Kollégánk azt kérdezte az érintett színházi vezetőktől, hogy a kialakult helyzet ismeretében továbbra is támogatják-e azt, hogy Eszenyi Enikő maradjon a Vígszínház igazgatója.

A kérdést elküldte a Győri Nemzeti Színház igazgatójának, Forgács Péternek, a Hofra Színházi és Irodalmi Ügynökség vezetőjének, Lekli Miklósnak, a Jászai Mari Színház igazgatójának, Crespo Rodrigónak, a Katona József Színház igazgatójának, Máté Gábornak, a Kecskeméti Katona József Színházat vezető Cseke Péternek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem vezetőjének, Dr. Vigh Andreának, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójának, Béres Attilának, a MÜPÁ-t vezető Káel Csabának, az Örkény István Színház igazgatójának, Mácsai Pálnak, a Radnóti Miklós Színházat vezető Kováts Adélnak, a Színház-és Filmművészeti Egyetem rektorhelyettesének, Upor Lászlónak, a Trafó Kortárs Művészetek Házát vezető Barda Beátának, a Vörösmarty Színházat igazgató Szikora Jánosnak, a Weöres Sándor Színház igazgatójának, Jordán Tamásnak.

Íme, Mácsai Pál válasza, amit szó szerint idézünk:

„'A Vígszínház Eszenyi Enikő igazgatása alatt több igazgatói ciklus óta képes arra, hogy változó körülmények között megtartsa és folyamatosan újra teremtse hagyományos társulatiságát és magas színvonalú művészi eredményeit.

Jelentős szakmai értéknek tartom, hogy esténként másfélezer nézőt fogadnak úgy, hogy repertoárjukban és játékmódjukban nem tesznek engedményt, és minden évadban előállnak olyan előadással, amely a fővárosi előadások minőségi élmezőnyébe emelkedik.

Meggyőződésem, hogy Eszenyi Enikő tevékenysége folytatásra érdemes.'
Így szól a pályázathoz csatolt ajánló szövegem. És így is van: mindez rendkívüli színházszakmai teljesítmény.

A bizalmi válság a Vígszínház tagsága és vezetője között, ami az utóbbi napokban felszínre bukott, nem volt látható – hiába mondják most, hogy „ezt tudni lehetett" - nem így van: amiről tudni lehetett, az a fluktuáció, művészi és ügykezelési területen - ami jelez ugyan feszültséget, de nem jelez kezelhetetlen válságot.

Ám az agresszió, amelyre most számosan és egybehangzóan hivatkoznak, akár verbális, akár cselekedeti, vagyis a hatalommal történő visszaélés: sehol, semmilyen mértékben és formában, semmilyen céllal -művészi céllal sem- megengedhető.
Az alkotóközösség manifeszt elfordulása az igazgatótól tehát új elem, olyan, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Arra a világos kérdésre tehát, hogy a mai helyzetben megírnám-e támogató nyilatkozatomat, azt a világos választ adom, hogy Eszenyi Enikő irigylésre méltó képességeinek elismerésével, valamint több évtizedes szakmai barátságunk vállalásával együtt: nem írnám meg. Arra kérném, hogy előtte mélységben és komolyan, a kialakult helyzettel szembenézve tisztázza a viszonyát alkotótársaival.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az az állítás, amely szerint az Eszenyi Enikőt ért támadássorozat annak a következménye, hogy a Vígszínház, vagy személyesen a Víg igazgatója nem vett részt december elején az új Előadóművészeti Törvény kidolgozásának módja és annak tartalma elleni tüntetésen - hamis. Mindenki a tüntetés után két hónappal adta ajánlását. A Vígszínháziak tiltakozása belülről jön, az alkotóközösségből magából, és épp ezért kell komolyan venni."

Itt pedig Crespo Rodrigo válasza:

„Az Eszenyi Enikő igazgatói pályázatához kapcsolódó támogatásom elküldésekor nem voltam tisztában a kollégák által azóta leírt helyzettel. A kialakult események fényében azonban azt kell, mondjam, ha most kérne rá, biztosan nem támogatnám az igazgatói pályázatát."

Kollégánk érdeklődésére Barda Beáta elmondta, hogy nem támogatta Eszenyi Enikő pályázatát, azt nem is ismerte meg. Viszont kész bizonyos területeken együttműködni a Vígszínházzal.

atv.hu

Itthon

Mácsai Pál megszólalt az Eszenyi-ügyről: „Az agresszió sehol, semmilyen formában nem megengedhető"