, ezzel bűntudatot ébresztünk a gyermekünkben.

Adjunk visszajelzést gyermekeinknek!

Nem kevés gyermek panaszkodik arra, hogy szülei mintha a jót nem vennék észre (kiemelkedő teljesítmény, ötös osztályzat, aznapi jó magaviselet stb.) nem dicsérik meg, míg a „rosszat”, az éppen gyengén sikerülő teljesítményt számon kérik. Legyen szemünk a jóra is! A tinédzserek esetében (is) fontos a valódi figyelem, amikor a bizalmába avat bennünket, szülőket, érdemes odafigyelnünk és meghallgatnunk, a kéretlen véleménynyilvánítások és tanácsok kontraproduktívak az identitásukat kereső tizenéveseink számára. A mindennapokban számos döntést kell meghoznia, még a legkisebbeknek is! Ezt nehezítheti, ha jó szándékú szülőként a gyermekünk szabad akaratát figyelembe véve mindennel kapcsolatosan kikérjük csemeténk véleményét, jóváhagyatva még a legkisebb döntést is.

Itthon

Túlterhelt gyerekek, maximalista szülők - mi a megoldás?

kapcsolódó cikkeink