A Cofidis országos vizsgálatából kiderül, hogy még mindig nem könnyű szülői segítség nélkül lakáshoz jutni. Az Y generáció, azaz a 18-36 évesek 44 százaléka a szüleinél lakik, míg jó egyharmaduk (36 százalék) saját lakásban él, többnyire a családja támogatásának köszönhetően. Ugyanakkor a korosztály kétharmada állítja, hogy önállóan tartja fenn magát.

Az Y generációs háztartások – akik feltehetően a nemzedék tehetősebb egyharmadát adják – a lakossági átlaghoz képest 30 ezer forinttal többet költenek havonta. Kiadásaik nagy része lakásfenntartásra (41 300 forint), bevásárlásra (31 400 forint) megy el, míg ruházkodásra átlagosan 12 800 forintot és szórakozásra 10 200 forintot fordítanak a nem ritkán egyszemélyes háztartások.

A kutatás alátámasztotta az elmagányosodási tendenciát is, hiszen a generáció 37 százaléka egyedülálló, és megcsappant a házasok aránya is. A rendszerváltáshoz képest a házasság 8 évvel tolódott későbbre, és a mostani fiatalok 10 százaléka él csak házastársi kapcsolatban.

Általánossá vált a gyerekvállalás halogatása is: a 36 év alattiak 82 százaléka gyermektelen, bár 77 százalékuk szeretne gyereket. Míg a rendszerváltáskor a nők átlagos életkora első gyermekük születésekor 23 év volt, a mostani generációnál ez már 28-29 év.

A halogatást jellemzően a szülők is támogatják, akik pedig a maguk idejében másként gondolkodtak a családalapításról – ez már abból a követéses vizsgálatból derül ki, melynek során a mai 23-24 éves fiatalok családalapítási terveiről kérdezték meg az édesanyákat. A kutatás első hullámát 1988-ban végezték az MTA Szociológiai Kutatóintézetének szakemberei, amikor első gyermeküket váró kismamákat kérdeztek ki, majd egy éven belül ismét meginterjúvolták egy részüket, végül 23 évvel később, 2011–2013 között megint felkeresték, és gyermekeik családképéről kérdezték őket. Illusztráció

Kapunyitási pánik

Kiderült, hogy a magyar valóság sok tekintetben rácáfol azokra a nyugat-európai kutatásokra, melyek szerint a családi értékek, ideálok és termékenységi minták átöröklődnek a generációk között. Számos egyéb tényező, kapcsolat (testvéri, kortársi) is hat a családalapítási döntésekre, de hazánkban mindenekelőtt a rendszerváltás hatására következett be komoly változás ezen a téren is. 1988-89-ben a várandós nők átlagéletkora 22 év volt, és 86 százalékuk élt házasságban. A mára felnőtt 23-24 éves gyermekeik zöme, 79 százaléka a szülőkkel él, 21 százaléka önállóan. A fiatalok 58 százaléka dolgozik, 30 százaléka tanul, további 12 százaléka nem tanul, nem is dolgozik. S míg 1989-ben az apák 16, s az anyák 13 százalékának volt felsőfokú végzettsége, addig ez 2012-ben már a lányok közel felére és a fiúk harmadára volt jellemző.

A mai fiatalokkal kapcsolatban a szerzők általánosságban is a „kapunyitási pánikot, az elköteleződés iránti igény hiányát, a tanulmányok elnyújtását” emlegetik, aminek gyökerét az általános bizonytalansággal, kiszámíthatatlansággal magyarázzák.

Ennek következménye a halogató magatartás, ami a kilencvenes évek óta állandósulni látszik a mindenkori fiatal generációk életében. A mai 23-24 évesek kétharmadának (a lányok 75, a fiúk 53 százalékának) volt komoly párkapcsolata, míg tizedüknek még soha. Mindegyikük szeretne gyereket, többnyire kettőt, de csak a húszas évei végétől. 12 százalékuk három gyereket szeretne, ennél többet szinte senki nem vállalna.

Nincs is róla szó

Amikor a szülőket a gyermekeikkel a jövőről folytatott beszélgetéseikről kérdezték, kiderült, hogy ezek kimerülnek a munka és tanulás, azaz az egzisztenciateremtés témakörében – családalapításról az anyák csak elvétve, az apák egyáltalán nem beszélgetnek az utódaikkal. Sok 24-25 éves még a tervezésig sem jutott el. A szülők a családalapítás akadályaként elsősorban az anyagi biztonságot, illetve a megfelelő partner hiányát említik, emellett gyakran visszatérő érvük, hogy a „gyerek” még nem elég érett, nem kész rá, más érdekli. Márpedig a kutatók szerint a fiatalok jövővel kapcsolatos tervei nagyban függnek a velük kapcsolatban álló személyek viselkedésétől, normáitól, véleményétől.

Tény, hogy a fiatalok jelentős hányada meglehetősen elszigetelten él: közel egyötödüknek nincs egyetlen jó barátja sem, de a „komoly párkapcsolattal” rendelkezők kétharmadának sem bizalmasa a partnere, vagy a nem egyke fiatalok mindössze 8 százalékának bizalmasa a testvére.

Illusztráció A kutatók furcsállják a szülők felmentő magatartását gyerekeik halogatott családalapításával kapcsolatban, már csak azért is, mert 20-25 év távlatában mind az apák, mind az anyák többsége úgy emlékszik vissza, hogy gyermekvállalását a humán értékek sokkal inkább befolyásolták, mint materiális megfontolások: ilyen volt az élet továbbadásának célja, a tartós párkapcsolat iránti igény, illetve az, hogy a nők fele például úgy tartotta, hogy a gyermek az élet értelme. Ezek az értékek ma már sem a szülők, sem utódaik gondolkozásában nem dominálnak. A szakemberek felhívják a figyelmet a szülők felelősségére, hogy mást közvetítenek a gyerekeik felé, mint amilyen meggyőződést az életüket átgondolva megfogalmaznak. Ugyanis 25 éves gyermekük gondolkodását jellemzően nem a párválasztás, gyermekvállalás irányába terelik, hanem a döntés elodázását támogatják.

Hetek / M. M. R.

Itthon

Halogatják a házasságot és a gyermekvállalást a fiatalok