Kövessen minket a Facebookon

Nagyvilág

2021-01-23 07:22:00

Gyerekek ezreit mentette meg a lengyel szociális munkás, aki szolidaritásból vette fel a sárga csillagot

Elmondása szerint körülbelül 2500 gyermek életét mentette meg – amihez kétségbeesett édesanyák százait kellett rábeszélnie arra a varsói gettó falai között, hogy bízzák rá kisbabáikat. A holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából róla emlékezünk. A Hetek cikke.

Gyerekek ezreit mentette meg a lengyel szociális munkás, aki szolidaritásból vette fel a sárga csillagot

Irena Sendler édesapjától tanulta meg, hogy megkülönböztetés nélkül segítsen mindenkinek, akinek szüksége van rá. Stanisław Krzyżanowski egy Varsó melletti kisvárosban dolgozott orvosként, és többnyire szegény családból származó zsidó pácienseitől szinte sosem kért pénzt. Azt hangsúlyozta, hogy soha nem szabad nemzetiség, faj vagy vallás alapján megítélni egy embert, egyedül az számít, kinek milyen a jelleme. „Ha fuldoklót látsz, köteles vagy segítő kezet nyújtani neki” – oktatta lányát. Halálakor lánya, Irena csupán hétéves volt. Az egykori hálás páciensek szívükön viselték az orvos lányának sorsát: a zsidó közösség felajánlotta, hogy fedezi a kislány taníttatásának költségeit.

A kislányban mély nyomot hagyott a gesztus, fiatal felnőtt éveiben a velük való szolidaritás tettekben is megnyilvánult. Amikor a Varsói Egyetemen tanult, élénken tiltakozni kezdett a zsidókat érő diszkrimináció miatt – retorzióként fel is függesztették.

A gettó falai között

Szociális munkásként kezdett dolgozni, a varsói önkormányzatnál kapott munkát. 1939-ben, Lengyelország lerohanása után rögtön lehetősége nyílt gyakorlatban alkalmazni az édesapjától tanultakat: társaival együtt hamis iratok ezreit kezdték el készíteni zsidó családok számára. Az ekkor közel 30 éves Irena minden erejével tiltakozott a háború és az igazságtalanság ellen – pedig a hamisítással a halálbüntetésüket kockáztatták. Ellenállása azonban nem volt egyedüli; az illegalitásban működő kormány egy Zegota nevű szervezetet hozott létre a zsidók mentésére. Irena a gyermekmentő csoportba került, Jolanta álnéven. Buzgóságát bizonyítja, hogy mire megalakult a szervezet, ő már több mint háromezer hamis papírt juttatott el zsidó családokhoz, megmentve az életüket.

A Zegota feladata többek között a gettókban élő közel 400 000 zsidó – különösen a gyermekek – táplálása, ellátása volt. Erőfeszítéseik ellenére is ezrek haltak meg havonta éhség, fertőző betegség vagy deportálás miatt. Mivel a németek féltek a gettóban is tomboló tífuszjárványtól, szabad ki- és bejárást adtak a lengyel szociális munkásoknak.

A falakon belül Irena szolidaritásból sárga csillagot viselt. Társaival elkezdett árva gyermekeket felkutatni, akiket különféle módokon csempészett ki a gettóból. Volt, akit bőröndben, másokat a mentők hordágyai alá rejtve vittek ki; a falakon kívül pedig gyermektelen pároknál vagy árvaházakban helyezték el őket.

A lebukástól való félelem miatt sokszor benyugtatózva, koporsókban, ládákban, krumpliszsákokban juttatták ki a kicsiket. A gyermek­sírás leplezésére egy kutyát is betanítottak: az volt a dolga, hogy ha német tisztet lát közeledni, hangosan ugasson, elnyomva a gyerekek hangját. A kicsempészett gyermekek közül a legfiatalabb a hat hónapos Elżbieta Ficowska volt, akit lyukakkal ellátott fadobozban, egy rakomány tégla mellett, benyugtatózva juttattak ki.

Hajszál híján múlt a saját élete

1943. október 20-án egy névtelen feljelentő lebuktatta tevékenységét. A Pawiak börtönbe vitték, ahol kemény kínzásokkal próbálták kiszedni belőle a gyermekek adatait. Három hónapig tartották fogva, ez­alatt eltörték a kezét és a lábát, de ő maga lelkében nem tört meg. Irena büntetésével példát akartak statuálni minden zsidómentőnek, ezért egész Varsóban kiplakátozták közelgő kivégzését. Az utolsó pillanatban a Zegota lefizette az őröket, így az asszonyt nem ölték meg, hanem összeverték, és magára hagyták egy erdőben.

A háború későbbi éveiben rejtőzködve élt, de továbbra is részt vett a mentőakciókban. A felszabadulás után első dolga volt kiásni a gyermekek adatait tartalmazó üveget az almafa alól, ahova korábban rejtette. Többeknek ez a papír jelentette később az identitást, a családtagokkal való kapcsolatfelvétel lehetőségét. A szociális munkás megpróbáltatásai azonban a harcokkal nem értek véget; a szovjet hatalomátvétel után a kommunista kormány kezdte el üldözni a lengyel emigráns kormánnyal való kapcsolata miatt. A kihallgatások során egy gyermekét is elveszítette: a fokozott nyomás következtében elvetélt.

A megmentett Elżbieta Ficowska így foglalta össze a bátor asszony életének és erőfeszítéseinek jelentőségét: „Irena nemcsak minket mentett meg, hanem gyermekeinket és unokáinkat is, és minden utánunk jövő nemzedéket.”

A teljes cikket a Hetekben olvashatja el.

atv.hu

Ajánlom

További külföldi híreink