Ki jöhet, ki nem?

Szeptember elsejétől külföldi állampolgár csak akkor léphet be Magyarországra: ha állandó, vagy 90 napon túli magyarországi tartózkodási engedélye van; ha igazolni tudja, hogy az elmúlt fél évben elkapta a koronavírust; ha teherforgalmat lebonyolító szállítmányozó; esetleg itt dolgozó sportoló vagy sportszakember. Azonban ez alól is vannak kivételek.

A kormány ugyanis úgy döntött, különbséget tesz a lengyel, a cseh és a szlovák polgárok esetében, így ők öt napnál nem régebbi negatív koronavírus-teszt fejében szeptember elseje után is beléphetnek Magyarországra, ha már foglaltak szállást szeptemberre.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) friss adatait alapján az elmúlt hónapok egymillió főre vetített fertőzésszám az említett három országban nagyrészt a magyar fertőzésszám fölött alakult – derül ki az Our World in Data diagrammjából.

Más a helyzet, mint tavasszal

Arról, hogy ilyen adatok fényében indokolt-e a megkülönböztetés, és egyáltalán milyen jogi kérdéseket vet fel az intézkedés, Lattmann Tamás nemzetközi jogász beszélt az ATV Start című műsorának vendégeként.

Lattmann szerint számos jogi természetű problémát felvet az intézkedés.
Néhány napja Didier Reynders jogérvényesülésért és Ylva Johannson belpolitikáért felelős európai uniós biztosok levélben fordultak a magyar kormányhoz a Magyarországon bejelentett utazási korlátozások bevezetése miatt, szerintük ugyanis az intézkedés erősen diszkriminatív.

Lattmann a biztosok érvelését magyarázva kifejtette: az uniós polgárok közötti különbségtétel jogilag nem megengedett. Mint arra rámutatott, abban az esetben van rá lehetőség, ha ezt negatív diszkrimináció kompenzálásaként alkalmazzák, ám mint fogalmazott: jelen esetben egyértelműen nem erről van szó.

Az intézkedés viszont egy sokkal általánosabb értelemben is problémás – hívta fel rá a figyelmet a szakértő, mivel a schengeni határellenőrzési kódex úgy rendelkezik: határellenőrzés „végső eszközként” történő visszaállítására valamilyen szükségesség-arányosság vizsgálat eredményeként kerülhet csak sor – magyarázta Lattmann. Hozzátette: a magyar kormány kifejezetten nem állította még, hogy ez egy végső eszköz lenne, de azzal, hogy élt ezzel a lehetőséggel tulajdonképpen ezt sugallta.

Ugyanakkor az a tény – folytatta a szakértő – hogy a V4-ek egyik pillanatról a másikra kapták meg az engedményeket, nyilvánvalóan mindenféle szakmai előkészítés nélkül, és ez szerinte igazolja azt, hogy a határzár nem „végső eszköz”, hiszen akkor nem adhatnának belőle engedményt.

Arra kérdésre, hogy lehet-e azzal érvelni, hogy minden államnak szuverén joga eldönteni, kit enged be az országa területére, Lattmann úgy válaszolt: valóban ez az általános főszabály, azonban amikor az államok annak idején megerősítették a schengeni egyezményt, az Európai Unió mindezt az uniós jog részévé tette, ezzel pedig az államok a szuverenitásuknak ezt a kis darabkáját közösségi kontroll alá helyezték. Innentől kezdve pedig a közös szabályok kötik az államokat – magyarázta a szakértő.

Lattmann szerint felmerülhet a kérdés, hogy mindezt egy rendkívüli járványhelyzet felülírhatja-e. A szakértő szerint ezt a schengeni határellenőrzési kódex szövegezése nem teszi lehetővé, azonban úgy véli, az élet néha túlléphet a szakmai állásponton.

„Ezt láttuk tavasszal is, mikor szinte az összes tagállam lezárta a határait” – magyarázta Lattmann, és hozzátette: itt van az egyik különbség a mostani határzár és a tavaszi között. Most ugyanis a magyar kormány nem egyeztetett az uniós intézményekkel, sem más tagállamokkal – mutatott rá.

Hozzátette továbbá: a döntés következtében két nap alatt minden utazásszolgáltató törölte az összes járatát Budapest és Prága között, miközben röviddel a határzár bevezetése után kiderült, hogy Csehország plusz engedményt fog kapni. Ezért Lattmann szerint a kormánynak ez a fajta viselkedése jogállamisági, joguralmi és kiszámíthatósági aggályokat is felvet.

atv.hu

Itthon

Brüsszel durván kiakadt Orbánék határzárja miatt – de vajon miért?