Kövessen minket a Facebookon

Nagyvilág

2019-04-19 13:37:00

Súlyos dilemma: egymilliárd ember sorsa a tét

A gazdasági nehézségekkel küzdő India idei parlamenti választása meghatározó momentum lehet Délkelet-Ázsia biztonsága szempontjából. A jelenlegi miniszterelnök, Narendra Modi külpolitikája a régió egyik vezető hatalmává emelte az országot, az ellenzéknek viszont más elképzelései vannak. A Hetek cikke.

Súlyos dilemma: egymilliárd ember sorsa a tét

Az alsóházi választások április 11-én kezdődtek; a több, mint 900 millió erre jogosult indiai május 19-ig adhatja le voksát. Az eredményre – vagyis, hogy a közel 10 ezer jelölt közül kiknek jut az 543 parlamenti hely – május 23-áig várni kell. Sokan Modi kormányzásával kapcsolatos „népszavazásként” tekintenek a választásokra.

A Bháratíja Dzsanáta Párt (BJP) Narendra Modi vezetésével 2014-ben elsöprő győzelemmel került hatalomra, ami igencsak ritkaságszámba megy, tekintve, hogy az indiai kormányok általában koalíciós alapon működnek. Az eltelt öt évben azonban a hindu nacionalista kormány népszerűsége megcsappant, elsősorban a sikertelennek bizonyult gazdasági intézkedések hatására. Ahelyett, hogy korábbi ígéreteik szerint beköszöntöttek volna az achhe din, azaz „jó napok”, a munkanélküliség 45 éves csúcsot ért el, és országszerte tüntetésekkel kell számolni a mezőgazdasági válság miatt.

Ennek tudható be, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, az Indiai Nemzeti Kongresszus (INC) 2014-es harmatgyenge szereplése után 2018 decemberében három államban tarolni tudott az időközi választásokon. Az INC-t Rahul Gandhi, a Nehru-dinasztia tagja, Radzsiv Gandhi volt miniszterelnök fia vezeti, aki anyjától, Sonia Gandhitól vette át a stafétabotot (a név ellenére a dinasztia nem áll rokonságban Mohandász Gandhi családjával). Nővére, a tehetségesebbnek tartott Prijanka a párt irányító tanácsának elnöke – sokan szeretnék, hogy jelöltesse magát, de erre még nem szánta rá magát.

Ami a választókat illeti, jellemzően nem mozgatja meg őket a nagy pártok vetélkedése. Öt évvel ezelőtt csak 66 százalék volt a részvételi arány, és még így is ez mondható a legmagasabbnak 1952 óta.

Háda Béla India-szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa a Heteknek azt mondta, Modi pártjának továbbra is jó esélye van egyedül többséget szerezni az indiai törvényhozásban. De ha nem is sikerül, hogy egymaga többséget szerezzen, „a BJP talál majd magának olyan partnereket, amelyekkel meg tud majd egyezni”.

Modi nem pusztán a globális egyensúly fenntartásához szükséges tényezőként, hanem az Afrikától Amerikáig nyúló délkelet-ázsiai régióban vezető hatalomként képzeli el Indiát. A korábbi óvatos, kockázatkerülő, el nem kötelezett státuszból kilépve merőben más felfogásban igyekszik az ország stratégiai autonómiáját megőrizni: a partneri viszonyok mellőzése helyett épphogy azok megerősítésével elérendő célként kezeli. Ezért is mondta Vidzsaj Gokhale külügyi államtitkár, hogy „Már a múlté, hogy India el nem kötelezett ország volt. India ma elkötelezett – de ügyek mentén”.

A legnagyobb kihívást Kína felemelkedése jelenti, amivel India korábbi vezetői elmulasztottak szembenézni. Modi olykor keményen betartott, mint például a doklami válság idején (amikor Peking útépítésbe fogott az India északkeleti területei felé vezető Doklam-fennsíkon), és nemzetközi színtéren szinte elsőként kritizálta a Kína által 2013-ban útjára indított Egy Övezet – Egy Út Kezdeményezést (Belt and Road Initiative).

A február 14-ei pulwamai merénylet után az elnök nem habozott a légierőt bevetni Pakisztánban lévő terroristabázisok ellen, holott az 1971-es háború óta nem volt olyasmire példa, hogy indiai gépek átrepültek a Kasmírt indiai és pakisztáni fennhatóság alá tartozó régiókra osztó „ellenőrzési vonal” fölött. Ezzel egyértelművé tette, hogy kész korlátozott háborúba bocsátkozni a szomszédos (szintén) nukleáris hatalommal, amelyet Kína „örök barátjának” nevez. (Újabban például Peking útját állta Indiának a Nukleáris Szállítók Csoportjához való csatlakozásában, mert azt szeretné elérni, hogy vagy Pakisztán is tag legyen, vagy egyikőjük sem. Más esetben pedig diplomáciai „fedezéket” nyújtott Iszlámábádnak az ENSZ-ben, kétszer is leszavazva, hogy a nemzetközi terroristák listájára vegyék a pulwamai támadást is magára vállaló Dzsais al Mohamed vezetőjét, Maszúd Azhart.)

A Modi-féle stratégiai autonómia értelmezésből vezethető le továbbá a Quad újjáélesztése, amivel Japán és Ausztrália válhat India komoly stratégiai partnerévé. A felek rájöttek, hogy nem az a célravezető, ha tartózkodnak az ilyen összefogásoktól pusztán azért, nehogy Kínát felingereljék.

Másfelől, a BJP-kormány az együttműködést is szorgalmazza Kínával, többek között az Oroszország részvételével tartott háromoldalú egyeztetéseken, mint amilyenre legutóbb Wuzhenben került sor a három ország külügyminiszterei között (épp Donald Trump és Kim Dzson Un februári csúcstalálkozója idején). Putyin, Modi és Hszi Csin-ping a tavalyi Buenos Aires-i G20-on kezdték keresni a szorosabb összefogás lehetőségét, ami India számára biztosíthatja, hogy ne váljon túlságosan függővé az Egyesült Államoktól sem, amely felé szintén elindult egy közeledés.

Újdelhi Washingtonnal való viszonyát hagyományosan tartózkodás, sőt kettős taktikázás jellemezte. A politikai elitben még fellelhető Amerika-ellenesség ellenére Modi új alapokra helyezte India kapcsolatát az Egyesült Államokkal.

Egy új barát: Izrael

A „Modi-doktrína” India közel-keleti politikájában is új szemléletet tükröz. Az Izraellel való kapcsolatokban korábban több tényező is akadályt jelentett: India olaj- és cseppfolyós földgáz-behozatala miatti függése az öböl-menti és a környező arab országoktól; India maga választotta „kötelezettsége” a „palesztin ügy” iránt, mint a harmadik világ el nem kötelezett országainak vezető hatalma; valamint egykori szövetségesi viszonya a Szovjetunióval, ami automatikusan szembeállította Indiát mindazzal, ami az Egyesült Államokhoz köthető.

Modi kormányzása alatt, 2017 júliusában azonban Izrael és India kétoldalú kapcsolatukat „stratégiai partnerségi” szintre emelték. A két miniszterelnök kölcsönös látogatásakor a mezőgazdasági és innovációs területeken való együttműködés kapott fő hangsúlyt, ám a sokrétű kooperáció védelmi és biztonsági kérdésekben a legerősebb. Izrael jelenleg India egyik legnagyobb fegyverszállítója (az USA, Oroszország és Franciaország mellett).

Modi pragmatizmusának köszönhetően India eddig meg tudta őrizni korábbi jó stratégiai kapcsolatait Iránnal és Afganisztánnal, miközben nyitott mind az Egyesült Államok, mind Izrael felé. Hasonlóan, azzal, hogy első izraeli látogatása alkalmával Ramallahot kihagyta, kifejezte, hogy a Palesztin Hatóságtól függetlenül képzeli el Izraellel való kapcsolatának alakítását. Ezzel politikai tartalommal is megtöltötte az új „stratégiai partnerséget”, szemben a korábbi kormányokkal, amelyek legfeljebb kétoldalú üzleti kapcsolatokra szorítkoztak, és arra is leginkább „fű alatt”, nehogy elveszítsék India közel 200 milliós muzulmán lakosságának a támogatását.

Részletek a Hetek csütörtökön megjelent számában.

További külföldi híreink