A Roses Revolution, azaz a Rózsák forradalma nevű mozgalom célja, hogy felhívja a figyelmet a szülőszobán történő visszaélésekre, orvosi és személyzeti figyelmetlenségre, illetve az empátia hiányára. Az alulról szerveződő kampányt anyák, apák és családok kezdték el, hogy véget vessenek az erőszaknak a szülészeteken.

A Rózsák forradalma megmozdulás legfontosabb offline eseménye a Másállapot a szülészetben! nevű demonstráció volt március 20-án, ahol a traumatikus szülésélményen átesett édesanyák és a velük szimpatizálók együtt sétáltak.

„Együtt leszünk mi, anyák és családjaink, nők, férfiak, szakemberek, mindannyian, akik szeretnék, hogy a magyar szülészeti rendszerben végre pozitív és valódi változások induljanak meg”

– fogalmazták meg a célkitűzést az oldal létrehozói.

Forrás: facebook.com
A kampány fontos alappillére a nők által beküldött fotók, történeket, amiket #masallapotot2016 hashtaggel töltenek fel a Facebook oldalukra. Ezekből idézünk néhányat.

„Ott nem fájhat”

Sírva toltak a műtőbe, az anesztes nem értette mi bajom, mondtam, hogy szülni akartam. A műtőben elvégezték a próbákat. Hiába mondtam, hogy érzem, a válasz az volt, hogy jó, de itt (karomon) jobban érzem, nem? De. Végül elkezdték a műtétet, én meg mondtam, hogy hagyják is abba, mert nem jó az érzéstelenítés. Hiába, senkit nem érdekelt. Kiabáltam kikötözve, és azt a választ kaptam, hogy “Anyuka, mi fájna? Hol fáj? Ott nem fájhat.” Nagyon rossz volt, azt hittem meghalok. Végül mikor felemeltem a lábaimat, hogy menekülőre fogjam, akkor hittek nekem, és elaltattak. Kábult emlékfoszlányaim vannak első emlékként a lányomról, de persze nem kaphattam meg, mert átadták a csecsemőosztályra, (“Ne bonyolítsuk, anyuka.”) reggel nyolckor megkapom. Este hétkor született. Annyira fáj, hogy még most is elsírom magam.

Másnak kellett a kórházi ágy

Előfordult olyan is, hogy a kiírt időpont előtt két héttel megcsászározták az anyát, holott a baba még egyáltalán nem akart megindulni. Később kiderül, a műtétre azért került sor, mert a kórházi ágy már nagyon kellett valakinek.

„Nem akarja elhinni, hogy meghalt a magzat!"

- Nincs szívhang! - Tessék? - Meghalt a magzat! - Nem hiszem el! - és potyogtak a könnyeim. - Ha nem hiszi el nekem, menjen el más doktorhoz! - felpattant a székből és kinyitotta a váróterem ajtaját. -A maga felesége van bent? - kiáltotta. Jöjjön be! Nem akarja elhinni, hogy meghalt a magzat.

Mindez 3 perc alatt történt.

Forrás: facebook.com
Kizavartak egy vajúdó kismamát

Az egyik édesanyának nagyon gyorsan zajlott a szülése. „A mentőben úgy kellett visszatartani, a mentőssel meg levetetni a nadrágomat. A kórházban minden szülőszoba tele, így egy vajúdó kismamát kizavartak, gyors lepedő csere. Mint valami látványos színházi előadása hangulatos eleme - előttem a lepedő lebbenése. Ágyra fel, láb szét.”

„A szoba úgy fest, mint egy mészárszék”

K. történetét az egyik dolgozó osztotta meg.
„K. (19 éves) fél 8 körül érkezik a kórházba. Jól viseli a kontrakciókat, legszívesebben álldogál, sétálgat a szobán belül. Édesanyja a lelkére kötötte, hogy maradjon talpon, amíg csak tud. Mondja is, hogy ülve szeretne szülni, hogy segítse a babát. (…) Amikor az ügyeletes orvos 11-fél 12 körül bejön, 2 perc után kijelenti, hogy kell ide az oxitocin. Nincs tájékoztatás, hozzájárulás kérése, nincs lehetőség az informált döntésre. Bekötik. (…) K. olyan erős és magabiztos volt, aztán olyan kiszolgáltatottá és elveszetté vált.

Az orvos az egyik kontrakciónál brutálisan elkezdi nyomni K. hasát, akinek ettől eltorzul az arca és üvöltve lökdösi az orvos kezét, aki tudomást sem vesz róla. Ez kétszer is megtörténik, amitől K. nagyon rosszul lesz, hánynia kell, nem hall már, nem tudja, mit csináljon, nincs jelen, fel is kiált kétségbeesetten, hogy „Hol vagyok?!?”.

(…)

Az orvos ekkor újra rányom a méhére, amitől brutális mennyiségű vér spriccel ki az anyából, beterítve ezzel szülésznőt és a fél szobát. Elképesztő jelenet, a szoba úgy fest, mint egy mészárszék.

Forrás: facebook.com

A gátseb ellátása alatt K. szinte magán kívül, csendben fekszik az ágyon, teljesen kitárulkozva, a babája nélkül. A méhűr kitörlése és a varrás legalább háromnegyed órán át tart, K.-nak nagy fájdalmai vannak közben, szinte minden aprólékosan, komótosan elhelyezett öltést érez.”

Világszerte durván bánnak a szülő nőkkel

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már 2014-ben aggasztó adatokra hívta fel a figyelmet. Világszerte az egészségügyi intézményben szülő nők nagy része tapasztal tiszteletlen és durva bánásmódot.

Az anyák leginkább a következőkre panaszkodtak: fizikai erőszak, megaláztatás és verbális erőszak, beleegyezése nélküli orvosi beavatkozás, beleértve a sterilizálást is, orvosi titoktartás megszegése, a fájdalomcsillapítás megtagadása, illetve súlyos elhanyagolásból fakadó életveszélyes állapot.

Ráadásul, ha a szülő nő serdülőkorú, hajadon, alacsony társadalmi és gazdasági státuszú, kisebbséghez tartozik, vagy esetleg HIV fertőzött, akkor az átlagosnál jobban ki van téve a durva bánásmódnak.

Az egészségügyi rendszereket úgy kéne megszervezni és működtetni, hogy azok biztosítsák a nők szexuális és reproduktív egészségét és emberi jogait – áll a WHO állásfoglalásában. A szülészeti erőszak elleni felhívásukat a magyar Születésház Egyesület is aláírta, mivel tapasztalataik szerint a durva bánásmód a szülőszobán hazánkban is létező jelenség. A helyzetet nehezíti, hogy nincs jogi megfogalmazás a durva bánásmódnak, így pontosan felmérni sem lehet, hogy milyen formában és mennyire gyakran történik, illetve milyen hatása van a nők fizikai és lelki állapotára.

A világon elsőként Venezuelában ismerték el 2007-ben a szülészeti erőszakot jogi terminusként. A leírás szerint

szülészeti erőszaknak számít az egészségügyi dolgozók által a reproduktív folyamatra gyakorolt minden olyan eljárás, amely dehumanizáló, amely a gyógyszerhasználattal való visszaélésként jellemezhető, illetve amely betegségként kezeli a szülés-születés természetes folyamatát, ezáltal megfosztja a nőket az önrendelkezéstől, a testük feletti szabad döntés jogától, és negatívan befolyásolja az életminőségüket.

Egyre több a császármetszés

Az utóbbi évtizedekben a császármetszés volt a leggyakrabban végzett műtéti beavatkozás a fejlett országokban, ráadásul évről-évre nő a számuk.

Forrás: facebook.com

Magyarországon az összes szülés közt a császármetszések aránya 1990-ben még csak 10 százalék körüli volt, a 2000-es évek elejére megduplázódott, 2013-ra 36 százalék, 2015-ben pedig 39 százalék volt.

A legtöbb császármetszést a Budapesti Honvédkórházban végzik, de országszerte megdöbbentő adatokat találtunk. A 28 ezer lakosú Kazincbarcikán van a legkevesebb beavatkozás, ott 11 százalék körüli. A hasonló nagyságú, 30 ezres lélekszámú Gyulán viszont ennek a négyszerese, 44 százalék.

Schimcsig Nóra, a Nemzetközi Császármetszés Figyelő Hálózat (ICAN) magyar alapítója az ATV Esti start című műsorában kifejtette: valószínűleg nem a nők különbözősége miatt térnek el ennyire a számok. A szakértő szerint több tényező játszik szerepet a jelenségben, és

„egyértelmű, hogy annak is szerepe van, hogy egy kórház mennyire leterhelt, mivel ez egy gyorsabb megoldás"

– fejtette ki. Úgy gondolja, hogy az OEP támogatásnak is szerepe lehet benne, hiszen a császármetszés 183 ezer forint jelent a kórháznak, a sima szülés pedig 89 ezer forintot. „A finanszírozásnak egyértelműen van torzító hatása az ellátásban. A kórház érdekelt abban, hogy minél több beavatkozást végezzenek, hiszen annál többet kapnak” – mondta.

Schimcsig szerint az is számít, hogy az adott intézmény vagy orvos értéknek tartja-e, hogy a nők természetes úton szüljenek. „Magyarországon az átlag nő rábízza magát az orvosra, ez egy függő kapcsolatot eredményez, ahol egyre kevésbé jelenik meg, hogy az anya mit szeretne” – fejtette ki a szakember. Ha szülésznők is jelen vannak, akkor alacsonyabb a császármetszés aránya, de magasabb a szám a katonai kórházakban, a magánintézetekben és a magánorvosoknál.

„A császármetszés veszélyesebb az anyákra nézve, többen halnak bele, és több komplikáció léphet fel, például súlyos vérzés, a méh eltávolítása, súlyos fertőzés, tüdőembólia” – hangsúlyozta.

Minden 20. nő poszttraumás stressztől szenved

A Születésház Egyesület a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével néhány éve létrehozta az EMMA vonalat, amely egy email- és telefoncsatorna, ahol bárki anonim módon elmondhatja a véleményét terhességével, szülésélményével, a kórházban töltött napjaival, a gyermekágyi szakasszal és a szoptatással kapcsolatban.

Forrás: facebook.com
Az EMMA vonal munkatársa szerint főként a filmeknek köszönhetően hagyományosan abban a hitben növünk fel, hogy a szülés félelmetes dolog. „A szülő nőket jellemzően passzív alanyként tüntetik fel, akik háton fekve, ordítva várják, hogy az egészségügyi személyzet tegyen valamit. Nem azt tanultuk, hogy aktívan részt vehetünk, felelősséget vállalhatunk a saját testünkért. Bízzuk ezt az orvosra, ő tudja azt a legjobban – hangzik el gyakran. Ez természetesen igaz, ugyanakkor

a saját testünket, a saját lehetőségeinket, határainkat mi ismerjük a legjobban. Éppen ezért érdemes észben tartani, hogy az orvos tudása csak a mi tudásunkkal, tapasztalatunkkal párosulva tud hatékony lenni”

– mondta a munkatárs a hvg.hu-nak.

A felmérések szerint minden húsz nőből egynél poszttraumás stressz-szindróma lép fel a szülést követően, ami kihat a párkapcsolatukra, a szexualitásukra, az énképükre, a gyermekeikkel való viszonyukra, arra, ahogyan nőként definiálják majd magunkat, és nem utolsósorban a további gyermekvállalási hajlandóságra.

Itthon

Másállapot: horrortörténetek a magyar szülőszobákról