Kövessen minket a Facebookon

Nagyvilág

2020-01-11 06:22:00

Az árnyékparancsnok, a Közel-Kelet egyik legfontosabb szereplője

A titokzatos katona, aki Irán második embere lett, regionális nagyhatalommá tette hazáját. Miközben Amerika katonáit gyilkolta, Obamát sikeresen becsalogatták a nukleáris egyezménybe. Az általa befolyásolt terrorsejtek szerte a Közel-Keleten a világ egyik legveszedelmesebb emberévé tették Kászim Szulejmánit. A Hetek cikke.

 

Kászim Szulejmáni munkásosztálybeli családban nevelkedett. Viszonylag hamar elkezdte magába szívni a radikális iszlamizmus tanait. A forradalmi eszme korán magával ragadta, különösen amiatt, hogy családja eladósodott a sah vezette kormányzatnak, és ebbéli kiszolgáltatottságukat az ifjú rosszul viselte. Az 1979-es forradalom kitörése után 22 évesen csatlakozott az iráni Forradalmi Gárda hadseregéhez, amit az új klerikális vezetés állított annak érdekében, hogy meggátolja a katonai puccs lehetőségét.

A fiú pályája hamar felívelt a szervezeten belül; nemsokára már az északi régióban kitört kurd felkelés leverését bízták rá. Az 1980 és 1988 közötti Irak–Irán háború során kezdte meg a perzsa vezetés kiépíteni a síita érdekszférát a térségben. Az ifjú katona számos háborús elismerésben részesült bátorsága miatt. Az irakiak között kecsketolvajként lett ismeretes, mert az iraki területeken végrehajtott titkos akcióiról rendszerint egy kecskével tért haza, amit elvtársaival fogyasztott el.

A teheráni rezsim már a ’80-as évektől az aszimmetrikus hadviselés kiépítésén kezdett dolgozni. Szíriával és Libanonnal összefogva komoly ellenerőt építettek ki a Nyugat által támogatott szunnita erőtérrel és annak zászlóvivői, Egyiptom és Szaúd-Arábia ellen.

1998 körül a rettegett al-Kudsz különleges egység élére került, ami az ő vezetése alatt az iráni külpolitika egyik legfőbb eszköze lett.

Egyszerre katonai és titkosszolgálati szerv ez, amely döntő szerepet játszott abban, hogy Irán regionális nagyhatalommá vált. Neve Jeruzsálem arab elnevezéséből ered – tagjai a Szent Város felszabadítására esküdtek föl. Hatékony gyilkoló gépezetként igyekeztek az iráni ellenzék külföldre disszidált tagjait likvidálni, és szövetségeseiken keresztül más országok politikájába beavatkozni. Ők támogatják Libanonban a Hezbollahot, Szíriában pedig az Aszad-rezsim mellett küzdenek. A térségben számos amerikai katona haláláért közvetlenül felelősek.

Sokáig kevesen foglalkoztak a különleges egység alacsony, rövidre nyírt, ősz szakállú, fekete szemű vezetőjével. Kászim Szulejmániról alig lehet régi képet találni, annyira megőrizte háttérjátékos szerepét. Még azt sem tudjuk egészen pontosan, hogy mikor lépett az al-Kudsz osztag élére (amelyet nagyjából 21 éven át, haláláig vezetett).

Mivel gyakorlatilag semmilyen ár nem volt túlzó Szulejmáni számára a rezsim érdekeinek érvényesítésében, a mindenkori ajatollah számára felbecsülhetetlen értéket képviselt a személye. Szíriában több százezer áldozat és több éves háború árán is képes volt Aszad megerősítéséért dolgozni, csakhogy Irán csatlósa hatalomban maradjon, és hogy megőrizzék a közvetlen átjárást az Izrael elleni harc előretolt helyőrségéhez, a libanoni Hezbollahhoz. Rendszeres damaszkuszi útjai révén gyakorlatilag egymaga tartotta fent a polgárháborút, hiszen Aszad katonái maguktól már rég letették volna a fegyvert. Szulejmáni minden diplomáciát mellőzve zsarolással, megvesztegetéssel és akár erőszakkal éltette tovább a vérontást a környező országok síita harcosainak bevonásával. Több ezer külföldi katona és titkosszolga dolgozott a szíriai káosz elmélyítésén. Saját maga vezette több város visszafoglalását a felkelőktől, ha kellett, Hasszan Naszrallahhal, a Hezbollah vezetőjével összefogva.

Egy személyben volt mesterkém, katonai stratéga, titkosrendőr és iszlamista forradalmár, akiről CIA-s és Moszados kémfőnökök is félelemmel vegyes tisztelettel beszéltek. Szulejmáni azonban nem csak a Közel-Keleten tevékenykedett – érdekérvényesítése okán merényleteket hajtatott végre Kenyában, Indiában, Thaiföldön és más délkelet-ázsiai országokban is. 2011-ben az al-Kudsz Brigád még azt is megkísérelte, hogy egy mexikói drogkartellt lefizessen, hogy Szaúd-Arábia washingtoni nagykövetét (a későbbi külügyminisztert) likvidálja, de a CIA közbelépett. Ettől fogva egyre több amerikai vezető szólalt fel Szulejmáni nemzetközi ügyködései ellen, egyesek a likvidálására szólítottak föl.

1999-ben és 2009-ben is főszerepet játszott a rezsim elleni lázongások és diáktüntetések leverésében. Khamenei ajatollah meglepően szabad kezet biztosított neki a forradalmi eszme végrehajtása terén mind az országban, mind azon kívül.

Ő pedig ezt komoly kapcsolati háló kiépítésére is felhasználta – mindenhol voltak lekötelezettjei, akik készségesen álltak rendelkezésére.

Érdemes kiemelni a parancsnokkal kapcsolatosan, hogy az iszlamizmusban sokkal inkább a nacionalista irányt érezte magáénak, a vallási vetülettel csak módjával foglalkozott. Elmondások szerint mecsetbe is csak szórványosan járt. Vallási hevülete elsősorban szélsőséges antiszemitizmusában és Izrael-gyűlöletében összpontosult – az alapvetően hidegvérű vezetőből meglepő indulat tört ki rendszerint, ha a zsidó államról nyilatkozott. A háttérparancsnok a lassan birodalmi méreteket öltő iráni hatalom fenntartása érdekében mesterségesen életben tartotta a síita–szunnita szembenállást.

Ha kellett, a tábornok még Amerikával is összefogott, ha a tálibok elleni harcról volt szó. Ám ahogy Amerika 9/11 után lerohanta Irakot, Irán attól félt, hogy netalántán a Nagy Sátán még őket is megtámadja. Az amerikai invázió gyengülésével a tábornok megkezdte széleskörű szabotázskampányát Amerika ellen a térségben. Eközben az al-Kudsz egységet az Iránra kirótt gazdasági szankciók sem roppanthatták meg, olyannyira önellátókká váltak, hogy az iráni költségvetést sem terhelték.

Híre sok helyen megelőzte Szulejmánit; a térség vezetői rendszerint rettegve ültek le tárgyalni vele.

Nyilvánosan persze ritkán mutatkozott, és fellépését általában hidegvérűség, vagy ahogy az arabok mondják, khilib, azaz visszafogott karizma jellemezte. Szinte túlzott alázatot igyekezett tanúsítani a nyilvánosság és a sajtó felé; többször megfeddte azokat, akik kezet akartak csókolni neki. Az ajatollah már élete során is a forradalom élő mártírjának nevezte. Életmódja katonás volt: hírszerzési információk szerint minden nap hajnali 4-kor kelt, és este fél tízkor már ágyban volt. Az ötgyerekes férfi szigorú, de szerető apuka hírében állt, aki nagy aggodalommal figyelte egyes gyermekeinek iszlámtól való elkalandozását.

A tábornok több évtizedes tevékenysége során a világ első számú terroristájává vált, akinek kezéhez több vér tapad, mint Oszama bin Ládenéhez vagy al-Bagdadiéhoz. Részletek a Hetek pénteken megjelent számában.

Részletek a Hetek legfrissebb számában.

Ajánlom

További külföldi híreink