Kövessen minket a Facebookon

Nagyvilág

2015-05-19 07:07:00

Tragédia a maláj szigetvilágban

Becslések szerint akár nyolcezer bangladesi és mianmari bevándorló is hánykolódhat a tengeren a thaiföldi, indonéz és malajziai partoknál és egyik ország sem hajlandó befogadni őket. Azok a túlélők, akiknek mégis sikerül partot érniük, borzalmakról mesélnek: szűkös élelmiszer- és vízellátásról, valamint arról, hogy az emberek a bárkákon ölik egymást, a holttesteket pedig a tengerbe dobják.

A mianmari Amin három hónappal ezelőtt szállt hajóra szülőhazájában. Ő annak a 677 rohingja bevándorlónak az egyike, akiket az Andamán-tengeren töltött hónapok után az indonéziai Langsa kikötője melletti rögtönzött menekülttáborban helyeztek el. A környező országok kormányai nem engedték, hogy a földjükre lépjenek, a haditengerészet pedig magukra hagyta őket. Hajójukat végül pénteken halászok vontatták partra Langsában. Rajtuk kívül még 6-8 ezer menekült hánykolódik Thaiföld, Indonézia és Malajzia partjainál.

A korlátozott víz- és élelmiszerellátás miatt az ENSZ arra figyelmeztet, hogy a rövid idő alatt „komoly humanitárius válság” alakulhat ki. Ez főként Malajzia és Indonézia hozzáállásának köszönhető: egyik ország sem hajlandó a menekülteket partra engedni.

A 21 éves Mohamed Rafik, aki szintén egy, Aminékéhoz hasonló bárkán menekült meg, a brit Guardiannek elmondta: hajójuk a múlt héten ért indonéz vizekre. Ekkor a haditengerészet elfogta a bárkájukat, és miután ellátta őket élelmiszerrel és vízzel, Malajzia határáig kísérte őket. Ott azonban minden kezdődött elölről: a maláj hatóságok visszakísérték őket az indonéz vizekre.

A brit lap munkatársa egy langsai kórházban több rohingja menekülttel is találkozott: az emberek hordágyakon fekszenek, az ápolók infúzióval próbálják táplálni a hosszas utazás során legyengült migránsokat. Egy félmeztelen férfi hátát mélyvörös sérülések csúfítják. Az egyik menekült beszámolója szerint kalapáccsal és késsel támadtak egymásnak a fedélzeten a bevándorlók különböző csoportjai.

A muszlim vallású rohingjákat évtizedek óta diszkrimináció sújtja Mianmarban. Az elmúlt években a többségi buddhisták támadásai miatt tömegesen kezdtek menekülni a lakóhelyükről. A térségben ezzel a vietnami háború óta nem látott exodus kezdődött. Három év alatt mintegy százezer rohingja férfi, nő és gyerek hagyta el otthonát.A Nyugat-Mianmarban élő rohingja muzulmánok gyakran vakmerő utakra vállalkoznak tengeren vagy szárazföldön az etnikai üldöztetéstől menekülve, vagy munkát keresve külföldön. (MTI)

Amin, aki korábban őstermelő volt Mianmarban, elmondta, hogyan gyújtották fel a faluját néhány évvel ezelőtt. A támadásban elvesztette az édesanyját, aki túl öreg volt ahhoz, hogy elmeneküljön a lángba borult településről.

„A kormány kínoz minket” – mondta egy másik menekült, a Zukura néven bemutatkozó háromgyermekes édesanya, aki Arakan tartományból menekült el, és annak reményében szállt hajóra, hogy Malajziában újra találkozhat a férjével. A táborban egyébként sokan mondták, hogy munka reményében mennek Malajziába, vagy azért, hogy már elmenekült családtagjaikkal találkozzanak.

Azt nem tudni pontosan, hogy hány ember halt meg csak ezen az egy hajón. Rafik állítása szerint a tengeri út során akár 200 ember is életét veszthette. A menekülteket embercsempészek szállítják borzasztó körülmények között. A közelmúltban a thai hatóságok razziáit követően az embercsempészek több hajóról elmenekülhettek, sorsukra hagyva a menekülteket.

A langsai Iszmail Hanifa többször is ellátogatott a menekülteknek felhúzott ideiglenes táborba. „Amikor láttam őket, úgy néztek ki, mint a vadak. Nem volt se ruhájuk, se semmijük. Mindannyian zokogtak, olyan éhesek voltak. Egyikőjük azt mondta, hogy a saját vizeletüket is megitták, hogy túléljék az útjukat” – fogalmazott a szemtanú a brit lapnak.

Egyelőre nem lehet pontosan megállapítani, honnan és hogyan hajózott be ez a bárka Indonéziába, a leginkább az a feltételezés tűnik életszerűnek, hogy Mianmarból és Bangladesből apró lélekvesztőkön viszik az embereket Thaiföld déli részére, ahol a csempészek nagyobb hajókba tuszkolják őket. Itt akár két hónapot is várakozniuk kell a menekülteknek, akiket 5-8 ezer maláj ringgit (350-600 ezer forint) kifizetésért cserébe vesznek fel az Indonézia vagy Malajzia felé hajózó bárkákra.

A komoly pénzösszeg ellenére a csempészek semmilyen garanciát nem vállalnak: Amin bárkáját is elhagyta a személyzet. A „szerencséjük” csak az volt, hogy az indonéz flotta adott nekik némi vizet és élelmiszert. Azt kellett beosztaniuk 25 napig. Ennyi ideig tartott, hogy végül partot érhessenek a halászoknak köszönhetően.

atv.hu / The Guardian

Ajánlom

További külföldi híreink