A Corvinus Egyetemen – régi nevén Közgáz – aulájában működött régen a Közgáz Klub, ami egy fontos koncerthelyszín volt a régi időkben. A 80-as évek elejétől egyre több olyan bandát hívták ide, amelyek nem rendelkeztek hivatalos működési engedéllyel. Ilyen volt az ETA punk zenekar is, aminek Czeller Peti volt az alapítója és énekese.

Aradi Gábor dobos, László Viktor és Kocsis Tamás gitáros, Sáthy Róbert pedig basszusgitáros volt a bandában 1982-ben adták itt életük nagy koncertjét. Aminek az emlékét nemcsak fotók, hanem egy hanglemez is őrzi. Ma már nehéz elképzelni, hogy akkoriban nem írtak róluk a lapok, nem szerepeltek a tévében. Mégis rengeteg rajongójuk volt, akikhez eljutottak dalaik.

Népszerűségük persze sokaknak nem tetszett. Rendszerellenes dalszövegeik miatt nemcsak a titkosszolgálat figyelte meg őket, de mindennapos volt a bandatagok életében a rendőrségi kihallgatás is. Anyukám – volt, amikor elkísért és ő vitt oda – szerencsétlen szanaszét izgulta magát, (…) mert feltételezhető volt, hogy lecsuknak – emlékezett vissza Peti.

Azonban mindössze pár évet élhetett meg csak az egyre népszerűbbé váló ETA. 1984-ben betiltották őket. Egy mondvacsinált indokkal, egy falfirka miatt. Akkor Czeller még próbálkozott más zenekarokkal, megalapította a Sex-epilt, de egy idő után felhagyott a zenéléssel.

„A pokol tornácáról is van visszaút”

Pajor Tamás és Czeller Péter osztálytársak voltak a gimnáziumban, később a Neurotic zenekarban is együtt zenéltek. Peti innen vált ki, amikor létrehozta az ETA zenekart. A közös zenélés ugyan véget ért, de a barátságuk megmaradt.

A 80-as évek bódulatát Pajor is érezte, ő maga is függő lett, majd megtért és kiutat talált a szerhasználatból. Jóbarátja viszont egyre mélyebbre csúszott. „A pokol tornácáról is van visszaút – sokan ezt a kifejezést használják az én pályámmal kapcsolatban. Ha ez rám igaz, akkor Péterrel kapcsolatban triplán az” – fogalmazott Pajor.

Peti 30 évig volt masszív droghasználó. Csalt, meglopott mindenkit maga körül, akit csak lehetett, hazudott mindenkinek. Első feleségével elváltak, közös gyermeküket nem nevelte, csak a drog érdekelte. Volt, hogy az utcán élt, máskor hajléktalanszállón, fél évet például a Baptista Szeretetszolgálat kőbányai hajléktalanszállóján is töltött, de egy idő után innen is kirúgták, pontosabban kizárta magát.

Szóltunk neki egyszer, másodjára figyelmeztettük, a harmadik lépés pedig az volt, hogy mondtuk neki: Péter, sajnos eddig tartott a mi fedélnyújtásunk, nem éltél a lehetőségekkel, sajnos kizártad magad – emlékezett vissza Miletics Marcell, a Baptista Szeretetszolgálat intézményvezetője, aki szerint ugyanakkor Peti képes volt a javára fordítani ezt az újabb megpróbáltatást. „Azt szokták mondani, hogy le kell zuhanni, a gödör legmélyére ahhoz, hogy onnan fel lehessen állni. Tehát ez a folyamat, ami az ő kizárásához vezetett, ez hála a Jóistennek abban segítette Pétert, hogy feltámadjon benne a motiváció a leszokásra, hogy reálisabban lássa a saját életét” – vélekedett.

„Ott voltam súlyosan leépült állapotban, (…) menthetetlenül, mindenki elfordult tőlem” – emlékezett vissza akkori állapotára Peti. A lábát majdnem le kellett vágni, gyomorfekélye volt az alkoholtól, krónikus májgyulladást kapott, de csak ezután jutott el oda, hogy elvonóra menjen. Hathétnyi kezelés következett, majd 7 hónapon át tartó kőkemény rehabilitációs terápia. Mindent el kellett veszítenie ahhoz, hogy újra magára találjon.

„Ott voltam a szobámban, és mikor feldolgoztam a múltamat, a szégyeneimet és felvállaltam a bűntudataimat is. Akkor volt egy ilyen spirituális élményem: megszabadultam a múltamtól és mintha balzsamozták volna a szívemet körülbelül azt éreztem. Még mindig borzongok, ha erre gondolok. Akkor pedig úgy döntöttem, hogy tiszta lappal újrakezdem az életemet” – idézte fel a fordulópontot.

Pajor Tamás úgy emlékszik, ekkor még nem lehetett biztosra tudni, hogy Peti végleg elhatározta-e magát az újrakezdés mellett. Utána jött az, hogy elkezdte képezni magát mint mentor, és nagyon-nagyon örültünk a barátainkkal, hogy Peti megmenekült – idézte fel Pajor, aki szerint a végső stabilitást a gyülekezet adta meg a barátjának.

Peti azóta amellett, hogy hangtechnikusként dolgozik, rendszeresen tart terápiákat függőséggel élőknek a Nyírő Gyula Kórházban, emellett pedig önkéntes a VIII. kerületi Útitárs Szolgálatnál. Utóbbi az a hely, ahol drog- vagy alkoholproblémával, esetleg más függőségek rabságában élőknek segít. Egy biztonságos közegben tabuk nélkül beszélgetnek a szeretetről, a szégyenről, vagy akár a félelmekről. Egy közösséget hozott itt létre Peti, ahova a csoport tagjai bármikor fordulhatnak, ha baj van, vagy ha egyszerűen csak támaszra van szükségük.

Neki pedig a támaszt nem más, mint felesége jelenti. A pokol legmélyebb bugyrait is megjáró férfi neje nem is akárki, Csarnóy Zsuzsa, Jászai Mari díjas színésznő.

Az első randevújuk előtt Peti elküldött neki egy képet még hajléktalan korából. Attól azt hittem, hogy itt ájulok el a szoba közepén, olyan erősen fogtam a kilincset, hogy most elinduljak-e vagy ne – emlékezett vissza. Zsuzsi végül elindult. Randevú randevút követett, mindennek pedig már több mint 2 éve. Azóta összeházasodtak és sugárzik róluk a boldogság. „Azt gondoltam, hogy egy olyan embernek, aki ezt a veszteséget megélte, nem is maradt más választása, mint szeretni és hálásnak lenni, és ez az, ami sütött róla. És rájöttem, hogy egy olyan emberrel találkoztam, aki nagyon tud szeretni és nagyon hálás lesz mindenért” – idézte fel a feleség.

Peti pedig pontosan így érez. Meggyőződése, hogy a legfontosabb és a legnagyobb emberi szükséglet a szeretet, és ha az megvan, akkor az gyógyítani tud, ahogy az öröm is.

Képünk illusztráció!

Itthon

„A pokol tornácáról is van visszaút”

kapcsolódó cikkeink