Kövessen minket a Facebookon

Nagyvilág

2019-05-25 07:58:00

Scott Morrison újraválasztása és a csendes többség

„Mindig hittem a csodákban” – ezzel a mondattal kezdte a választási győzelmet bejelentő beszédét Ausztrália frissen megválasztott miniszterelnöke.

Scott Morrison újraválasztása és a csendes többség

Hogy a csodára vonatkozó állításával Scott Morrison mennyire nem túlzott, azt a Sportingbet fogadóiroda, 5 millió dolláros (1 milliárd forint) vesztesége bizonyítja. A bukmékerek ugyanis annyira biztosak voltak a Bill Shorten vezette ellenzéki Munkáspárt győzelmében, hogy már a választás előtt két nappal elkezdték kifizetni a baloldali győzelemre fogadó szerencsejátékosoknak járó nyereményeket.

A fogadóiroda várakozása nem volt alaptalan, legalábbis a közvélemény-kutatások fényében, amelyek 2017 óta szinte kivétel nélkül és következetesen azt mutatták, hogy a Munkáspárt vezet a népszerűségi versenyben. A választás estéjén az ellenzéki győzelmet biztosra vevő hangulat a tévéstúdiókban és az online platformokon fokozatosan változott kétellyé, majd teljes döbbenetté. A szakértők és elemzők logikus magyarázatok helyett a Trump–Clinton elnökválasztás eredményéhez hasonlították az eseményeket. A választások másnapján az egyik cikk, amely a közvélemény-kutatások megkérdőjelezhetetlenségét vonta kétségbe, már a címében ironikusan közölte: a szakértők 95 százalékos bizonytalansággal tudják, hogy miért nem sikerült előrejelezni a választások eredményeit.

Scott Morrison kvázi „ideiglenes” kormányfőként vágott neki a választásoknak, tavaly augusztusban került a miniszterelnöki székbe. Az ausztrál választási rendszerben ugyanis a jelölő párt bármikor leválthatja a miniszterelnököt. Ez történt ezúttal is: miután a Liberális Párt és a Nemzeti Párt alkotta koalíciós kormány mélypontra süllyedt, a kormányfőt adó liberálisok egy belső szavazással leváltották a hivatalban levő, egyébként széles társadalmi támogatást élvező Malcolm Turnbullt.

A csere szükségességét soha nem magyarázták el az állampolgároknak, de nagy valószínűseggel a Liberális Párton belüli ideológiai törésvonal volt az oka az alapvetően liberális szemléletű Turnbull és a párt konzervatív, jobb oldalra húzó magja között. Ilyen törésvonal volt például a 2017-es népszavazás megszervezése a házassági törvény megváltoztatásáról, az Ausztráliába illegálisan érkező bevándorlókkal való bánásmód vagy a klímaváltozás, és az annak hatását csökkentő intézkedések kérdése. Turnbull ezekben az ügyekben inkább az ellenzékkel azonosult, miközben – kritikusai szerint – hatalma megtartása érdekében véleményét és értékrendszerét miniszterelnökként alig vállalta fel, feltehetően a konzervatív magtól való félelme miatt. Amitől félt, az végül 2018 augusztusában megtörtént.

Az első kihívást a párton belül jobbra húzó Peter Duttontól még sikerült túlélnie 48-35 szavazati aránnyal. Két nappal később azonban újabb kihívas érkezett, de ekkor a kevésbé ismert Scott Morrison, nagy meglepetésre, 45-40 arányban nyert Dutton ellen, így átvehette a miniszterelnöki szerepet.

Bevállalós politikus

Scott Morrison, vagy ahogy Ausztráliában a miniszterelnököket sem kímélő névrövidítő szokásnak megfelelően hívják, ScoMo így Ausztrália első újjászületett, a keresztény értékrendszert nyíltan felvállaló miniszterelnöke lett. A politikus korábban bevándorlásért felelős miniszter volt, és az ő nevéhez fűződik a „Stop the boats” program, amelynek révén szinte egyik napról a másikra eredményeket értek el az Ausztráliába tengeren érkező illegális bevándorlás és a hozzá fűződő emberkereskedelem felszámolásában. Szintén tudni lehet róla, hogy ő az egyedüli képviselő, aki a pártja jobb és bal frakciójának üléseit is látogatta, így győzelme a párton belüli egység újrateremtésének a lehetőségét is hordozza.

ScoMo felismerte, hogy a nyilvánosság előtt játszódó belső viszályok, a sajtón keresztüli szellőztetések és üzengetések sokat ártottak az egyébként korábban politikailag stabilnak tartott Liberális Pártnak (ahol egymás mellett ülnek centrista és konzervatív képviselők). Így legfőbb feladata az volt, hogy a viszonylagos ismeretlenségből érkezve, kevesebb mint egy év alatt egyrészt újraegyesítse a pártot, másrészt választ találjon a Munkáspárt alapvetően megosztó, társadalmi ellentéteket kiélező politikájával szemben.

Utólag értékelve ScoMo felismerte, hogy a Munkáspárt legnagyobb gyengéje maga a miniszterelnök-jelöltjük, Bill Shorten személye, aki szakszervezeti vezető múltja miatt a társadalom vállalkozó rétege számára mindig is nehezen volt elfogadható. Morrison ugyanakkor egy elnöki stílusú kampányt folytatott, ahol a személye és a szavahihetősége került előtérbe a pártprogram helyett.

Győzelmi beszédében Scott Morrison úgy értékelte, hogy a csendes többség győzött Ausztráliában. Mint kiderült: az emberek többsége nem hangoztatja véleményét és értékrendjét az online csatornákon, és gyakran a közvélemény-kutatóknak sem árulja el. Így a választásokig rejtve maradt, hogy a média által felkarolt, és a baloldal által támogatott társadalom(át)formáló reformok nem feltétlenül élveznek akkora társadalmi elfogadottságot, mint azt a hangos kisebbség láttatni próbálja.

Szavazz vagy fizess!

Az ausztrál választási rendszerről tudni kell, hogy 20 dollár büntetés terhe mellet minden választásra jogosult állampolgárnak szavaznia kell a helyi képviselőjelöltekre. A legtöbb képviselőt bejuttató párt alakíthat kormányt, de a miniszterelnök személyét már a párt választja meg. Így a választások között a párt akár le is válthatja a miniszterelnököt, amire az elmúlt tíz évben nyolcszor is volt példa. A kötelező választási rendszer különlegessége, hogy a pártoknak nem kell szavazótáborukat mobilizálni, hiszen enélkül is 90 százalék feletti a részvétel. Ezért nem szükséges nagyszabású, tömegeket megmozgató programokkal előállni.

A rendszer másik sajátossága, hogy a töredékszavazatok elszámolása miatt a kis pártok jelöltjei is bejuthatnak a parlamentbe vagy a szenátusba, akár komolyabb politikai ismeret, program vagy támogatottság nélkül is. Rick Muir például az Ausztrál Motorkedvelők Pártja jelöltjeként jutott be 2013-ban a szenátusba. A korábban munkanélküli újdonsült politikusnak jól jött a csaknem 200 ezer dolláros éves fizetés, mert – saját bevallása szerint – szüksége volt öltönyre. Programjának fő és egyetlen emlékezetes pontja az volt, hogy a négykerék-meghajtású járművek minden úton közlekedhessenek az országban.

További külföldi híreink