Sport

2011-04-08 09:14:08

„Eligazolnék Angliából” - interjú Gera Zoltánnal

A modern futballban a védekezés a csatárnál kezdődik, ebben mindenképpen javulnunk kell – nyilatkozta a Heteknek a magyar válogatott csapatkapitánya, aki soha ilyen jó erőben nem érezte magát, és arra készül, hogy eligazol Angliából.

„Eligazolnék Angliából” - interjú Gera Zoltánnal

A televízión keresztül úgy tűnt, hogy óriási teher szakadt le rólad, amikor a hollandok ellen bevitted azt a két gyönyörű találatot…

Igen, valóban így volt, hiszen egy nagyon nehéz és frusztráló időszak van a hátam mögött nem csak a válogatottban, hanem a Fulhamben is. A második gólom után örültem jobban, mert úgy éreztem, hogy a hollandok előző találatában én is benne voltam, és így javíthattam.

Ehhez képest furcsa, hogy a Fulhamnél továbbra is mellőznek. Mi ennek az oka?

Egyáltalán nem lepődtem meg, hogy a múlt hétvégén sem voltam ott a keretben. Nem értem, miért, hiszen tavaly az év játékosa voltam. A mostani edzőm, Mark Hughes, úgy tűnik, nem látja bennem, amit az elődje, és ezt nagyon nehéz megemészteni.

Hogyan magyarázzák ezt?

Folyamatosan azt mondják, számítanak rám, szeretnék, hogy itt maradjak. De amikor az edző nem játszat egy futballistát, az minden szónál többet mond.

Valahol nyilatkoztad, hogy azért is örülsz a hollandok elleni két gólnak, mert ezzel megmutattad, hogy igenis lehet még rád számítani. Hogy tekintesz a saját jövődre?

Nagyon várom már a szezon végét, hogy el tudjak igazolni egy új klubhoz. 32 éves vagyok, de közel sem érzem magam ennyinek, sőt, úgy készülök, hogy a legjobb éveim még hátra vannak. Ilyen jó erőben még soha nem voltam, úgy tűnik, későn érő játékos vagyok. Eddig is egyre jobb csapatokban szerepelhettem, remélem ezúttal is előre tudok majd lépni.

A sajtóban megjelent már számos klub neve, akik érdeklődnek irántad. Melyik bajnokságot preferálnád leginkább?

A családommal mindenképpen országot szeretnénk váltani, és leginkább spanyol, olasz vagy német bajnokságba igazolnék. Vágyom arra, hogy egy másik közegben is kipróbáljam magam, szeretem az ilyen kihívásokat.

A magyar válogatott őszi szereplése is tartogat kihívásokat számotokra. Hogyan látod, miben tudna erősödni a csapat? A hollandok ellen két meccsen három gólt rúgtunk, de kilencet kaptunk, ami azt jelzi, hogy a védekezésben mindenképpen van még mit javítani…

Ez így van, de én nem értek egyet azokkal, akik a védőket, meg a kapust hibáztatják: a modern futballban ugyanis a védekezés a csatárnál kezdődik és a kapusnál fejeződik be – ez az egyik legfontosabb dolog, amit Angliában tanultam. A hollandoknál – mint ahogy az elitcsapatoknál – olyan minőségi futballisták vannak, akik könyörtelenül kihasználják a hibáinkat, öt helyzetből négy gólt rúgnak. Szóval, ha a védőket magukra hagyjuk mi középpályások vagy támadók, akkor gólokat kapunk. Ez egy csapatmunka, csapatként kell védekezni és támadni – ez a legfőbb hiányosságunk. De örülök, hogy ez most ilyen élesen kijött, mert van időnk javítani őszig, hiszen a finnek, a svédek, meg a moldávok az igazi riválisaink.

Úgy látom, sokszor a szaksajtó sem úgy értékel egy meccset, ahogy kellene. Nem feltétlenül az a lényeg, hogy ki rúgja a gólt, ki focizik látványosan, hanem az, hogy mindenki azt csinálja, ami a feladata. Szerencsére mi játékosok őszinték vagyunk egymás között, és bár volt feszültség az első meccs után, sikerült megegyeznünk, hogy min kell változtatni, javítani.

Szinte minden válogatott meccs előtt érezhető egy mesterségesen felfokozott hangulat, kvázi csodavárás a csapattal szemben. Ezek az irreális elvárások mennyire terhelnek meg titeket?

A kiemelt meccsek előtt általában nagy a várakozás, és az újságírók próbálnak a játékosok szájába olyan irreális célkitűzéseket adni, amiket azok nem is mondanának, például, hogy „most megverjük őket”, „gólt rúgok” és ilyesmi. Aztán a mérkőzés után, ha jön a reális eredmény, és esetleg kikapunk egy jobb csapattól, akkor jó nagyokat belénk lehet rúgni – ez rendszerint így szokott lenni.

A holland mérkőzések előtt próbáltam reálisan megfogalmazni az esélyeinket, hogy a holland csapat sokkal jobb, mint mi, egy döntetlennek már örültem volna hazai pályán ellenük. De ennek a fölfokozott hangulatnak szerintem kicsit bedőlt a csapat, és itthon rájuk rontottunk, ahelyett, hogy visszaálltunk volna védekezni és vártunk volna a kontra lehetőségekre.

Úgyhogy én nem örülök ezeknek az irreális esélylatolgatásoknak, azokat az éves különbségeket, amik vannak csapatok között, nem lehet egy-két nap alatt ledolgozni. Ezért én nem is szoktam figyelni a sajtóvéleményekre. Szerintem egy játékos számára a szövetségi kapitány szava kell, hogy mérvadó legyen, nem a szurkolóké, vagy az újságíróké.

Említetted, hogy Angliában nagyon sokat tanultál. Mennyit segít a válogatottnak az, hogy a légiósaink egyre több nemzetközi tapasztalatot szereznek?

Nagyon sokat, különösen, ha olyan szakember keze alá kerülnek, mint én az előző két szezonban. Roy Hodgson-tól olyan dolgokat tanultam, amit ha 20 évesen sikerült volna elsajátítanom, valószínűleg sokkal előrébb tartanék. Szerintem minden légiós tanul valamit a támadásban, a védekezésben, a hozzáállásban, és az a fontos, hogy ezt átadjuk egymásnak, kisugározzuk magunkból, és ezzel elősegítsük, hogy hazai futball levegője is változzon.

Nemrégiben beszéltem valakivel, aki még látta a régi idők fociját, és nagyon fején találta szöget, amikor azt mondta, hogy a magyar futballban még mindig az a maradi felfogás uralkodik, hogy mindenki a saját emberéért felelős a saját területén – és ennyi. Szerintem is ez a legnagyobb gond, az egész itthoni közeget ez a hozzáállás hatja át, hogy mindenki a saját emberével van elfoglalva, a többi már nem az ő dolga. De a nemzetközi futball ezt már teljesen meghaladta.

HETEK/Sebestyén István

További sporthíreink