Aktív szenes, mechanikai és még ki tudja milyen szűrővel felszerelt víztisztító éktelenkedik az alig pár éves családi ház mosókonyhájában. A ház tulajdonosa Jurics Jolán mutatta meg a Heti Napló stábjának, miért van szüksége a százezres berendezésre: ha nem lenne a víztisztító, akkor barna színű koszos víz folyna a csapból. Jolán 6 évvel ezelőtt a legkisebb lányával költözött a Pest megyei Nagytarcsára. Akkor még ő sem sejtette, hogy a tiszta csapvíz itt luxusnak számít.

A probléma nem csak őt érinti, hanem egész Nagytarcsát. A sárgától a rozsdabarnáig mindenféle színárnyalatú víz folyik itt a csapokból, ami iható ugyan, de valljuk be, nem túl gusztusos. De nem ez az egyetlen baj, rendszeresek a csőtörések is a településen. A vízhálózat ugyanis nem bírja a terhelést. Rengetegen vettek itt házat a főváros közelsége miatt. Az állami támogatásokkal és egy kis hitellel egy pesti lakásból akár egy kisebb kertes házra is futotta. Jolán is azért költözött ide, mert a városi helyett vidéki életre vágyott.

A zöld területek száma folyamatosan csökken. Az egykor erdős, fás Szilas-patak környékét folyamatosan növi be a házerdő. Újabban a patakmeder rovására folyik a terjeszkedés. A patakmedret feltöltötték, de a kátyúkkal senki sem foglalkozik - erről panaszkodik Sándor Béla. Négy évvel ezelőtt a fővárosból költözött Nagytarcsára. A telke tőszomszédságában azóta sorra épülnek az új házak. Az utat, a vízelvezetést és a közvilágítást viszont nem oldotta meg az építési vállalkozó, mindent ott hagyott és lelépett. „Sokan tömegközlekednek, itt mennek haza, vagy a gyerekek az iskolából mennek ezen a földúton, amikor tél van és hamarabb sötétedik, akkor a gyerekek a mobiltelefonjukka világítanak itt” – mondta Sándor Béla.

A lakosok az önkormányzatot kérik, hogy oldja meg a problémát, az önkormányzat viszont a vállalkozókra mutogat. Vagyis végső soron csak akkor lesz út, ha a helyiek összedobják rá a pénzt.

Konténeróvoda

A lakóparkokban élők többsége csak úgy, mint Béláék kisgyerekes családok. Akiknek bölcsődére, óvodára és iskolára lenne szükségük. Ám néha ez csak vágyálom. Harminc gyerek elhelyezése nem biztosított óvodai szinten, ezért a leggyorsabb és legegyszerűbb megoldás mellett döntöttek, konténert vásároltak. Nagytarcsán a régi óvoda épület melletti parkolóban állítottak fel konténereket, hogy enyhítsék a férőhelyhiányt, ez ideig-óráig jó megoldás, de hogy mi lesz később, azt senki sem tudja. Erről a polgármestert is meg akarta kérdezni a Heti Napló stábja, de elfoglaltságaira hivatkozva nem akart interjút adni.

Egy biztos, a helyiek dühösek. Azt mondják, hiába van pénze a településnek, óvoda sem épül és más fejlesztések is elmaradnak.
A dugó állandó jelenség a környéken a csúcsidőben. Napközben lehet csak normális tempóban közlekedni.

Pécelen is baj van a vízzel
Pécel ugyan jóval nagyobb, mint Nagytarcsa, mégis sok a közös a két településben. Ilyen például a vízprobléma is. Itt a víz minőségével nincs baj, a mennyiséggel annál inkább, meséli a tősgyökeres péceli lakos, Péntek Szilvia. „A nagyon meleg időszakokban nagyon sok a lakópark így aztán a magasabban fekvő területeken nincs elég víz.”

Tavaly nyáron a legnagyobb kánikula idején 3000 embert érintett a probléma, hogy egyszerűen nem folyt víz a csapokból, a kutak ugyanis nem bírták el a megnövekedett terhelést. A vízhiány miatt elrendelt locsolási tilalom pedig a teljes települést érintette. A vízből ugyanakkor nincs hiány, ha csapadékról van szó, az esővíz elvezetése azonban sok helyen nincs megoldva.

Pécel lakossága 40 év alatt 8 ezerről 18 ezerre nőtt. Ezzel magyarázza a problémák többségét, az időszakos vízhiányt, a rendezetlen úthelyzetet és a kevés óvodai és iskolai férőhelyeket is Pécel polgármestere. Az állami forrás egyre kevesebb, a kormány elvette a súlyadót, amiből az útfelújításokat fedezhetnék, a feladat viszont egyre több - meséli.

Panelból Pécelre

A Csikesz házaspár egy Üllői úti panelból szerettek volna Pécelre költözni, a külterületi szántónak minősített telküket 2017-ben még beépíthetővé nyilvánította az önkormányzat. A telek előtt ugyan nem futott víz és csatornahálózat, de azt mondták nekik, hogy ezzel sem lesz gond. Megvették a telket, elkezdték az építkezést, közben azonban az önkormányzat a megnövekedett lakosságszámra hivatkozva változtatási tilalmat rendelt el, vagyis egyszerűen megtiltották a környéken az építkezést. A vízmű pedig új ötlettel állt elő. Ha Csikeszék finanszírozzák a teljes utcában a csatornázást és a víz bevezetését, akkor nem lesz gond a közművel. Most van egy telkük, ami mindennel együtt 20 millióba került, de nincs se víz, se csatorna rajta és eladni sem tudják.

A polgármester azt mondja, nincs ráhatása az önkormányzatnak a helyi vízmű döntésére. Ők egyedül a helyi építési szabályzatot tudják használni a betelepülők számának korlátozására, de szerinte ez is kevés, mert ahogy ő fogalmazott, az építési vállalkozók szemtelenek lettek, mint a legyek.

Azt ugyanakkor elismerte, hogy nem tárt karokkal várják az ide érkezőket, vagyis nem adnak lakcímigazolást az új lakosoknak, ha pedig nem minősülnek helyi lakosnak, akkor például a helyi óvodába se írathatják be a gyereküket. A polgármester szerint nincs más választásuk. „Túl sokan vagyunk Pécelen és igen, ezeknek az embereknek lesz óvodás gyermekük, jönnek az óvodába, jönnek mindenhova, mivel kis pénzűek, én nem bántok senkit, aki kis pénzű, én is valamikor elkezdtem az életemet, de kis pénzű, tehát mindent tőlünk vár, joggal, csak mi nem tudjuk szolgáltatni” – fogalmazott a polgármester.

Erős szavak ezek egy kistelepülés polgármesterétől. Jól jelzi az építési vállalkozók, az önkormányzat és a lakosság között fennálló konfliktust, amiben minden egy dologra vezethető vissza: az önkormányzatok pénztelenségére.

Itthon

Élet az agglomerációban: csendre és nyugalomra vágytak, zajt és állandó dugókat kaptak