Kövessen minket a Facebookon

Nagyvilág

2013-12-05 22:53:00

Nelson Mandela élete és küzdelmei

Életének kilencvenhatodik évében elhunyt Nelson Mandela. A Dél-Afrikai Köztársaság első fekete elnökének halálhírét Jacob Zuma köztársasági elnök jelentette be csütörtökön.

Nelson Mandela 1918. július 18-án Rolihlahla Dalibhunga Mandela néven született egy kis dél-afrikai faluban. A Nelson nevet egy tanárától kapta. Édesapját, aki a tembu nép királyi családjának tanácsadója volt, 9 éves korában veszítette el. Ekkor Mandela a tembuk ügyvivő régense, Jongintaba Dalindyebo gondviselése alá került. Mandela 23 éves korában,1941-ben egy kényszerházasság elől Johannesburgba menekült.

Életének kilencvenhatodik évében elhunyt Nelson Mandela Galéria: Nelson Mandela További képek

 Két év múlva Mandela beiratkozott a főleg afrikai hallgatókból álló johannesburgi Witswaterand egyetem jogi karára. Az egyetemen liberális, radikális és az afrikaiak ügyét pártoló, ugyanakkor diszkriminatív és rasszista hatások is érték. Ez lobbantotta lángra benne a politika iránti szenvedélyt. Ugyanabban az évben Mandela csatlakozott az Afrikai Nemzetközi Kongresszushoz (ANC), később az ANC ifjúsági ligájának társalapítója lett. Első feleségét, Evelyn Mase-t, 1944-ben vette el. Mandela 1952-ben, a jogi egyetem elvégzése után társával Oliver Tambóval ügyvédi irodát nyitott Johannesburgban. Mandela és Tambo együtt kampányoltak a fekete bőrű többséget elnyomó, a teljesen fehérekből álló Nemzeti Párt által kigondolt apartheid rendszer ellen. 1956-ban, Mandelát 155 másik aktivistával együtt hazaárulással vádolták meg, de az ellene felhozott vádakat négy évig folyó per után ejtették. Evelyn Mase-től négy gyermeke született, 1958-ban azonban elváltak.

1958-ban Mandela feleségül vette Winnie Madikizelát, aki később fontos szerepet játszott abban a kampányban, amely bebörtönzött férje szabadon bocsátásáért folyt. 1960-ban az ANC kongresszust törvényen kívül helyezték, így a mozgalom földalattivá vált. 1960-ban a sharpeville-i mészárlás után az apartheid mozgalom minden korábbinál hevesebb lett. Ez a hatvankilenc fekete bőrű életét követelő fegyveres rendőri akció jelentette a békés ellenállás végét, és Mandela – aki akkor már az ANC nemzeti alelnöke volt – „gazdasági szabotázskampányt” indított. Mandelát végül szabotázs és a kormány megdöntésére tett erőszakos kísérlet vádjával letartóztatták.

Életfogytiglani ítélet

1964 telén Mandelát életfogytiglani börtönre ítélték. Tizennyolc évig a Robben szigeten tartották fogva, majd 1982-ben szállították át a fokvárosi Pollsmoor börtönbe. Mandela és az ANC más bebörtönzött vagy száműzött vezetőinek fogsága idején Dél-Afrika fekete lakosságú körzeteinek fiataljai mindent elkövettek, hogy küzdjenek a fehér kisebbség uralma ellen. A harcok során több százan életüket vesztették, és több ezren sebesültek meg, de végül elfojtották a diákok felkelését.

1980-ban az ANC vezetője a száműzött Tambo volt, aki nemzetközi kampányt indított az apartheid mozgalom ellen. A kampány nyíltan egy ügyre és egy személyre összpontosult – Mandela szabadon bocsátására. Ez vezetett ahhoz az 1988-ban a londoni Wembley stadionban adott koncerthez, amelyen közel 72 ezren – és ezen kívül világszerte tévénézők milliói – énekelték a „Free Nelson Mandela” (Engedjétek szabadon Nelson Mandelát) című dalt. A nemzetközi nyomás hatására a világ vezetői megszigorították a dél-afrikai apartheid rezsimre 1967-ben kirótt szankciókat. A nyomásgyakorlás eredményes volt, és 1990-ben, Frederik Willem de Klerk államelnök feloldotta az ANC-t a tilalom alól. Mandela 1990-ben szabadult 27 évnyi börtön után, és Dél-Afrikában megkezdődtek a feketékre is kiterjedő demokrácia kezdetéről folyó tárgyalások. 1992-ben Mandela házasságtörés miatt elvált feleségétől, Winnie-től. Az asszonyt emberrablással és testi sértésben való bűnrészességgel is megvádolták.

1993 decemberében, Mandela és de Klerk Béke Nobel-díjat kapott. Öt hónap múlva – Dél-Afrika történelmében először – bőrszíntől függetlenül minden dél-afrikai választópolgár demokratikus szavazáson vett részt, és Mandela elsöprő fölénnyel megnyerte az elnökválasztást. Mandelának elnökként a szegényeket sújtó lakáshiány okozta a legnagyobb problémát, mivel elnöksége idején továbbra is nyomortelepek csúfították el a nagyobb városokat.


"Mandela és az ANC

Az apartheid rendszer ellen küzdő dél-afrikai ANC (African National Congress - Afrikai Nemzeti Kongresszus) kezdetben Gandhi elveit követő, erőszakmentes mozgalom volt, és maga Nelson Mandela is hitt az erőszakmentességben. Később azonban feladta pacifista elveit, és vezetésével 1961-ben létrejött az első erőszakos „felszabadítási" mozgalom – az ANC első fegyveres szárnya –, amely szovjet tanácsadóknak és anyagi támogatásnak köszönhetően sikerrel szervezett meg kormányzati célpontok elleni terrortámadásokat. Az új irányzat hamarosan nagyon népszerű lett, és átvette az teljes ANC vezetését. Mandelát nem sokkal később letartóztatták, és 1963-tól 1990-ig 27 évet ült börtönben. Az ANC vezetését feleségére, Winnie Mandelára, illetve közeli barátaira bízta. 

Az ANC esetében is a belső tábor egybentartása vált központi kérdéssé. A szervezet az 1960-as években több kiképzőtábort hozott létre a Dél-Afrikai Köztársasággal szomszédos országok területén. Ezekben a táborokban sok kiskorú gyermekkatonát is besoroztak. Időközben annyira megnőtt az „igény" az ANC-tagok körében a katonai „fegyelmezésre", a belső ellenség kiszorítására, hogy végül saját büntetőtábor-rendszert kellett kialakítaniuk, amelyek „torture camps", azaz kínzótáborok néven váltak ismertté. 

A dél-afrikai ellenállók a keményvonalas leninista elveket az 1980-as évek első felében maoista elemekkel vegyítették. A kínai kulturális forradalom népi bíróságainak mintájára a townshipsekben (fekete bőrű emberek által lakott nyomornegyedek) az ANC-vezetés rendszeresen „népi bíróságokat" állított fel, ahol a vélt „kollaboránsokat" megkínozták, majd halálra ítélték. A kivégzés módszere (ez Winnie Mandela személyes találmánya volt) a hírhedt necklacing: az áldozat fejére autógumit tesznek, benzinnel leöntik, és élve meggyújtják.  Dél-Afrikában éveken keresztül ijesztőbbnél ijesztőbb hírek keringtek az ANC keresztényüldöző politikájáról, de ezek jó ideig nem jutottak el – a Mandeláékat magasztaló – nemzetközi sajtóig. A közszájon forgó hírek szerint sok keresztény fekete keresztény esett áldozatul a necklacingnek, állítólagos apartheidkollaboráns mivoltuk miatt. A valóságban egyetlen bűnük az volt, hogy lelkiismereti okokból nem kívántak belépni a helyi ANC-szervezetekbe, és erőszakosan harcolni az apartheid ellen. 

Amikor 1990-ben huszonhét év börtön után szabadon engedték Nelson Mandelát, egy-két év tétovázás után rájött, hogy el kell határolnia magát Winnie-től, valamint az őt követő keményvonalas ANC-vezetőktől, majd el is vált tőle. Börtönből való szabadulása után Mandela első intézkedéseként betiltotta a „necklacing” gyakorlatát, és új eszméket kezdett el hirdetni: társadalmi megbékélést, toleranciát, nemzeti megbocsátást. Vezetése alatt az ANC és a dél-afrikai fehér elit végül gördülékenyen, tárgyalások útján egyezett meg az apartheidrendszer felbomlásáról. (hetek.hu)

Mandela 80. születésnapján feleségül vette Graca Machelt, a néhai mozambiki elnök özvegyét. A kormányzás mindennapi teendőit rábízta helyettesére, Thabo Mbekire. Eközben ő maga az felemelő kötelességeire koncentrált, amivel Dél-Afrika új nemzetközi képét építette. Mandela így sikeresen győzte meg a multinacionális társaságokat, hogy maradjanak az országban, és továbbra is fektessenek be Dél-Afrikában.

Mandela 1999-ben lemondott az elnökségről, ezt követően Dél-Afrika tiszteletbeli nagykövete volt, határozott kampányt folytatott az AIDS ellen, és segítette országát, hogy 2010-ben megkapja a futball-világbajnokság rendezési jogát.

Hivatalos nyugdíjba vonulása után nyilvános megjelenései főleg az általa alapított, karitatív tevékenységet folytató Mandela Alapítványhoz kapcsolódtak. Mandela a 89. születésnapján a világ több ismert vezető személyisége részvételével megalakította „A vének” elnevezésű csoportot, amely szakértelmével, útmutatásaival javaslatokat tesz „a világ legnehezebb problémáinak kezelésére”. Az utóbbi években az egészségügyi problémákkal küzdő Mandela a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Burundiban és több más országban is részt vett a béketárgyalásokon.

Mandela nyolcvanhat éves korában, 2004-ben visszavonult a közélettől, hogy több időt lehessen családjával és barátaival, és idejét „csendes elmélkedéssel” töltse.

atv.hu, BBC, CNN

Ajánlom

További külföldi híreink