Kövessen minket a Facebookon

Nagyvilág

2019-02-10 07:30:00

Többet ül börtönben, aki bántalmazza a kutyáját, mint aki egy gyereket zaklat

Sorra kerülnek nyilvánosságra 2019 elején a sztárvilág sötét oldaláról szóló információk, cikkek és dokumentumfilmek formájában. A gyakorlat azonban hosszú ideje azt mutatja, hiába vállalják az áldozatok a nyilvános megszégyenítés kockázatát, sem igazi jóvátétel, sem változás nem várható. A Hetek cikke.

Többet ül börtönben, aki bántalmazza a kutyáját, mint aki egy gyereket zaklat

Nem Michael Jackson az egyetlen, akiről egykori áldozatai részvételével dokumentumfilm készült. R. Kelly ügyeiről is most mutatták be azt a dokumentumfilm-sorozatot, amely egyesek szerint akár derékba is törheti az énekes pályafutását. Az ikonikus I Believe I Can Fly című dal előadójának beteges szexuális hajlamairól a rajongók először 2002-ben hallhattak, amikor egy videofelvétel szivárgott ki az énekesről és kiskorú lányokról, akiket szexuális aktusra kényszerített. A felvétel kapcsán bírósági eljárás is indult R. Kelly ellen gyermekpornográfia miatt, viszont az ügyben felmentő ítélet született.

A hírességek körüli szexuális botrányokból rengeteg van, igazi ügy viszont szinte egyáltalán nincs. Az a néhány szexuális ragadozó, akit elítélnek, pár hónapos vagy éves börtönbüntetés után szinte kivétel nélkül ugyanott folytathatja, ahol abbahagyta. Több olyan hollywoodi esetről is olvashatunk, ahol az elítélt több tucat gyermeket molesztált, mégis egy év börtönt kapott, vagy csak felfüggesztett börtönbüntetést azzal a kikötéssel, hogy regisztrálnia kell a lakhelye szerinti állami hatóságnál szexuális bűnelkövetőként. Ezt azonban már azzal is orvosolni lehet, ha az illető átjelentkezik egy másik államba. A hollywoodi álomgyár pedig szinte azonnal a keblére öleli az ilyen visszatérőket.

Az ilyen lebuktatott celebek azért vallanak be néhány súlyosabbat a vádpontok közül, és mennek egy időre börtönbe, hogy a nyomozás véget érjen azelőtt, hogy az igazi nagykutyákra, és a hálózat többi részére fény derülne. És mivel az együttműködést a törvény enyhébb büntetéssel jutalmazza, a legtöbbször tovább ül börtönben valaki, ha bántalmazza a kutyáját, mint ha gyermekeket zaklat szexuálisan. Pontosan ezért olyan esetből, amelyben az áldozatok hajlandók bíróság előtt is tanúskodni, sokkolóan kevés van, annak ellenére, hogy a 2017-es #metoo mozgalom akár arra is indíthatta volna az áldozatokat, hogy a Hollywoodot és a sztárvilágot átitató pedofíliára is ráirányítsák a közvélemény figyelmét.

2019 januárjában jelent meg a The Atlantic magazin tényfeltáró riportja Bryan Singer filmrendezőről, akinek legutóbbi filmje, a Bohemian Rhapsody igazi kasszasiker lett. A nyíltan homoszexuális Singer a Queen frontemberéről, Freddie Mercuryról készült filmje bemutatása után próbálta cáfolni az őt ért vádakat, ám a The Atlantic cikke óta nem állt a nyilvánosság elé. A rendező olyan hírnévnek örvendett a hollywoodi berkekben, hogy egyik kollegája szerint, „miután kiderültek a Harvey Weinsteinről szóló hírek, mindenki azt gondolta, hogy Singer lesz a következő”. Nem így történt.

A gyakorlat ugyanis egyértelműen az, hogy az álomgyár nem engedi, hogy rossz fényben tüntessék fel a sztárjait, és mindent megtesz azért, hogy ez senkinek se sikerüljön. Akár azon az áron is, hogy eltussolja az ügyeket, blokkolja a celebpedofíliáról készült dokumentumfilmeket, vagy elszigeteli a bátran nyilvánosság elé álló áldozatokat, ahogy az egykori gyerekszínész, Corey Feldman esetében is történt. Pedig Feldman nem nevezi nevén azokat, akik állítólagosan bántalmazták, ami a #metoo mozgalom legnagyobb hiányossága is volt.

Az áldozatok számára azonban egyáltalán nem egyszerű dolog a nyilvánosság elé lépés, amit egyértelműen alátámaszt a Michael Jacksonról és az R. Kellyről bemutatott dokumentumfilmek fogadtatása is, illetve a filmek nyomán kialakult tiltakozási hullám. A legtöbbször az áldozatokat az a félelem tartja vissza a kilépéstől, hogy senki sem fog hinni nekik.

A pedofilok tisztában vannak azzal, hogy nem minden gyermeket fognak sikerrel behálózni, csak a gyengébbek esnek áldozatul. A behálózott gyerekeket aztán megfenyegetik, hogy ha beszélni mernek, akkor soha többé nem dolgozhatnak a szakmában, vagy, hogy ők is börtönbe kerülhetnek – ahogy a vádak szerint például Michael Jackson is „érvelt” az áldozatainak.

A közvélemény azért is áll gyakran a bántalmazók oldalára, mivel ezek sok esetben köztiszteletben álló, hatalmi pozícióval rendelkező személyek – egy befolyásos filmproducer, rendező, cégvezető, de lehet szó akár lelkészről, politikusról vagy iskolaigazgatóról is, akik gondoskodnak arról, hogy a külső megjelenésük makulátlan legyen.  Az áldozatok pedig szinte képtelenek maradéktalanul feldolgozni az őket ért sérelmet, pláne, hogy ehhez gyakran semmiféle segítséget nem kapnak. Ha sem a szülők, sem a tekintélypozícióban levő személyek nem hisznek a gyereknek, azzal csak azt érik el, hogy az áldozatot hallgatásra kényszerítik, ami később gyakran alkoholizmushoz, drogfüggőséghez, sőt öngyilkossághoz vezet.

A teljes cikk a Hetek pénteken megjelent számában olvasható.

További külföldi híreink