A Nobel-díjas író elmondta, hogy bár rossz az egészségi állapota, de tartja magát. Berlinben különösen rossz orvosi kezelést kapott, elképesztő dolgok történtek vele a kórházakban. Elmesélte, hogy egyszer a Martin Luther Kórházban kezelték, amikor öt nap múlva kiderült, hogy ott nincs neurológus, ami az ő betegségéhez kellene. Amikor mégis jött egy, az ismerte őt, a könyveit, és aláírásokat is kért tőle, majd felírt néhány receptet és elment. Öt nap múlva már az otthonában kapott egy 900 eurós számlát, azért egy egyszeri vizitért. A felesége, Magdi mondta, hogy ő is küldjön egy számlát: Nobel díjas íróval beszélgetni 300 márka, egy autogram 900 márka, de aztán sajnos nem tették meg.

Kertész Imre szerint a halál kiszámíthatatlan, de az a lényeg, hogy megcsinálta az életművét. Hozzátette: Nem volt könnyű, mert az utolsó könyv, amire szerződött a kiadójával, egy 10 éves napló lett volna, de rájött, hogy annak semmi értelme nincs.

A író tapasztalta, hogy azzal, hogy elfogadta a Szent István rendet, megosztotta a közönséget, és sokan megrökönyödve fogadták a díj átvevését. Arra hivatkoztak, hogy díjat Göring és Ribbentrop is megkapta, másrészt a 2011-ben alapított díj a keresztény szellemiség hű képviseletéért jár, az író pedig sokszor bírálta ezt a szellemiséget, illetve amivé fajult. Kertész erre azt mondta: amit az embernek kínálnak, azt el kell fogadni. Ráadásul egy olyan ország elnöke nyújtotta ezt a kitüntetést, melynek ő maga is állampolgára. Sokan akarták lebeszélni róla, bűncselekményhez hasonlították a díj elfogadását, de ez hülyeségnek tartja. Bár a kitüntetést egy olyan jobboldali kormány javaslatára kapta, mely sokszor előképének tartja a Horthy-rendszert, relativizálja a Horthy-korszak bűneit, antiszemita gyanús embereket nevezetett volna ki diplomatának, ezek őt nem zavarták.

Az író emlékeztetett arra, hogy a Nobel-díj után is sokan gyalázták, főleg a magyarok. Sőt, a díjátadon is felhívták, hogy igaz-e hogy ellopta a Csacsifogat című darabot a társszerzőjétől. Erre válaszolni sem akart. Nem olvas magyar sajtót, viszont tudja, hogy a díj miatt egyesek kifejezetten utálják, de ezt már megszokta.

Mint mondta: nem vizsgálta a díj odaadásának szándékát, mert a magyar állam elnöke ajánlotta fel, és az, hogy a kormányfő javaslatára teszi, nem foglalkoztatja külön, mivel nem tájékozódik az ország ügyeiről. Egyébként azt tapasztalja az országban, hogy senkivel sem lehet beszélni, senkivel sem tudja megértetni magát. Egy barátjának a fia is feldúltan mondta neki, hogy ne vegye át a kitüntetést. Azt mondta neki, hogy az ember egy egzisztencia, minden embernek van célja vagy értelme az életben. Őt egy egzisztenciális pillanat kényszerítette arra, hogy regényeket írjon. Utálja, és nem tartja úriemberhez méltónak, hogy ha valakit kitüntetnek, akkor például nem mindenkivel fog kezet.

Kertész Imre elmondta, hogy a díj átvétele miatt Schiff Andrástól kapta a legnagyobb kritikát, aki azt mondta, hogy ha átveszi a díjat, akkor meg fog változni a róla kialakult európai kép. Azt felelte neki, hogy ez nem releváns, ő nem utasítja vissza a díjat, mert egyszer már elfogadta.

Schmidt Mária történész a Heti Válasz pár héttel ezelőtti számában azt írta róla, hogy a baloldal számkivetettje, a baloldali liberális értelmiség elől is, ami egyébként mindig - bár néha bírálva - támogatta, külföldre kényszerült. Erről az író azt mondta, hogy a Nobel-díj megkapásakor Spiró György volt az egyetlen, aki tudta, hogy ő kicsoda. Éppen ezért nem kötötte le a vita a kitüntetés átvételéről, mert épp azért küzdött, hogy a regényeit a külföldi kiadók akceptálják. A kitüntetés szerinte nem olyan nagy dolog, mint a közemberek gondolják.

atv.hu

Itthon

Kertész: a Nobel-díj után sokan gyaláztak