A gondolkodásmódbeli különbségek azért sem lényegtelenek, mivel egyre inkább növekszik Magyarországon a kivándorlási kedv, főként a fiatalok körében: a TÁRKI 2012-es kutatása kimutatta, hogy a 30 év alattiak fele elhagyná az országot.

A külföldi beilleszkedés szempontjából viszont meghatározó lehet, hogy mennyire tér el a kivándorlók értékrendje a fogadó országokétól. Az ELTE TáTK Módszertani Kutatóközpontja a legutóbbi Európai Társadalmi Felmérés (ESS) adatait alapul véve összehasonlította a hazai teljes Y-generáció (1981–1998 között születettek) jellemzőit a kivándorlás célországainak fiatalságával, és azt találta, hogy a magyar 16–33 évesek értékrendje – bár eltér elődeiétől is – még nagyon különbözik a főbb nyugat-európai országokétól.

A magyar fiatalok mentalitása a volt szocialista országok fiataljaiéhoz áll a legközelebb, akikkel mondhatni egy tömböt alkotnak, a fő migrációs célországok közül pedig az angol kortársak értékvilága hasonlít legjobban az övékéhez, és feltehetően Hollandiában éreznék a legjobban magukat. Elsődleges magyar célországoknak számítottak Németország, Anglia, Írország, Hollandia, Spanyolország, viszont Ausztria nem szerepelt az ESS-vizsgálatban. „A 16–33 éves magyar fiatalok önmegvalósítók, az egyéni teljesítményt nagyon sokra értékelik, de ezt egyfajta konzervatív értékrend mellett szándékoznak megvalósítani, amelyben az értékőrzés fontosabb, mint az újítás.

A régiónkon belül a csehek a leginkább újító kedvűek, míg a szlovákokra, szlovénokra, magyarokra közepesen, a bolgárokra, lengyelekre pedig különösen jellemző a konzervatív értékrend” – mondta el a Hetek kérdésére Barna Ildikó egyetemi docens, a kutatóközpont vezetője. Hozzátette: a volt szocialista országokban még él a múlt öröksége, s a szocializációs környezet, a család, az iskola máig őrzi ezt a meglehetősen konformista értékrendet.

A tömeges elvándorlás lehetséges pozitív hatásaként szokás emlegetni, hogy külföldön a magyar fiatalok inkább elsajátíthatják a demokratikus gondolkodásmódot, mintha Magyarországon maradnának. A szociológus szerint az emberre feltehetően mindig nagy hatással van, ha külföldön él, de azt, hogy az értékek miként változnak külföldön, hogy az eltérő értékrendből fakadó beilleszkedési nehézségekre ki miként reagál, azt csak egy hosszabb, követéses vizsgálattal lehetne kideríteni. Ilyen felmérés még nincs, már csak azért sem, mivel statisztikailag nehezen behatárolható a külföldön élők csoportja, és nehezen is elérhető. Az elképzelhető, hogy az innovatívabb és szolidárisabb fiataljaink könnyebben boldogulnak külföldön, mint a többiek, s ezért az átlagosnál nagyobb eséllyel kötnek ki külhonban.

Mindenesetre a kivándorlási szándék nem csak rájuk jellemző: a TÁRKI kutatásai szerint a Jobbik szavazóinak egyharmada – zömükben 30 év alatti, vidéki férfiak – alkotja az egyik legjelentősebb migrációs szándékú csoportot. Barna Ildikó ezzel kapcsolatban megjegyzi: a tervezés és megvalósítás között van különbség, amit jól mutat, hogy nagyságrendekkel eltérő válaszokat kapunk arra a kérdésre, hogy „tervezi-e általában” a kiköltözést, mint arra, hogy „tervezi-e azt egy éven belül”.

Az emberekre jellemző alapértékeket egyébként az ESS-vizsgálatokban az úgynevezett Schwartz-értékskálával mérik, amely két dimenzió mentén vizsgálja a beállítottságot. Az egyik skálán az egyéni ambíciók (például a hatalom és teljesítmény fontossága), illetve a szolidaritás (jóindulat, közösségi szellem) szintjét mérik. A másik tengelyen az értékőrzéssel (hagyománytisztelet, konformitás) és az újítókedvvel (önállóság, kockázatvállalás) kapcsolatos értékeket vizsgálják.A kutatók szerint ugyanis ezek azok az értékek, amelyek alapvetően befolyásolják az emberek véleményét a világról, valamint cselekvéseikre, döntéseikre is nagy hatással vannak.

Az elemzők úgy találták, hogy a migrációs célországokra általában jellemző újítókedv akár vonzó is lehet a magyar fiatalok számára, mivel a hazai Y-populáció – talán életkoránál is fogva – az újdonságokra való nyitottság tekintetében nem tér el a kifejezetten innovatív társadalmaktól. Szolidaritásban viszont annál inkább, mivel a magyar fiatalok számára jóval fontosabbak a személyes ambíciók, individuális beállítottságuk még a magyar társadalmon belül is kirívó.

A hazai ifjúság 44 százaléka az átlagosnál szolidárisabb, 50 százaléka pedig - mondhatni a másik fele - az átlagosnál újítóbb szemléletű: mindössze 17 százalék az, aki egyszerre innovatívabb és szolidárisabb is az átlagnál. Együttműködési képesség nélkül viszont mégoly nagy tehetséggel vagy kreativitással sem lehet messzire jutni. Az újdonságok iránti kifejezett nyitottság lehet életkori sajátság is, bár a szociológus szerint az is tény, hogy az IT-robbanás és globalizáció korában nagyon megnőttek a generációk közti különbségek. Hozzánk képest a spanyolok jelentik az ellenkező pólust, főként közösségi szellem terén, ám a spanyol fiatalok már innovatívabbak a magyaroknál.

Ha a nyugati országok fiatalságával hasonlítjuk össze a magyar Y-generációt, akkor sokkal nagyobb az eltérés, mind az innovatív szellem, mind az önzetlenség tekintetében. A volt szocialista országok (csehek, szlovákok, szlovének, lengyelek, bolgárok, magyarok), valamint a nyugati fiatalok két markánsan eltérő értékrendű csoportot alkotnak, ahol a két szélső pólust a bolgárok és a svédek jelentik. A magyarok a saját csoportjukon belül mind hagyománykövető, mind individuális téren a szolid középmezőnybe tartoznak.

Az elemzők szerint a nyugati és keleti fiatalok értékrendbeli különbségének fő oka a szocializmus öröksége, amely generációról generációra átöröklődni látszik. A volt szocialista országokban élő fiatalok szocializációja a rendszerváltást követő, bizonytalansággal teli időszakban kialakuló kapitalizmus idejére esett. Ez állhat e fiatalok nagyfokú önmegvalósítási igényének hátterében, mely azonban a biztonságigényt tükröző értékőrzéssel párosul.

Hetek

Itthon

A magyar Y-generáció: maximum önmegvalósítás, minimum szolidaritás