Megígért bérrendezésüket Rétvári Bence államtitkár nemrég a gazdaság teljesítményétől tette függővé. „Addig húzzák az időt, amíg az ágazat kiürül. Ez azt jelenti, hogy veszélybe kerülhet az idős-, a gyermek- és a fogyatékosgondozás” – mondta a Heteknek a sztrájkbizottság ügyvivője. Két éve küzdenek a jobb munkafeltételekért, csatlakoztak a nővértavaszhoz is, és május végére ágazati demonstrációt szerveznek.

A tavalyi választás előtt a kormány óvatosan ígért, de mintha abból is visszatáncolna.

Pályatársaihoz képest viszonylag sokat, havi nettó 105 ezer forintot keres az a szociális gondozó, akinek a fotója kint látható a Facebookon. Jobban mondva ennyit keresne K. Józsefné akkor, ha a munkáltatója – azaz a helyi önkormányzat – nem tartaná vissza a bérét immár négy hónapja. Az asszony, akinek esete jól példázza az egész ágazat helyzetét, fotóját az „Állj ki magadért! Szociális selfie” szlogennel indított kampány felhívására tette közzé a facebookon. A kampányhoz sokan csatlakoztak, közzétéve fizetésüket, szakmában eltöltött munkaidejüket és végzettségüket. Látható, hogy nemegyszer diplomás, sok éve pályán lévő szakembereknek is csupán az átlagos nettó 80 ezer forint körüli fizetés jut.

„Két éve tart a szociális ágazat harca a bérek emeléséért, a méltó megélhetési körülményekért. A kormány az önálló szociális bértáblát sem április végén, sem a május 6-ai ülésén nem fogadta el. Ki kell állnunk a magunk érdekében!” – írta felhívásában a tiltakozó kampányt elindító Szociális Munkások Demokratikus Szakszervezete. Az SzMDSz arra kérte a kollégákat, hogy az ápolónők tiltakozásához hasonlóan fekete öltözetben vagy fekete szalagot kitűzve töltsenek fel magukról egy fotót. A közhangulatot mutatja, hogy a csatlakozók – szociális gondozók, kisgyermeknevelők, technikai dolgozók – többsége arcát vállalva fényképezkedett.

Nem és nem

A kampány azt követően indult, hogy a kormány másodszor is visszautasította a szociális bértáblát, amit az EMMI terjesztett elő, és az NGM is támogatott, s aminek a szociális dolgozók bérrendezése volt a célja. Tavaly óta a tiltakozások – és a közelgő parlamenti választás – hatására a szociális, gyermekvédelmi és gyermekjóléti dolgozók bérpótlékban részesülnek, ami a kormány állítása szerint 5-11 százalékos béremelést jelent, az érintettek szerint havi átlag 5-6 ezer forinttal többet.

Idén áprilisban Czibere Károly szociális szakállamtitkár ígéretet tett arra, hogy a bérpótlék évi 12 milliárd forintos kerete júliustól a szociális bértábla bevezetése miatt nőni fog. Elmondta: 2016 januárjától bevezetik a szociális életpályamodellt is, aminek révén differenciáltabb béremelések lesznek, és a munkakörülmények is javulni fognak. Az életpályáról szóló egyeztetések másfél éve zajlanak a szakmai érdekképviseletek és a minisztérium között.

Két lépés vissza

A kormány azonban nemrég visszalépett, és lényegében azt hangoztatta: egyelőre a szakma elégedjen meg a bérpótlékkal. A 2016-os költségvetési törvénytervezet viszont már nem tartalmazza sem a teljes bérpótlék, sem a béremelés összegét, Lázár János kancelláriaminiszter pedig közölte: az életpályamodell bevezetéséhez előbb át kell tekinteniük a szociális ellátórendszert. „Világos kereteket kell teremteni a szociális ellátásban. Tisztázni kell például, hogy a szociális ellátásban milyen egyházi vagy civil szerepvállalás lesz a következő időszakban” – mondta Lázár, akinek szavait később Czibere is elismételte. Rétvári Bence államtitkár a Parlamentben arról értekezett: arra kell törekedni, hogy ne hitelből, hanem a gazdaság teljesítményének növekedésével összhangban emeljék a béreket.

Czibere Károly

„A bérpótlék tűzoltás volt, ami nem azonos a bérrendezéssel, a bérrendezésnek pedig nincs köze az életpályamodellhez. Az végképp érthetetlen, hogy miért kell a hét éve befagyasztott, példátlanul alacsony bérek rendezésének kérdését a szociális ellátórendszer átvilágításához kötni. Kérdés az is, hogy eddig miért nem vizsgálták át a rendszert, hiszen épp emiatt vezették be a TAJ-alapú nyilvántartó rendszert, aminek révén naprakész adatokkal rendelkeznek az alap- és szakellátásban folyó munkáról” – mondta a Heteknek Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (BDDSZ) elnöke, aki egyben az ágazati sztrájkbizottság ügyvivője is.

Hozzátette: nemcsak a béremelésre megígért 15 milliárd forintos tétel hiányzik a jövő évi költségvetésből, hanem a bérpótlék évi 12,5 milliárdos kerete helyett már csak 5,9 milliárdos tétel szerepel. Azaz még a tavaly kiharcolt, átlag havi 5-6 ezer forint pótlékuk sem biztosított, miközben egyéb pótlékokat, cafeteriát is sorra megvonták az ágazatban dolgozóktól. Gyakori, hogy a fenntartó önkormányzatok nem képesek a bérek fedezetét előteremteni, nem beszélve arról, hogy a dolgozók közmunkásként való visszafoglalkoztatása a szociális ágazatban is ismert jelenség. Azoknak a bérrendezése, akik nem tartoznak a szakállományba, végképp megoldatlan.

Üresedés

„Még vezetői pozíciókba is nagyon nehéz szociális szakembert találni, olyan siralmasak a fizetések. Az ágazatban 93 ezer fő dolgozik, háromnegyedüknek a nettó bére nem éri el a 2013-as létminimumot, azaz a 87 510 forintot” – hangsúlyozta Szűcs Viktória. Krónikus szakember- és forráshiány állt elő az ágazatban, erre hívja fel a figyelmet a Családsegítők és Gyermekvédelmi Szolgálatok Országos Egyesületének drámai hangú közleménye is. Szűcs szerint nő a szakmabeliek pálya- és országelhagyása, több ezer betöltetlen állás van. A szakmai utánpótlás sem biztosított, mivel kilátás sincs arra, hogy a bérek megközelítsék a magyar átlagkeresetet.

„Addig húzzák az időt, amíg az ágazat kiürül” – figyelmeztetett a BDDSZ elnöke. Sztrájkolni nem tudnak, mivel a kormány bevett módszereként folyik a huzavona az elégséges szolgáltatások meghatározása körül. A Szociális Ágazati Sztrájkbizottság a kérdés tisztázása végett bírósághoz fordult, az egyeztetéseket felfüggesztette, és ágazati tüntetést hirdetett május 29-re. Legfontosabb követeléseik között szerepel az egészségügyi dolgozói illetmény-, illetve bértábla kiterjesztése a szociális ágazatban foglalkoztatottakra is, valamint a rendszeres érdekegyeztetés. Egy 2013-as ombudsmani vizsgálat is megállapította a szociális gondozók hátrányos megkülönböztetését a bérezés terén, mivel az egészségügyiekhez képest azonos munkáért (idősgondozás, betegápolás) kevesebb bért kapnak. Emiatt kellene a szociális bértáblát összehangolni az egészségügyivel, ezért nagy az átjárás az előbbi szférából az utóbbiba.

„A másik két területen (oktatásügy, egészségügy – a szerk.) már történt valamiféle és nem elhanyagolható bérrendezés, ugyanakkor a szociális bérpótlék inkább arculcsapása a segítő szakmák képviselőinek, mintsem a megbecsülés felé vezető út első lépcsőfoka” – olvasható a főként fiatalabb szakembereket tömörítő radikális szociális munkások blogján, akik a szakmai elitet is felelősnek tartják a kialakult helyzetért. Többek között azért is, hogy kialakulhatott a szociális ellátások állami, civil és egyházi fenntartók szerinti diszkriminatív finanszírozása, ami – mint írják – súlyos megosztottsághoz vezetett a szakmán belül.

Jelzésértékű lépésként emlegetik, amikor Radoszáv Miklós, a hazai gyermekvédelem egyik vezető szakembere évekkel ezelőtt átigazolt a máltaiakhoz. Kérdésünkre több szakmabeli is megerősítette: köztudott, hogy a szociális ellátórendszert az állam az egyházaknak, ezen belül is a Máltai Szeretetszolgálatnak akarja átadni.

„Évek óta egyértelmű kormányzati cél, hogy ezt a szférát „átjátsszák” az egyházaknak, beleértve a szakemberképzést is: ami óriási a normatívák közti differencia attól függően is, hogy állami vagy egyházi felsőfokú intézmény szociális szakemberképzéséről van-e szó. Az állami főiskolák, egyetemek szakjai szinte kiürülnek, holott vidéken égetően szükség lenne a helyi szakemberképzésre és a szociális ellátórendszer megerősítésére is” – mondta el a Heteknek egy egyetemi oktató, emlékeztetve arra, hogy a gazdasági válság során hazánk volt az egyetlen uniós ország, amely drasztikusan lefaragta szociális kiadásait.

Hetek / Makki Marie-Rose

Itthon

90 ezret sem keresnek a szociális dolgozók