Külföld

2016-02-23 07:57:00

Így viszik el a magyarokat rabszolgának Nagy-Britanniába

Angliában ma több ezer embert tartanak rabszolgasorban, köztük rengeteg magyart. Egy férfinek sikerült megszöknie, és exkluzív interjúban mesélte el a történetét.

Így viszik el a magyarokat rabszolgának Nagy-Britanniába
Illusztráció (Fotó: salvationarmy.org.uk)

Szinte lehetetlen megbecsülni a modern rabszolgaság valós mértékét az Egyesült Királyságban. A szolgasorban élőket gyakran külföldről csempészik az országba, így a hivatalos nyilvántartásokban nem szerepelnek. Az emberkereskedők elkobozzák az útlevelüket, vagyis esélyük sincs a szökésre.

2015-ben a brit hatóságok 3266 áldozatról szereztek tudomást, ami 39 százalékos növekedés az előző évhez képest.

A hírekbe általában azok az esetek kerülnek be, amikor a családi házakban tartanak fogva embereket, akiket arra kényszerítenek, hogy fizetés nélkül végezzenek házimunkát. Ez történt például azzal a nővel, aki 2013-ban szabadult ki egy londoni lakásból 30 évnyi rabszolgamunka után.

Ritkábban hallani arról, amikor rendes munkára kényszerítik a külföldieket, de a fogvatartók elveszik a fizetésüket. A 30-as éveiben járó, magyar K. is ilyen csalóknak esett áldozatul, a történetét a Vice-nak mesélte el.

„Sosem mondták, hogy mennyit fogok keresni”

K. nem ismerte a szüleit, háromévesen adoptálták az öccsével együtt. Egy magyar kisvárosban nőttek fel, nem messze a szlovén határtól.

Amikor a nevelőapjuk elhunyt, K. egy gyárban vállalt munkát, hogy fizesse a számlákat. „Ott dolgoztam az autóbalesetemig, vagyis 2002-ig” – mesélte. A karambol után K. három hónapot kómában töltött, és még hat hónapig tartott, amíg összerakta az életét. Emlékezetkiesése miatt azt sem tudta, hogy hol dolgozott korábban. Egy nap viszont talált néhány nyugtát és levelet a táskájában, így kitalálta, hogy melyik cégnél volt alkalmazott. „Elmentem oda, megkérdeztem, hogy ismernek-e, és hamarosan vissza is vettek” – idézte fel.

Bár megtalálta a helyet, nem tudta elvégezni azt a munkát, aminek korábban a szakértője volt, így nem sokkal később elbocsátották.

illusztrációIllusztráció

„Hajléktalan lettem, mert az akartam lenni. Nem akartam, hogy bárki rám találjon. Csak róttam az utcákat, és ott aludtam, ahol az éjszaka ért.” – mondta. Néhány év elteltével hallott egy lehetőségről, és úgy tűnt, újrakezdheti az életét.

„Valaki mesélt nekem egy munkáról Angliában, és erről a családról, akik kiviszik az embereket. Nem beszéltem angolul, és nem tudtam volna önállóan boldogulni, de úgy éreztem, mennem kell.”

K. találkozott egy férfival, aki lemásolta a papírjait és lefoglalta a repülőjegyét. Vagyis nem úgy történt, ahogy az emberrablást képzeljük: nem kényszerítették, hogy elutazzon, és nem ment bele kétes egyezségbe. Nem tudta, hogy önként lesz modernkori rabszolga.

„Tudtam, hogy ezek a fajta srácok rabszolgákat keresnek, olyanokat, akiket már nem érdekel az élet, de nekem csak borra, egy kis ételre, és egy fedélre volt szükségem. Sosem mondták, hogy mennyit fogok keresni, de őszintén szólva, nem is kérdeztem.”

Heti 20 ezer forint, mínusz védelmi pénz

K. 2004 októberében érkezett meg Angliába. „A Luton reptéren landoltam, és az a fickó kijött elém. Elvitt a szállásra, ahol két másik magyar férfival osztoztam a szobámon.” Csak három hálószoba volt a házban, de 22 ember élt ott. K. kapott cigarettát, kávét, és egy zsebszótárt is, hogy könnyebben megtanuljon angolul.

„Pénz és nyelvtudás nélkül nem mehetsz el sehova, ezért nem vették el a papírjaimat”

– mondta.

tüntetés a modernkori rabszolgatartás ellen angliában (fotó: facebook.com)Tüntetés a modernkori rabszolgatartás ellen Angliában (Fotó: facebook.com)

Már másnap elkezdett dolgozni, de sosem látta a munkabérét. K. heti 50 fontot, azaz kevesebb, mint 20 ezer forintot kapott a napi nyolcórás munkáért, mivel a fizetése nagy része egyenesen az emberkereskedőhöz ment.

2005 áprilisában K.-t Boltonba vitték dolgozni.

„Ez így ment 18 hónapig. Dolgoztunk, és elvették a pénzünket. A végén már az 50 fontomnál is kevesebbet kaptam, mert a kereskedő azt mondta, hogy kell a pénz, hogy megvédjen egy maffiózótól. Nekem lassan semmi sem maradt.”

Két év után szabad akart lenni

Idővel K. angoltudása egyre jobb lett, és újra vágyni kezdett a szabadságra. „Körülbelül két év után vissza akartam kapni a függetlenségemet” – idézte fel. A szökést nem látta járható útnak. „Talán megpróbálhattam volna Angliában maradni, túlélhettem volna az utcán is. De féltem, hogy meg fognak verni. Ha egy ember el tud szökni, az azt jelenti, hogy bárki el tud szökni, és azt nem hagyták volna.”

Rájött, hogy egyedül nem boldogul, ezért összefogott néhány társával. Elmesélték a helyzetüket a boltoni cég vezetőinek, akik rögtön segítettek nekik.

Az egyikük elment velük egy bankba saját számlát nyitni, és innentől közvetlenül nekik utalták a fizetésüket. Az emberkereskedők azonban hamarosan panaszkodni kezdtek, és kérdezgették, hogy hol a pénzük,

de a vezetőség egy állítólagos banki hibára hivatkozva lerázta őket.

„Egy héttel később a cég azt mondta nekik, hogy a rendőrség keresi őket. Ezért összepakoltak, és elhagyták az országot” – meséli K. Ezután egy ideig jól mentek a dolgok, K. és a társai teljes szabadságban éltek és dolgoztak. 2006-ban azonban lejárt a szerződésük. Mivel nem talált másik munkát, K. a maradék pénzén vett egy repülőjegyet, és a többiekkel együtt visszajött Magyarországra. Azonban hamarosan azon kapta magát, hogy ismét hajléktalan lett.

(fotó: facebook.com)(Fotó: facebook.com)

Önként jelentkezett rabszolgának

Így visszatért Angliába, ám nem talált állandó munkát, nem tudta fizetni az albérletet, és úgy tűnt, az utcán kell töltenie a telet. Ekkor kereste meg egy régi barátja, aki segítséget kért tőle, mert megtudta, hogy több magyart ugyanúgy rabszolgaként tartanak, mint korábban őt. K. titokban beépült közéjük.

„Amikor megérkeztem a házba, mélységesen megrendített, amit láttam. Mindenki árucikk volt.” 

A többiekhez hasonlóan heti 10 fontért dolgozott, és időbe telt, mire a társai megbíztak benne. „Néhány hónap múlva az egyik srác végre elhatározta, hogy fellázad. Elkezdett kérdezgetni, hogy mit kellene csinálnunk” – emlékezett vissza. Úgy döntöttek, hogy kapcsolatba lépnek a magyar sajtóval és a hatóságokkal. Nem sokkal később elfogatóparancsot adtak ki az emberkereskedők ellen, és a rendőrség házkutatást tartott. K.-t és a többi magyart egy biztonságos házba vitték, és azonnal bekerültek egy tanúvédelmi programba.

Hajléktalanból szabadságharcos

K. még mindig Angliában él. Szabadidejében azért küzd, hogy megmentsen másokat a rabszolgaságtól.

„Szeretnék többet tenni azért, hogy megszűntessék az emberkereskedelmet. Még mindig emlékszem, hogy milyen érzés volt, amikor semmit nem értettem abból, ami körülöttem történt. Kétségbeesett voltam, és kihasználtak. Nem hagyhatom, hogy mással is ez történjen.”
<

További külföldi híreink