Kövessen minket a Facebookon

Nagyvilág

2021-02-28 15:20:00

Hányféle mutáns ellen küzdünk?

Az oltóanyag beszerzése mellett a mutálódott vírusvariánsok felbukkanása is komoly fejtörést okoz a kormányoknak és szakembereknek egyaránt. A mutációk kialakulása nem váratlan esemény, azonban kérdéses, vajon a már elérhető vakcinák megfelelő védelmet nyújtanak-e a módosult kórokozókkal szemben. A Hetek cikke.

Az északi féltekén az Egyesült Királyságban megjelent, „londoni mutánsként" emlegetett B117 és a január végén Norvégiában megjelent B1.525-ös variánsok, míg a déli féltekén főleg a dél-afrikai 501Y.V2 és a brazíliai E484K mutációt hordozó Covid-19 verziók borzolták a kedélyeket. Mielőtt kitérnénk ezek jelentőségére, érdemes tisztázni, miképpen jönnek létre a mutáns vírusok.

Amint a közismert SARS-CoV-2 ábrázolásokból kitűnik, a vírus egy közel gömb alakú burokból áll, amelyből a napsugarakhoz vagy tüskékhez hasonlóan állnak ki az S-fehérjék, amiket egyszerűen csak tüskefehérjének hívunk. A burokba ágyazottan további, az S-fehérjénél kisebb proteinek is megtalálhatók, a burkon belül pedig ott van egyebek között a kórokozó örökítőanyaga, amely a koronavírusok esetében egy RNS-lánc. A fertőzés során a vírus a tüskefehérje segítségével bejut a célsejtbe, amelynek fehérje-előállításért felelős alkotórészeit a saját örökítőanyaga által kódolt proteinek gyártására használja fel.

A „meghekkelt" alkotórészek rakják össze többek között azt az RNS típusú örökítőanyag sokszorosítását meglehetősen „pontatlanul" végző enzimet, amely jelentős mennyiségű hibás, azaz mutáns másolatot készít. A hibák száma olyan gyakori, hogy egyetlen páciens szervezetében a fertőzést eredetileg kiváltó kórokozó mellett egyidejűleg számos mutáns variáns is jelen lehet. A hibás, azaz mutáns örökítőanyagot tartalmazó vírusok nagy része jóval kevésbé vagy nem fertőzőképes. Azonban időnként kialakulnak olyan mutánsok, melyek fertőzőképessége nagyobb, mint az eredeti vírusé.

A SARS-CoV-2 kialakulásának és felbukkanásának pontos körülményeit a nagy energiákkal zajló kutatások ellenére továbbra is homály fedi. A legvalószínűbb elmélet szerint egy koronavírus variánssal és egy beazonosítatlan vírussal egyidejűleg fertőzött denevérpopulációban alakult ki ez a SARS mutáns, amely képes kötődni egy humán receptorhoz, a szervezetben szinte mindenütt megtalálható Neurofilin-1-hez.

Ehhez hasonló variáns a „londoni mutáns" (B117), ami további 16 új mutációt tartalmaz. Egészségügyi szakemberek úgy vélik, hogy rövidesen a B117-es variáns válhat dominánssá, akár még az USA-ban is. A betegkövetés alapján a „londoni vírus" két daganatterápiában részesített krónikus betegtől származhat. A kezelés során alkalmazott szerek tovább csökkentették az amúgy is megviselt immunrendszerük működését, ami a fertőzött sejtjeikben képződő vírusok számának drasztikus emelkedését eredményezte.

Az életük megmentése érdekében bevetett, felgyógyult fertőzöttek vérplazmájából izolált antitest-terápia hatására a gyengébb vírusvariánsok száma megcsappant, míg a fertőzőképesebb és a mutáció okozta szerkezeti változások miatt ellenállóbb mutáns vírusok még inkább elszaporodhattak. A részletes elemzésre váró kezdeti brit halálozási adatok alapján az elszabadult B117-es CoV-2 vírus 30 százalékkal halálosabb, mint a korábbi verziók. Azonban egy tanulmány ígéretes eredményei szerint a Pfizer/BioNTech vakcinája legalább olyan hatékony a B117 variáns ellen, mint az „eredeti" vírussal szemben.

Jelenleg úgy tűnik, hogy a Pfizer/BioNTech vakcinája a mutáns vírustörzsekkel szemben is védelmet nyújt. Az mRNS bejuttatásán alapuló újszerű technológia hátránya, hogy csak a tüskefehérjével szemben trenírozza az immunrendszert. Ezért, ha ellenállóbb variánsok tűnnek fel, akkor módosítani kell a vakcina hatóanyagául szolgáló mRNS-t, hogy az a mutáns tüskefehérjét kódolja. Az mRNS technika előnye, hogy ezt relatíve gyorsan meg lehet tenni, azonban az engedélyeztetési eljárás ilyen esetekben is időigényes, miközben a vírus könyörtelenül tovább mutálódik.

A Moderna oltóanyaga ugyancsak az mRNS technológián alapul, míg a Szputnyik V és az Oxford/AstraZeneca vakcinái más technológiával, de szintén csak az S-protein elleni immunválasz kialakulását segítik.

A tüskefehérje gyorsan létrejövő mutációi azonban olyan strukturális változásokat indukálhatnak, amelyek ellen a vakcina által generált antitestek (ellenanyagok) már nem hatékonyak. A hatóanyagok módosítása esetén az orosz és a brit vakcinák átszabása akár három hónapot is igénybe vehet.

A klasszikus, elölt vírust tartalmazó vakcinák elméleti előnye a fentiekkel szemben, hogy a vírus összes proteinjét tartalmazzák, így számos célpontot szolgáltatnak az immunrendszer számára, ami fokozza a védekezés hatékonyságát: a vakcina nagyobb eséllyel marad hatékony még akkor is, ha egyik vagy másik célfehérje mutálódik. Ezen az elven működnek a Sinopharm és a Sinovac kínai vállalatok termékei. Esetükben azonban a klasszikus technológia elméleti előnyeit a számok nem feltétlenül támasztják alá. A Sinovac CoronaVac vakcinája esetében az első és második klinikai fázis eredményeit publikálták a The Lancetben, melyben a szerző, Zhu Fengcai a gyógyszerkészítményt csak vészhelyzet esetén való felhasználásra találta alkalmasnak.

A folyamatban lévő harmadik fázis során esetenként 50 százalékos hatékonyságot állapítottak meg. Az állami tulajdonú Sinopharm (China National Pharmaceutical Group) oltóanyaga – amelyből Magyarország is vásárolt – jobb mutatókat produkált, de nem közelíti meg a Pfizer/BioNTech 95 százalék körüli hatékonyságát.

A harmadik fázisú vizsgálatok előzetes eredményei alapján a Sino­pharm december végén 79 százalékos hatékonyságról adott ki nyilatkozatot. Az Egyesült Arab Emírségekből, ahol engedélyezték a Sino­pharm vakcinájának alkalmazását, ennél magasabb, 86 százalékos hatékonyságról számoltak be. Az előzetes adatok részletes elemzése még várat magára, ezek közzétételét követően tisztábban látunk majd.

Részletek a Hetek pénteken megjelent számában.

Ajánlom

További külföldi híreink