„Szerintem ők azt hiszik, hogy itt nincs normális ember”

- hangzik el az egyik lakótól azon a közösségi beszélgetésen, amelyet a Kontúr Egyesület tart minden héten a Hős utca 15 / A-B szám alatti lakosoknak. A téma ezúttal is a lakótömb elbontása, és az, hogyan érvényesítsék érdekeiket az önkormányzattal szemben, hogy a szanálás után is lehetőségük legyen eddigi életszínvonaluk megőrzésére. Hónapok óta tart a huzavona a felek között. Mint ahogyan arról mi is beszámoltunk korábban, az önkormányzat elvileg 2019 végéig rendezné a tulajdonviszonyokat, és csak ezután dózerolná le az épületeket. Helyükre sportkomplexum kerülne, rekreációs céllal.

A lakógyűlést nagyjából hetente tartja meg a Kontúr Egyesület, amiről köztudott, hogy április végével távoznia kell a Hős utcából. Legalábbis abból a közösségi térből, ahol a cikk írója is járt. Azon túl, hogy az ittenieknek nagyjából ez az egyetlen lehetősége, hogy meghallgassák őket, az egyesület heti 2-3 gyerekfoglalkozást is tart, és ez a szobán is jól látszik. A rajzokkal, és fényképekkel kitapétázott falakon túl könyvek tucatjai várják a hátrányos helyzetű fiatalokat, akik közül sokan – minden bizonnyal – otthon nem találkoznak ezzel a fajta „kikapcsolódási” lehetőséggel. A polcokon pedig külön jelzések vannak: fiús, lányos, ismeretterjesztő stb. Mielőtt túlságosan elmélyednék a részletekben, ajtódörömbölés szakítja meg a pillanatnyi csendet, a gyerekek ugyanis azt hiszik, ismételten gyerekfoglalkozás lesz a helyiségben. A helyiek – látva az arcomon lévő zavart – rögtön azzal fordulnak felém: ne lepődjek meg, ez csak egyfajta játékos megnyilvánulás, bár igaz: néha esténként is hallható, és van, hogy szó nélkül hagyják, különben csak azért is ráerősítenek.

A kezdeti ajtócsapkodások nem csak a pillanatnyi csendet, de a lakók kezdeti megilletődöttségét is megtörték, így szinte azonnal elkezdtek ömleni a történetek arról, milyen is itt élni – főképpen azokról a szerhasználókról, akiknek fogyasztóként vagy éppen dílerként pont az itteni lakótömb lett pillanatnyi „élvhajhászásuk” gócpontja. Többen saját történeteikkel érzékeltették a problémát, amely annak ellenére sem múlt el, hogy néhányszor már razziáztak a rendőrök a házakban. Egy harmincas éveiben járó nő, aki 2008 óta él itt, azt mesélte: nem ritka, hogy rángatózó emberek között szlalomozva jut el saját lakásához. A gazdasági válság idején egyébként hitelt vett fel, és ez volt az egyetlen hely, ahol tulajdonhoz jutott, gyermekét is itt neveli, és bár fizikai atrocitások nem érték őket, mégis minden egyes alkalommal kisétál a gyermeke elé, ha az este jön haza. „Az még semmi” - vágja közbe egy másik nő, immár a B házból. Este ordibáló emberek jelennek meg náluk – meséli – és az eltorzult arcukat látva csak arra tud gondolni, hogy valamilyen szer hatása alatt állhatnak. És ha nem lenne elég „izgalmas a sztori”, megjegyzi: hol baltát, kést vagy viperát lengetve kiabálnak bele a nagyvilágba. Olyan is előfordult, hogy másnap dolgozni se ment be a munkahelyre a már említett eset miatt.

A történetmesélések közepette persze megy a vita a lakók között, merthogy a közösségi beszélgetés fő célja mégiscsak saját sorsuk: az épület szanálása és a hogyan tovább. Vagyis a lakások értékbecslése, amelyről már tavasz óta megy az „izmozás”. A Kontúr Egyesület – két önkéntesével, Molnár Zsuzsával és Mihály Bulcsúval –, valamint a Református Cigánymisszó önkéntesével, Tukacs Gittával kiegészülve igyekszik összegyűjteni a lakók érdekeit és azokat továbbítani az önkormányzat felé. Vannak persze, akikkel már született egyezség, de utóbbi hozzáteszi: jelenleg is 80-90 körül lehet a magántulajdonosok száma a két tömbben, és a megjelentek is tulajdonnal rendelkeznek.

A felek közötti (lakók és önkormányzat, mint többségi tulajdonos) ellentét egyszerű: a magántulajdonnal rendelkezők olyan árat szeretnének kapni lakásaikért, amellyel új életet kezdhetnek máshol, lehetőleg ugyancsak tulajdonban és Budapesten, tekintve, hogy a fővárosban zajlik az életük. Az önkormányzat pedig – a Hős utca hangjai blog, a korábbi sajtóhírek, és nem utolsósorban a jelen lévő lakók beszámolói szerint – pár milliót ajánl a lakásokért, jellemzően ötmillió forint alatti értékben vásárolná ki az ottaniakat. A kőbányai vezetés a vita során azzal érvelt eddig, hogy nem kínálhatnak többet a piaci árért, ezek a lakások ennyit érnek. A lakók eközben pedig egy tavaly nyári értékbecslésre hivatkoznak, amely a hasonló paraméterekkel rendelkező lakásokhoz hasonlítva kihozta: igazi piaci viszonyok alapján lakásaik 10,9 és 11,9 millió forintot is érnének. Csakhogy az önkormányzat arra is hivatkozik, hogy a bontás miatt már nem lehet piaci viszonyokról beszélni. A Belügyminisztérium egyébként 2017 decemberében 2,1 milliárd forint állami támogatást nyújtott a kőbányai önkormányzatnak a Hős utcai nyomortelep rendbetételére. Ebből – a Belügyminisztériumnak a városvezetéssel megkötött támogatói okirata alapján – 1,1 milliárd forintot fordíthatnak lakásvásárlásra, kisajátítási kártalanításra, míg bérleti jogviszony megvásárlására 96 millió forintot adhatnak ki.

Néhányan már megegyeztek az önkormányzattal, és önkormányzati lakást kapnak a magántulajdonért cserébe, de akad olyan is, aki a nagyjából 4,5 millió forintos árba ment bele. A jelenlévők szerint azonban ez azért nem megoldás, mert csupán határozott idejű szerződést kötnek. Sokan pedig attól tartanak, hogy mi lesz akkor, ha az lejár. Eközben kőbánya lakásrendelete sem teszi lehetővé, hogy határozatlan idejű szerződést adhassanak. Ebből kiindulva még mindig több tucat lakó van, akik itt élnek, és akik nem értik, miért haladnak ilyen lassan az események. Legszívesebben ők is maguk mögött hagynák a történteket, és abban is egyetértés van a megjelentek között, hogy a Hős utcát is hátrahagynák, de ilyen ajánlatok mellett – már akivel leültek tárgyalni – nem egyezkednek. Tulajdonért ugyanis tulajdont szeretnének, ami pár millió forintból aligha kihozható.

Kerestük az önkormányzatot is, amint válaszolnak, frissítjük a cikket.

Itthon

Kilátástalan helyzetben a Hős utcai nyomortelep lakói