Kövessen minket a Facebookon

Nagyvilág

2014-03-13 07:28:00

Új szelek: Ferenc pápa első éve

Tavaly januárban még szinte senki nem ismerte, év végére pedig a Time magazin az Év Emberének választotta. Amikor a Szent Péter téren bejelentették a megválasztását, az újságírók lázasan keresgéltek az interneten, hogy kit is választottak pápának. Jorge Mario Bergoglio rövid idő alatt médiaceleb lett, aki laikus hívőket lep meg azzal, hogy rájuk telefonál, stopposokat vesz fel a pápamobilba, vagy a kismamákat biztatja arra, hogy nyugodtan szoptassák meg gyermeküket akár a Sixtus-kápolnában is. Cris Putnam amerikai valláskutató szerint Ferenc pápa okozhat még olyan meglepetéseket, amelyek gyökeresen átformálják a katolikus egyházat. A Hetek interjúja.

Konzervatív keresztények között népszerű volt a pápákkal kapcsolatos középkori jövendöléseket, köztük az úgynevezett Szent Malakiás próféciát feldolgozó könyve, amit Thomas Hornnal közösen írtak.  A művel a világsajtó is foglalkozott, miután XVI. Benedek pápa tavaly februárban lemondott. Önök ugyanis már 2012-ben felvetették azt, hogy az egyházfő idő előtt befejezheti szolgálatát. Hogyan látja Ferenc pápa egyéves tevékenységét?

– Az új pápa mindenképpen változást hozott a katolikus egyházban, a kérdés az, hogy milyen irányban. Az évforduló kapcsán sokat vitáznak arról, hogy mi vezetett XVI. Benedek lemondásához, amit valóban mi is előre jeleztünk. Ma már tudjuk, hogy Joseph Ratzinger már 2012-ben meghozta döntését, ami mögött a katolikus egyház súlyos morális és gazdasági válsága állt. Ehhez képest látványos fordulat, amit az új pápa kapcsán látunk. Bár úgy tűnt, hogy Bergogliót még a fiatalon a náci Wehrmachtban szolgáló elődjénél is súlyosabb személyes felelősség terheli az argentin katonai diktatúrával való együttműködés miatt, ez az árny néhány hét alatt szinte varázsütésre eltűnt. Ferenc pápa a világsajtó kedvencévé vált, igazi szupersztárrá, miközben nemcsak a saját múltjáról, hanem az egyházat terhelő bűnökről is elterelődött a figyelem. Ennek a sikertörténetnek azonban ára volt.

ferenc pápaFerenc pápa
Milyen árra gondol? Ferenc pápát senki nem vádolta korrupcióval...

– Nem, én sem arra gondolok, hogy bárkit meg kellett volna vennie a sajtóból. A pápának kétségkívül van érzéke a médiához, szívesen és tudatosan használja a különböző kommunikációs csatornákat, valamint kiváló szakemberekből álló stáb is támogatja. A népszerűséghez azonban a személyes adottságok mellett szükség volt arra is, hogy a pápa olyan kijelentéseket tegyen, amelyeket a liberális média szívesen hall. Az egyik ilyen a melegekkel kapcsolatos megjegyzés volt, akikről Bergoglio azt mondta, „Ki vagyok én, hogy megítéljem őket?” A katolikus tanítás azonban egyértelműen fogalmaz a homoszexualitásról, így a pápa – bárhogy is igyekeztek utólag magyarázni – engedményt tett a melegeknek. Végül is, ha a pápa nem ítél meg egy bűnös morális cselekedetet, akkor ki ítélje azt meg?

Egy másik eset szintén a brazíliai utazásához kapcsolódik. A Vatikán az indulás előtt bejelentette, hogy digitális bűnbocsánatban részesülhet az, aki feliratkozik a pápa személyes Twitter-hírcsatornájára. Persze ezt a hírt is felkapta a sajtó, mondván, milyen nyitott a katolikus egyházfő a fiatalok kedvelt kommunikációs formáira. Szinte senki nem említette, hogy Luther ötszáz évvel ezelőtt pontosan a búcsúcédula-kampánnyal szemben hirdette meg első reformját. Az év vége felé pedig az egyik legismertebb olasz ateista újságírónak, Eugenio Scalfarinak adott hosszú interjút. Ebben a diskurzusban a pápa arra utalt, hogy szerinte a lelkiismeretet követve és jó cselekedetekkel az ateistáknak is lehetséges a mennybe jutniuk. Természetesen a pápa jól tudja, hogy az Újszövetség szerint hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, mégis felvállal ilyen félreérthető megfogalmazásokat.

Radikális protestánsok és konzervatív katolikusok egyaránt felvetették, hogy Ferenc pápa üzenetei ellentétesek az alapvető keresztény tanításokkal. Ön is így látja?

– Szerintem egy év rövid idő ennek eldöntésére. Azt látjuk, hogy Ferenc pápa a népszerűség érdekében gyakran tesz olyan kijelentéseket, amelyek vitathatóak a kereszténység alapigazságai fényében. Ha egy ateista a lelkiismeretét követve a mennybe juthat, vagy egy homoszexuálistól csak annyit várunk el, hogy szeresse Istent, akkor nem sok értelme van a kereszténységnek, hiszen ezt számos más ideológia is képviseli. A protestáns tradícióban évszázadokon keresztül a pápaságot az Antikrisztussal azonosították, Luther és más reformerek nyomán. A Bibliában azonban az Antikrisztus mellett – aki egy globális politikai-vallási vezető lesz – ott áll a hamis próféta. Róla azt írja János apostol, hogy a Bárányhoz hasonló, de úgy szól, mint a sárkány. A középkorban a katolikus egyházfő politikai és katonai hatalommal rendelkezett, talán emiatt is gondolták a reformerek azt, hogy az idők végén az utolsó pápa maga lesz az Antikrisztus. Szerintem azonban sokkal reálisabb lehetőség az, hogy a Jelenések könyve egy vallási vezetőre utal a hamis próféta személyében. Ő ugyanis látszatra Jézust képviseli – olyan, mint a Bárány – csak a beszédéről lehet felismerni azt, hogy valójában a másik oldalon áll. Ezzel nem azt állítom, hogy Ferenc pápa lenne ez a hamis próféta, csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy fontos odafigyelni, hogy mit mond, bármilyen népszerű is legyen egy-egy kijelentése a médiában. Elismerem azt is, hogy jószándékkal igyekszik reformokat bevezetni, például a Vatikáni Bankban, és személyes példát is mutatni a főpapság számára a szerényebb életvitelről. Úgy vélem, hogy nem lehet még pontosan látni azt, hogy mindez milyen irányban halad tovább.

Sokan találgatták azt is, milyen szerepe lehet a katolikus egyházban a jezsuita rendnek, miután Bergoglio személyében először került ki a soraikból pápa. Legyőzték a jezsuiták az egyházat?

– Nem osztom azoknak a véleményét, akik átfogó jezsuita összeesküvést sejtenek a világban szinte minden mögött. De jól emlékszem arra, hogy Malachi Martin ír katolikus pap és szerző még a nyolcvanas években arról írt, hogy elkeseredett harc zajlik a pápaság és a jezsuita rend között. Martin szerint a Vatikán szerette volna csökkenteni a liberális társadalmi tanításokat – köztük a felszabadítási teológiát – valló jezsuiták befolyását. Martin belülről látta az egyházat, mert három pápa mellett is szolgált, és jezsuita papként a rend tanításait is jól ismerte. Most, Bergoglio megválasztásával úgy tűnhet, hogy a jezsuiták győztek, és tény az is, hogy a jelenlegi pápa sokkal liberálisabb elődjeinél.

Egy másik könyvükben arról írtak, hogy a Vatikán intenzíven kutatja a földön kívüli életet. Az utóbbi hónapokban a mérvadó média is sokat foglalkozott az ufókérdéssel, állítólag a Snowden-akták is tartalmaznak erre vonatkozó információkat. Nem rendítené meg a katolikus egyházat az, ha kiderülne, hogy léteznek ufólények?

– Nem, sőt. Úgy vélem, hogy valamennyi egyház közül a katolikusok a legfelkészültebbek arra, hogy egy ilyen bejelentés megtörténhet. Két éve engedélyt kaptunk arra, hogy felkeressük az egyesült államokbeli Arizona államban a Graham-hegyen működő vatikáni obszervatóriumot. Ez az intézmény a világ legnagyobb olyan rádióteleszkópját működteti, amelynek a célja idegen civilizációk életjeleinek a kutatása. A létesítményt jezsuita tudósok vezetik, akik évtizedek óta a földön kívüli életformákat kutatják. A legújabb projektjük célja, hogy a földön kívüli térségben azokat a rádió- és infravörös jeleket vizsgálják, amelyek a Föld felé haladó idegen égitestek – például meteorok, aszteroidák vagy üstökösök – valamint ismeretlen mesterséges tárgyak (ufók) jelenlétét jelzik.

Emellett a Vatikán az elmúlt években többször utalt nyilatkozatokban arra, hogy elképzelhetőnek tartja földön kívüli életformák létezését, és teológusok vizsgálják a kérdést, hogy mit jelentene egy ilyen felfedezés a bibliai hit szempontjából. Vannak katolikus szakértők, akik szerint Jézus is utalt arra, hogy az emberiségen kívül élnek olyan lények, akikre vonatkozhat a megváltás (ld. János 10:16: „Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók...”) Az arizonai obszervatórium jezsuita vezetői az interjúkban elmondták nekünk, hogy szerintük egy ilyen asztrobiológiai, földön kívüli életformákat bizonyító felfedezés nem lenne ellentétes a Bibliával, és ezért fel kell készülnünk az „idegen testvéreink” fogadására, akik segíthetnek az emberiség válságainak a megoldásában.

A pápa támogatja ezeket a kutatásokat?

– Teljes mértékben. Egyrészt ő maga is tudományos képzettségű ember, kémiából szerzett mesterfokozatot a Buenos Aires-i Egyetemen. Jezsuita vezetőként támogatta annak az argentin papnak a felvételét a rendbe, aki ma a vatikáni obszervatóriumot vezeti. Az illető, José Gabriel Funes 2009-ben egy interjúban azt mondta, hogy a katolikus doktrínával nem ellentétes a földön kívüli élet lehetősége. Szerinte, amint a Földön sok különböző életformát teremtett Isten, úgy a világmindenségben is számos más lény élhet. Mint mondta, teológiai szempontból éppen az lenne eretnekség, ha kizárnánk Isten teremtőképességéből azt, hogy más életformákat is létre tudjon hozni. A katolikus egyház elfogadja a „teljesség elvét”, ami azt mondja ki, hogy minden, ami megtörténhet, végül meg is fog történni. Teológiai szempontból ezt már a 12. században a skolasztikában megfogalmazták, mondván, amit Isten képes megtenni, azt meg is teszi.

Ha eljátszunk a gondolattal, hogy bizonyítékot találnak a földön kívüli élet létezésére, akkor ön szerint mit tenne a pápa?

– Egy ilyen helyzetben például a Vatikán felvállalhatná, hogy megnyugtatja az emberiséget, mondván nem kell ellenségnek látni az idegeneket, és attól tartani, hogy összeomlik az emberi civilizáció. Elmondhatnák, hogy az új, rendkívüli ismereteket és bejelentéseket is összhangba lehet hozni a hagyományos bibliai és tudományos világképpel. Így nem törne ki globális pánik, sőt felcsillanna a remény, hogy megkezdődhet az emberiség új aranykora. A pápa tekintélyét elfogadó keresztény és agnosztikus tömegeken kívül a muzulmánok, buddhisták és a zsidóság egy része is elfogadhatná ezt a magyarázatot. De akár az is elképzelhető lenne, hogy a pápa bejelenti: eljött az idő, hogy az univerzum szétszakított lakói újra egyesüljenek és megbéküljenek egymással, hogy újra „egy akol és egy nyáj” legyen. A pápa feladata lehetne, hogy ezt az átmenetet elfogadtassa a világgal, együttműködve a nagyhatalmak vezetőivel, akik szintén vállalják az idegenekkel való együttműködést és a programjuk megvalósítását. A pápa akár át is adhatná tisztségét az „idegen megváltónak”. Ez azonban már visszavezet a korábbi kérdésére, mert egy ilyen szereposztásban a vallási vezető az emberiség prófétájaként léphetne fel. Bármilyen bizarrnak tűnhet egy ilyen forgatókönyv, meggyőződésem, hogy a Vatikán igyekszik erre is felkészülni.

Hetek / Morvay Péter

További külföldi híreink