Mi volt a döntő érv, ami meggyőzte Lázár János minisztert, hogy mégis inkább a postásokban bízzon, már ami az Erzsébet utalványok kiszállítását illeti?

Nem voltam ott a szakszervezeti találkozón.

A hétvégi nagy felháborodás, tiltakozás miatt visszakoztak?

Nézze, az, hogy a kormányzati tisztségviselők egyes szereplői, a szakszervezetek felháborodnak azon, hogy munkaidőben – tehát nem munkaidőn kívül – kéne ellátni valamit, olyan feladattal kellene foglalkozni, amit eddig nem csináltak, ez önmagában szerintem nem elég érv arra, amit a szakszervezetek leírtak miniszter úrnak.

A miniszter úr nem az a miniszter, aki csak azért, mert van egy média-hecckampány, hajlandó megváltoztatni a döntését. Meglátásom szerint igenis lett volna értelme, hogy kormányhivatalnokok találkozzanak a nyugdíjasokkal. Ráadásul úgy, hogy a kormányhivatalok, illetve a járási hivatalok minden technikai paramétert biztosítottak volna, legyen szó a kiszállítás módjáról a tanyavilágba.

De így elvileg többe került volna, mint a 480 forintos postaköltség.

Miért került volna többe?

Mert a 10 ezer forintos utalványt oda kell vinni a tanyára is, ami benzinpénzt jelent például. Ráadásul a hivatalnokok túlterheltek.

A hivatalnokoknak sokszor vannak ügysegédeik. És nem arról volt szó, hogy minden hivatalnok kapott volna tíz nevet. El kellett volna osztani a neveket, annak alapján, hogy kinek milyen típusú feladatai vannak. Mindig is létezett olyan probléma, hogy nem lehet rendesen „átmozgatni” egyik munkakörből a másikba a hivatalnokokat. Az Erzsébet utalvány kézbesítése kapcsán egy olyan feladatról beszéltünk, amit a kormányhivatalok, illetve a járási hivatalok vezetői be tudtak volna osztani a szabad munkaerőkapacitás ismeretében, a szabad autókapacitás ismeretében.

Sosem árt, hogyha egy kormányzati alkalmazott – jelen esetben egy politikus – abban az élethelyzetben találkozik a választókkal, amely élethelyzetnek a jobbítása érdekében végzi a közfeladatát. Lázár miniszter úr a saját kollégáitól rendszeresen elvárja azt, hogy érdemben kommunikáljanak az állampolgárokkal, keressék azokat a fórumokat, ahol ezt meg lehet tenni. Szerintem ez normális.

Kötelezően előírt személyes kontaktus?

Igen. Nem elégszik meg azzal, hogy saját tárcájának a vezetői köre – államtitkárok, helyettes államtitkárok, főosztályvezetők – a médiából értesüljenek arról, mit gondol a társadalom egy-egy kérdésben. És ebben a személyes részvételben miniszter úr is élen jár.

Úgy érti, Lázár János miniszter személyesen adta volna át egy nyugdíjasnak a 10 ezer forintos Erzsébet utalványt?

Nem volt erről konkrétan szó, de Lázár miniszter urat ismerve szerintem ennek nagyobb a valószínűsége, mint az ellenkezőjének. Abszolút el tudom képzelni, igen. És a saját kollégái esetében ugyanezt elvárta volna.

Ön is elment volna utalványt átadni?

Igen.

Az pusztán rosszindulatú spekuláció lenne, hogy az Önök tervei szerint a nyugdíjasokhoz az utalványt elvivő kormányhivatalnokoknak később is el kellett volna játszani a postást? Ők lettek volna a kampányhadsereg, helyettesítve a Fidesz-aktivistákat?

Nincsenek postásságra vonatkozó ambícióink, ha ez a kérdés. De komolyra fordítva a szót, csak olyan ügyben tudok elképzelni ilyen feladatot a kormányhivatalnokok számára, ami a feladatkörükbe tartozik. A kormányalkalmazottak semmilyen más ügyben nem mozgósíthatóak.

De sok ilyen ügy lehetett volna, nem?

Ön a kérdésében ezek szerint azt feltételezi, hogy a kormányhivatalnokok mind a mi támogatóink.

Azt feltételezem, hogy a kormányalkalmazottak lojálisak a kormányhoz.

Örülök annak, ha ez az érzés kialakulhat. És ha ez így van, az politikailag mindenképpen hasznos, mert azt jelenti: a Fidesz az egyedüli kormány, amely képes meggyőzni az állami szféra alkalmazottait, hogy miért érdemes rá szavazni, és ezt sikerült is realizálni.

Én ezt nem tényként állítottam.

De én levontam a következtetést.

Itthon

Csepreghy: Lázár János is személyesen vitte volna az Erzsébet utalványt