Kövessen minket a Facebookon

Nagyvilág

2018-01-07 06:48:00

Miből élnek a volt amerikai elnökök?

A leköszönő amerikai elnökök rohamosan növekvő bevételei és fényűző életmódjuk olykor már a saját pártjukon belül is kritikai hangokat váltanak ki. A Hetek cikke.

Miből élnek a volt amerikai elnökök?

Elizabeth Warren, massachusettsi demokrata szenátor is felhördült, amikor értesült az Obama készülő memoárja terjesztéséért felajánlott rekordösszegről, az előadásain bezsebelt pénzekről és a luxusnyaralásáról Tahitin. Nem volt ez mindig így Amerika történetében.

Az USA első elnökei többségében jómódúak voltak, sokan közülük mezőgazdasági spekulációkból tettek szert nagyobb vagyonra. Voltak közöttük olyanok is, akik még az elnöki fizetésre sem tartottak igényt, mint a legelső elnök, George Washington.


Egészen 1958-ig nem létezett elnöki nyugdíjazás, így minden exelnök a saját lábán kellett, hogy megálljon. Harry S. Truman (elnöksége: 1945–1953) egyszerű vidéki fiúból lett Amerika első számú embere, nem voltak megtakarításai. Miután lejárt a mandátuma, csekély összegű nyugdíjat kapott még az első világháborúban teljesített katonai szolgálatáért, helyzetét nehezítette az elnöksége végén felvett hitel.

A könyvkiadásokból vagy a puszta hírnévből való meggazdagodás akkoriban még nem volt jellemző. Truman erről így vélekedett: „Sosem tudtam volna áruba bocsátani magam, mert azzal aláástam volna az elnöki hivatal presz­tízsét és méltóságát.” Truman sanyarú helyzetét látva a Kongresszus 1958-ban megszavazta az elnökök számára életük végéig fizetendő nyugdíjat, amely jelenleg 205 ezer dollár (körülbelül 55 millió forint) évente, emellett támogatják utazásaikat, irodabérlésüket, valamint ingyenes levelezést biztosítanak számukra.

A helyzet az 1970-es években kezdett drasztikusan megváltozni Richard Nixonnal. A Watergate-botrány miatt lemondásra kényszerült elnök mindent megtett annak érdekében, hogy rehabilitálja magát könyvkiadások segítségével. Az őt követő Gerald Ford pedig mandátuma lejártával a cégvezetésben találta meg új helyét, ami később mások számára is jövedelmezőnek bizonyult. Ronald Reagan visszavonulása után egy lap szerkesztőbizottságában dolgozott, mégis a legnagyobb összegeket beszédei hozták. A valamikor színészként tevékenykedő exelnök mindössze két előadásából – amit Japánban tartott – elsőként érte el a millió dolláros bevételt. Később pedig egyre jellemzőbb lett, hogy a volt elnökök pénzre váltják ismertségüket és tehetségüket.

Az elmúlt évtizedekben főként az előadó körutak, ilyen-olyan fellépések és a könyvírás hoztak sokat a konyhára.

Az első memoárt – amely rögtön bestseller lett –, Ulysses S. Grant írta. A tábornokból elnökké avanzsált Grant-hős volt a maga korában: az Unió megmentője, Abraham Lincoln szövetségese, aki két ciklust is eltöltött Amerika élén. 1885-ben halála előtt pár nappal fejezte be emlékiratát, amelyben a polgárháborút helyezte középpontba. A kiadás ügyét Mark Twain karolta fel, aki külön céget is alapított erre a célra. A könyv olyannyira sikeres lett, hogy a néhai elnök özvegyének és Twainnek is busás hasznot hozott.

Theodore Roosevelt már a Fehér Házban bestsellert írt. A 20. század elején elnöki hivatalt betöltő Roosevelt rendkívül széles látókörű, sokoldalú ember volt. Népszerű könyvében, a The Rough Ridersben (A kemény lovasok) a spanyol–amerikai háborút örökíti meg, amelyben maga is harcolt. Memoárja ugyanakkor nem volt annyira jelentős, jóllehet népszerűségét és sikeres elnökletét nem is kellett tovább fényeznie.

Roosevelt után a legtöbb elnök megírta a visszaemlékezését, és könyvtárat is létrehozott, bár ez a második világháború utánig nem vált kötelező jellegű szokássá. Ahogy az elnökség egyre jobban intézményesült, ezzel párhuzamosan növekedett a memoárok és a könyvtárak száma is.

jimmy carterJimmy Carter

Azonban voltak elnökök, akik az emlékiratukon felül még egy sor más könyvet is kiadtak. Ilyen volt Jimmy Carter, aki mandátumát követően 15 könyvet írt a legkülönbözőbb témákban, csak hogy elterelje a figyelmet kevéssé népszerű biográfiájáról és elnökségéről.

Richard Nixon szintén jelentős számú könyvet írt. Memoárjával kapcsolatban azt róják fel neki, hogy a súlyos Watergate-botrányt – amit csak azért úszott meg, mert utódja, Gerald Ford felmentette – elintézte annyival, hogy „történtek hibák”, ahelyett, hogy felvállalta volna személyes felelősségét. Külön tiltakozó csoportot is létrehoztak a memoár miatt, amelynek egyik alapító tagja így nyilatkozott a The New York Times riporterének: „Négy évvel ezelőtt megvolt a lehetősége, hogy elmondja az igazat ingyen. Most pedig 19,95 dollárt kér azért, hogy elmondja ugyanazt a történetet.” A többi, elsősorban külpolitikai jellegű könyvében igyekezett stratégiai tanácsokkal szolgálni. Ehhez a területhez inkább értett, és ebben tudott újra egy kis tekintélyt kovácsolni magának.

Az ’50-es évektől egészen a ’80-as évekig formailag nagyjából hasonló biográfiák születtek. Ezt törte meg George H. W. Bush Átalakított világ (A World Transformed) című memoárja, amelyet nemzetbiztonsági tanácsadójával közösen készített. A visszaemlékezés az 1989–91 közötti fontos változásokat ismerteti, amelyben Magyarország is érintett volt a rendszerváltozás kapcsán. A memoárban így többször is foglalkozik hazánkkal. A kötet bemutatja a tárgyalóasztaloknál folytatott megbeszélések világát, a két Németország egyesülését, a Szovjetunió megszűnését.

További részletek a Hetek pénteken megjelent számában.

atv.hu/Hetek

Ajánlom

További külföldi híreink