Az ukrán válság nyomán megélénkült az orosz hírszerzés információszerző tevékenysége hazánkban – írta múlt héten a Magyar Nemzet katonai forrásokra hivatkozva. A cikk szerint az orosz titkosszolgálatok informatikai vonalon is növelték az aktivitásukat, nem kevés gondot okozva a magyar nemzetbiztonsági szerveknek.

Már tavaly is felmerült több kibertámadás kapcsán, hogy ezek forrása valahol a volt Szovjetunió területén lehet. A MiniDuke nevű kampány például európai országok külügyminisztériumait, kormányzati-, illetve NATO-intézményeket, valamint emberi jogi szervezeteket vett célba – köztük négy magyar célponttal. Bencsáth Boldizsár, a Budapesti Műszaki Egyetemen működő CrySyS Lab kutatója az atv.hu-nak elmondta: az elemzésekből kiderült, hogy ez a támadás nagy valószínűséggel az ukrajnai eseményekkel is kapcsolatba hozható (a kártevő például akkor települt a gépekre, amikor a felhasználó megnyitott egy ukrán NATO-csatlakozásról szóló pdf-dokumentumot ). Az egyik verzió szerint ezen keresztül az ukrán ellenzék szerette volna feltérképezni az érintett intézményeket azzal kapcsolatban, hogy azok miként reagálnának egy esetleges kormány-, illetve oroszellenes akcióra.

Mivel azonban földrajzilag nem sikerült pontosan beazonosítani, hogy honnan indult a támadás, az sem zárható ki, hogy éppen az oroszok akartak ilyen jellegű információkhoz jutni. „Az viszont egyértelmű és érdekes párhuzam, hogy ez a jellegű kiberháború, amelyben nem világos, hogy kik állnak az események mögött, végül a való életben is elkezdődött: van is háború, de nincs is, és nem lehet pontosan behatárolni, hogy kik a szemben álló felek” – fogalmazott Bencsáth Boldizsár.
Egyébként a MiniDuke kampány nem is biztos, hogy sikerrel járt: a megtámadott számítógépek többségén még csak egy olyan változata futott a kódnak, ami nem volt képes adatokat lopni, pusztán kaput nyitott volna egy ilyen vírusnak.

Politikustól könnyű adatot lopni

Egy másik tavalyi támadás, a TeamSpy szintén érintett diplomáciai célpontokat, köztük magyarokat is: azt viszont a Nemzeti Biztonsági Felügyelet nem közölte a CrySyS Lab munkatársaival, hogy a támadás sikeres volt-e, illetve ha igen, akkor milyen adatokat loptak el – őket csak az eset analízisére és szakmai kommunikációjára kérték fel.
A támadás forrása itt sem egyértelmű, bár vannak jelek az ex-szovjet érintettségre (a támadás vizsgálata során egy adatbázisban fehérorosz nyelvű katonai utalásokat találtak). A szakember megjegyezte: a pontos beazonosítás azért is bonyolult, mert a támadók – akár titkosszolgálatokról van szó, akár nem – álcázva dolgoznak. Az adatok továbbításához semleges weboldalakat használnak, – amelyek üzemeltetői erről mit sem tudnak – vagy valamilyen módon hamis adatokkal bérelnek kiszolgálókat.

A legutóbbi támadássorozat (Uroburos-Snake-Turla) esetében szintén erősen felmerült az orosz kormányzati szál lehetősége – bár ezt bizonyítani szinte lehetetlen. Ebben a legalább négy évre visszanyúló sorozatban több tízezer gépet fertőztek meg egy bizonyos kiskapuval, amiken keresztül újra és újra át tudják venni az irányítást az adott gépek felett.

„Egy-egy ilyen kibertámadás eredményessége nagymértékben függ a felhasználóktól is. Ha például az illetékes magyar politikusok, minisztériumi szakemberek az okostelefonjukon vagy a tabletjükön tárolják a paksi beruházás titkos adatait, akkor a támadók ezekhez az információkhoz a nagyobb támadási felület miatt viszonylag könnyen hozzáférhetnek” – jegyezte meg Bencsáth Boldizsár, hozzátéve, hogy a támadás célja nem csak adatlopás lehet, hanem az adatok módosítása, vagy akár egy informatikai rendszer, esetleg fizikai eszközök tönkretétele. Ez utóbbira volt példa a Stuxnet vírus, amellyel az iráni urándúsító
üzemet tudták megbénítani – bár az ilyen jellegű támadások meglehetősen ritkák.

Csak a jéghegy csúcsa

A szakértő szerint azt nagyon nehéz megmondani, hogy Magyarország, vagy magyar intézmények, gazdasági szereplők ellen mennyi támadás irányul – már csak azért is, mert ezek többsége vélhetően rejtve marad, és csak a jéghegy csúcsát látják a kutatók. Továbbá az sem világos minden esetben, hogy valóban magyar, vagy csupán Magyarországon tartózkodó áldozatról – például egy nagykövetségről – van-e szó.

„A nemzetbiztonsági szolgálatok minden bizonnyal konkrét információkkal rendelkeznek az ország informatikai kitettségével kapcsolatban, ám ők erről értelemszerűen nem szoktak információkat kiadni. Ugyanakkor a támadók fejével gondolkodva logikusnak tűnhet, hogy például az Európai Uniót érintő titkos információkhoz ne Németországon vagy Nagy-Britannián keresztül próbáljanak hozzáférni, hanem a könnyebb prédának tűnő Magyarországon keresztül. Ezzel persze nem akarom leminősíteni az informatikai védelmi rendszerünket, de nem lennék meglepve, ha történnének ilyen jellegű támadások keletről és nyugatról egyaránt” – fogalmazott Bencsáth Boldizsár. Ez szerinte azért is vehető biztosra, mert egy-egy támadás néhány millió forintos, vagy ennél is kisebb költsége eltörpül a várható haszon árnyékában: a Paksról szóló tárgyalásoknál például egy-egy információ akár milliárdokat is érhetett.

A szakember szerint a politikusok, állami szakemberek akkor tudnának az adataiknak tökéletes védelmet biztosítani, ha olyan számítógépeket használnának, amelyeken nincsen internet – ez viszont a munkájukat nehezítené meg. „Szerintem egyetlen helyen van teljes biztonságban egy titkos adat: Orbán Viktornál. Ő ugyanis köztudottan nem igazán dolgozik számítógépen. Azt sem véletlenül mondhatta korábban, hogy fontos beszélgetésekre nem használja a mobiltelefont, inkább személyesen tárgyal” – jegyezte meg végül Bencsáth Boldizsár.

atv.hu / Sebestyén István

Itthon

Kiberkémkedés: a titkok Orbánnál vannak legnagyobb biztonságban